Trükkök, kaják, új barátok Na, akkor folytassuk a csavargást ezen a Baszkföldön. Egy trükk: minden nap érdemes valahová elkirándulni abból a városból, ahol éppen vagy. Ugyanis akkor az a szubjektív fílinged támad, hogy miután beleszagolsz a szélesebb környékbe, 2-3 órákat csavarogsz vad tájakon vagy más, közeli kisvárosok izgalmas utcáin sétafikálsz, megtetszik egy vendéglős arca ,…
ZIZEG AZ UTAZÁSI BOLHA Az utazási bolha megint nem akarta abbahagyni. Csipkedett, motoszkált bennem, csiklandozott. Na jól van, gondoltam, akkor hallgassunk rá. De hová? Ami a nagy, távoli vállalkozásokat illeti, most, hogy már tényleg kezdem érezni a koromat, (van ebben egy kis óvatoskodó elgyávulás is talán) azok már nem annyira ösztökélnek, legalább is nem ebben az…
Szardinia hirtelen ötlet volt, úgy két éve, ősszel. Mert annyi covidos bezártság után, már csípkedte a bőröm az utazási bolha. Meg akadt 8-10 szabadnak ígérkező napom. Akkor tehát hová? Egy helyre, ami nincs túl messze, és van rajta mit felfedezni. Nem valami erőteljes, megfontolt koncepció ez, belátom, de így alakult. Mint kiderült, Cagliari-ba, Szardinia fővárosába…
Sofőr vagyok Az asszonnyal a Madridi úti menekült szálláson találkozom, két fuvar között. 45-50 éves lehet, szőke, vonzó külsejű teremtés. Még angolul is beszél egy kicsit, szót tudunk érteni. Odesszából érkezett, a tenger partján lévő lakásából, a 15 éves fiával együtt. Nem, a fia most nincs vele, akadt egy ismerős itt Magyarországon, aki pár napra…
Nem, ehhez képtelenség hozzászokni. Pedig, tulajdonképpen, az ember tárgyilagosan csinálja. Praktikusan. Másképpen nem is lehetne. Jó három hete önkéntes sofőrnek jelentkeztem, civil szervezetekkel a háttérben. Vagyunk ilyen magamhoz hasonló önkéntes sofőrök vagy pár-százan. Kis suzukimmal járom az utakat és próbálom eljuttatni az Ukrajnából érkező menekülteket A-ból B-be, biztonsággal felvenni- kitenni őket állomáson, reptéren, szállónál, követségen,…
Barátaim, világcsavargó-blogjaim olvasói, de fura ez…. Mindannyiuk világa –talán – örökre megváltozott most, a járvány miatt. Leginkább bezárult. És fenyegetővé vált. Dörömböl a változás…Tökéletesen új ez mindenkinek. Én teljes, önkéntes karanténba raktam magam, most már egy hete. Hát, ez senkinek se egyszerű… Közben ki -kinézek az ablakon: a majdnem-nyári napok után, kint kavarog a szélben…
Elérkeztem, hát, arra a vidékre, amiért tulajdonképpen Colombiát választottam úti célul. Ja, hogy előtte még hetekig csavarogtam mindenfelé az országban? Van ez így. Sok hónappal az utazásom előtt, láttam Pesten egy filmet. Óriási hatással volt rám. Gyomorba vágó egy alkotás. Az Átkelés madarai a címe és Colombia legtávolabbi, észak-keleti csücskén játszódik, a La Guajira nevű…
– Mamite, csinálj nekem egy omlettet, kérlek! De ugyanolyan mennyei legyen mint a tegnapi! Így rendelem meg a reggelimet mamitól. Mire ő tüzet rak. Rendes, nyílt tüzet, mi mást? Errefelé ritka kincs a palackos gáz vagy hasonlók, villanytűzhelyről pedig még senki se hallott. Villanyról se olyan nagyon régen. Sokaknak, mint pl. maminak külön…
Ez Marquez egyik kisregényének a címe, és képzeljétek csak, én a valóságban is találkoztam ezzel az ezredes úrral. Pedig, hát mindenre számítottam, csak erre nem. Fülledt délelőtt történt, ( kb 40 fok melegben) egy növényekkel befuttatott , magas támfalú patioban, a Magdaléna folyó mentén, Colombia egy távoli csücskében. Az ezredes úr egy hintaszékben himbálódzott. De most…
Húúúú, ez a Darién –szoros…! EZ EGY NEKEM VALÓ HELY! Egy olyan földszoros a Csendes Óceánban, ahol vége a világnak. Mocsárerdők borítják, itt válik szét Dél- és Közép- Amerika, alig van benne település, ha mégis, akkor csak lovakat, motorokat láthatsz, autó nem létezik, egy hely ahol, ha akarsz, egy óra alatt átgyalogolhatsz – a mocsaras…
– Tessék, ez a tiéd -, nyújtja felém a szendvicset a mellettem ülő utastárs a buszon. Medellin felé tartunk, ez egy röpke 3-4 órás út Jardinból. A buszunk az előbb megállt egy rövid kis szünetre, és ezalatt, ez a férfi ( mint kiderült, kávézója van Jardiban) bevásárolt nekem is egy kis nasit, nehogy már éhen…
Meghívlak egy tinto-ra –, mondja nekem a férfi. Pedig csak most szólítottam le az főtéren, nem is ismerjük egymást. Annyit kérdeztem tőle, tudja-e hol van a siklórepülős iroda. Erre most meg együtt tinto-zunk. A tinto egész Dél-Amerikában azt jelenti: vörös bor. ( az van ebben a szóban benne, hogy sötét bor, sötét, mint a tinta,…
Hát, ezt nem hiszem el! Itt rohangálok egy vadidegen, tök érdektelen városban, Pereiraban, éjszaka van, hátamon-hasamom a hátizsákjaim, meg vagyok sértve. Mögöttem, direktben egy tizenöt órás repülőút, durva időeltolódással ( hét óra!), ezek a legelső óráim Colombiában. Hulla vagyok. Akár már a hostelemben is pihenhetnék! (a legelső éjszakám mindig az egyetlen, amit fixen lefoglalok) De…
– Megőrültél? Colombiába akarsz utazni? Nem félsz, hogy meghalsz? Az a sok drogháború, meg tömeggyilkosság, meg állandó lövöldözés…. Elment az eszed? Ezt megkaptam, nem egyszer, de bárki-bárhol megkapja, aki ebbe az országba készül, mármint hogy elmebeteg módon, öngyilkos merényletet akar végrehajtani saját maga ellen: ez van, így rögzült Colombia az emberek fejében és kész. A…
Hát, ez teljesen szürreális….! Valószínűtlen, megszokhatatlan. És olyan szép, hogy szinte már fáj. Na, ez az Andok vidéke. Fogtam magam, elrepültem oda Buenos Airesből. Egy másfajta színt szerettem volna keverni a nagyvárosi, tangós életbe. De hogy mindjárt 14 féle színe legyen a hegyeknek…! Ekkora kavalkádról nem volt szó! Argentina akkora ország, főleg vertikálisan, hogy csak…
AnnaCsavar 