Trükkök, kaják, új barátok
Na, akkor folytassuk a csavargást ezen a Baszkföldön. Egy trükk: minden nap érdemes valahová elkirándulni abból a városból, ahol éppen vagy. Ugyanis akkor az a szubjektív fílinged támad, hogy miután beleszagolsz a szélesebb környékbe, 2-3 órákat csavarogsz vad tájakon vagy más, közeli kisvárosok izgalmas utcáin sétafikálsz, megtetszik egy vendéglős arca , ott ebédelsz, dumcsizol kicsit vele, stb. de délután vagy estefelé már újra otthon vagy, vagyis hazatérsz az egyre otthonosabb bázisodba. Ahol még mindig van időd valamit megnézni, elmenni egy múzeumba, vagy azon a dilis téren, ahol 52 (!)vendéglőt számolsz össze, megmártózz az esti hangulatban, szóval…, értitek , ugye?
Töményebbé teheted ilyenformán az időt, szubjektíve meghosszabbíthatod azt, és közben nem úgy érzed, hogy kapkodsz összevissza, felületesen.
Bilbaotól, mondjuk csak 25-30 perc Portugalete. Hát ki a fene tudta, hogy létezik egy ilyen nevű hely?
Mennyi idő kell egy icipici hangulatos óváros besétálásához? Nem sok, még komótos menetben sem. Kanyargós utcák, XVI. századi bazilika, és utána egy jéghideg pohár citromos sör a főtéren. Megvan a feeling.
Majd át a híd alatt a másik partra, egy fityegő gondolán, ott lebeg a víz és a híd feneke között, rém vicces, kerek 50 eurócentet fizetek ezért a kis utazásért.
A túlparton már Gextoban vagyok. Nem vacakolok a várossal, inkább hosszan-hosszan sétálok az óceánparton, mindenütt fürdőzők, strandolók a lakott terület közepén. Irigylem őket, a forróságban (szeptembert írunk) dől rólam a víz, de fürdőruha nincs nálam, különben is a nálam lévő hátizsákot hová tenném, tehát ballagok tovább. Balra a nagy pancsi, jobboldalomon a legszebb, legtörténelmibb magánvillák sorjáznak, jó látni őket, a tizenkilencedik század összes pompáját hordozzák. Minden egyes házra ráadásul ki van írva egy táblán, hogy az idők során kik lakták, kik renoválták, kik adták el kinek… Tökre képben van az ember a helyi burzsoázia építkezés- és adás-vételi aktivitása ügyében, de vicc nélkül, ez is olyasmi, mintha kicsit ismertem volna ezeket a nagypolgárokat és arisztokratákat, amitől valahogy otthonosabban érzem magam.
Nem csak úgy lófrálok, hanem úti célom is van persze:, eljutni az un. Régi Kikötőbe, amiről már olvastam. El is jutok. Na ez az!!!
Az óceánparti hajdani kikötő hófehér pici halászházakból és zöld kapukból és ajtókeretekből áll, néhány utcán át. Olyan, mintha pár száz évvel visszacsöppentünk volna az időben. Itt fejedelmi ebédben részesítem magam, ( meggyőződésem, hogy néha muszáj magunkat kényeztetni) előétel, tintahal főétel, miegyéb, közben kilátás a hullámokra.
Majd 10 perc séta után elérem a metrót, ami 20 perc alatt visszavisz Bilbaoba. Pont elég a délután arra, hogy megnézzek Bilbaoban egy roppant híres , de még a hírénél is izgalmasabb szabadidő-központot, egy belső építészeti csoda, mit lehet egy hajdani, ócska raktárépületből csinálni.
A tetőteraszán szabadon lehet használni a kirakott nyugágyakat, az egyikbe belehuppanok, komótosan elszívok egy cigit és a napot egy kocsmában fejezem be, Bilbao legrosszabb negyedében, az a negyed neve, hogy Bilbi, legalábbis a hostelomban intettek engem, hogy nagyon vigyázzak, mert ott punkok meg zsebesek randalíroznak, na annál érdekesebb a dolog, gondolom, de punkok nem bukkantak elő, viszont jön egy holland pár, hogy bocs, leülhetnének-e, nincs több szabad asztal, mondom persze, és aztán csak azt vesszük észre, hogy már harmadik órája dumálunk az életről, utazásról, szakmánkról, politikáról, miegyéb és az egyik klassz koktél csúszik le a másik után, majd, ha már ilyen szépen összejöttünk, elmegyünk együtt vacsizni.
Mit akarok ezzel elmesélni? Hogy soha nem maradsz egyedül, amikor egyedül utazol. Fontosak ezek az egyébként csak igen ritkán folytatódó találkozások, mert megismételhetetlen a hangulatuk.
Ez történt velem egyetlen nap alatt. Szép kényelmesen.
De most már ideje átmenni Baszkföld egy másik megyéjébe, Vitoriába. Busszal alig több, mint egy óra, félóránként-óránként közlekedik, semmiség. Úgyhogy most reggel elindulok. A megyeszékhelyt, a várost is Vitoriának hívják, na ott foglaltam én szállást. Négyágyas tömegszállás, szóval sportos, viszont a történelmi negyed legtörténelmibb házában van, pont középen. Olvastam korábban, hogy Vitoriá-jé a jövő, most még nincs felfedezve annyira. Annál jobb, én előbb érek oda! Kalandra fel!
AnnaCsavar 