A NAGY KALAND : SUDAN A TENGER ALATT

Megvolt a nagy kaland, a hajós szafari. Szudáni vízeken, a Vörös tengeren hajóztunk két héten át, partot nem láttunk, zátonyoknál kötöttünk csak ki éjszakára, meg a merülések idején. És újra ez a meghatározó élmény, amit csak egy ilyen hajós szafari adhat: napi 24 órában együtt vagy a nagy vízzel, kékben élsz, kéket látsz, kékben merülsz, kékesfeketében alszol el ( naná, hogy nem a pincekabinodban, hanem a fedélzeten, a csillagok alatt) , kékkel ébredsz fel. Nagyon bensőséges kapcsolat ez a tengerrel, amit a partról induló, szolídabb kivitelű merülések soha nem tudnak megadni neked.

20180427_095234

20180426_173401

20180425_061218

20180417_130913

És ráadásul: két hét az nem egy hét, ami egyébként a szokásos szafari-idő. Úgy értem, nem egyszerűen kétszer annyi. Egyáltalán, pár nap, amíg elhiszed, hogy ez a te új ritmusod: korai kelés, briefing, merülés, utána mértéktelen mennyiségű reggeli,

20180429_083251

2-2.5  óra pihi-féle, közben a hajód odébb áll, délelőtt újabb briefing, újra merülés, vissza, átöltözés, miegyéb, mérhetetlen mennyiségű ebéd, 2-2.5 óra pihi-féle, briefing, majd a délutáni merülés, fel, mérhetetlen mennyiségű uzsonna ( frissen sült sütik vagy hideg gyümölcs, ilyesmi) majd társadalmi élet illetve olvasás. Utána mérhetetlen mennyiségű vacsora.

Én itt általában befejeztem a napi merülés-sorozatot, ( meg evészet-sorozatot)  de a teljesen elvetemültek , vacsora előtt, még mentek éjszakai merülésre is, a negyedikre.

Szóval pár nap, míg elhiszed: a dolgod az, hogy kalandból kalandba kerülj, az összes többit mások intézik el neked. Nem a szorongó megfelelés, a frusztráló intézni-valók, a döntések kényszere a jellemző, mint sokszor itthon. A második hétre már nagyon belejössz a dologba, különben is, minden merülés tök más, máshová is megyünk, mindig mást látunk, remek az a tudat, hogy még van egy második heted is, aminek léhán átadhatod magad.

20180417_131019

DSC05596

DSC05616

20180417_130922

Feltöltve, kilógatva, készen a beöltözésre…,mindennapi csendélet

Na, szóval Szudán. Nem sokat láttam a szárazföldből. A szudáni víz alatti világ sokkal érintetlenebb, mint az egyiptomi Vörös tengeré, ahová rendszeresen járok most már vagy hét éve. Sokkal. Az első héten az un. Északi szafarit csináltuk meg, ez azt jelenti, hogy Port Sudan kikötőjétől, ahol a hajónk, a gyönyörű Andromeda bázisa van, nagyjából az északi zátonyok felé vettük az utat. Felhajóztunk a francba, szép lassan. Majd vissza: társaink többsége ekkor hazarepült, nyolcan maradtunk, hogy megvárjuk a következő csoportot, akikkel aztán megcsináltuk az un. Mély-dél túrát. Lehajóztunk egészen az eritreai határig. Minél délebbre mész, annál valószínűtlenebb, hogy találkozol még egy hajóval. Ez az egyiptomi, iszonyúan zsúfolt zátony-kikötők, meg a búvár-búvár-hátán merülések után, fenséges élmény. Mert ahol nincs hajó, ott nincs üzemanyag-szennyezés, nincs betolakodó embertömeg, csak a fantasztikus érintetlen zátonyok, a csöppet se félős állatok, a színpompás élővilág, a korállok, az elképesztő formák, több száz méter mélyre lezuhanó barlangos falak, millió, pontosabban úgy 1300 féle hal-, és tengeri lény faj. ( a víz alatt készült képeket társaim csinálták, én ott nem fotóztam, csak bámulásztam.)

DSC05281

20180419_182621

20180420_091545

DSC05250

Na és igen, a cápák.

A búvár kifejezetten keresi a cápát, minden alkalommal képes elhasználni  a levegője felét, vagy akár az egészet arra, hogy kivárja a megjelenését. Nem is mindig méltóztatnak előbukkani. De amikor jönnek…., és ez Szudán vizei alatt nem igazán ritka…, nahát, valami csudásak közelről. Félreértés ne essék: nem vagyunk hülyék, hogy szórakozzunk az életünkkel. Ha tiszteljük azt, hogy a cápa van otthon, hogy mi csak átmeneti vendégek vagyunk, ha nem kalimpálunk kezünkkel-lábunkkal, esetleg félrevezetve az állatot, nem csapkodunk, nem játszikálunk vele, főleg nem etetjük iszákunkból előhúzott husikával, a világon semmi probléma nem lesz.

 

DSC05628_1

DSC05476

A cápa rendesen utálja az emberhúst, büdösnek tartja, nem hajt ő ránk, csak ha veszélyt észlel részünkről. Na szóval, nincs más dolgunk, mint megfigyelni őket, megvárjuk, lesz-e akkora mázlink, hogy ő úszik oda hozzánk és akkor megérezzük az igazi méretét és az igazi fenségét. Egyes számban írok, pedig a cápák szeretnek falkákban lenni, minél több, annál izgibb. A legbizarabb faj köztük, és ilyet most sokat láttuk, a pörölycápa avagy a kalapácsfejű. A dög nagy teste a nyél, feje  pedig egy kalapács foka, mindkét oldalon. Jobbra-balra a két szélén a szemek, 360 fokban ellát ez a jószág.  Egy ízben, ez már Délen történt, legalább egy negyven darabból álló raj körözött alattunk úgy 5 méterrel, körbe-körbe, mint egy cápa-show, tisztára.

DSC05441

Ez a cápa ovi. Kiscsoportosok. Sok ilyet láttunk

De az se semmi, amikor az ember részesévé válik, mondjuk, egy barracuda-rajnak, izmos, ezüstös, hosszú  a testük, némelyik 1-1.5 méterre is megnő, na és ebből mindjárt ezer példány?? Ott úszol ebben az ezüst felhőben, hal vagy magad is.

DSC05634_1

Baraccuda portré. Ezt szorozd meg egy-két ezerrel, mert úgy szeret mászkálni

Kölcsön kaptál kopoltyút ( a mindenkori mélységhez redukált sűrített levegődet), elveszítetted a gravitációt, tisztára mint egy asztronauta, azt csinálsz a testeddel, amit csak akarsz, és megnyerted az abszolút szabadságot. Negyven percre, egy órára, max. hetven percre, attól függ, milyen mélyen jártál. Csodás dolog ez a vendégség. A megfigyelés lehetősége. Olyan…., mit tudom én, nyugodt leszel… , nem is nyugodt, inkább lelassult. Mindenekelőtt a légzésed, mert ott kezdődik és végződik minden. Azért Szudánban vannak elég durva áramlások is a víz alatt, sodor, mint a franc, még jó, hogy helyi, tapasztalt guide-ok vezetnek minket, de így is belekerültünk néhány jó „combos” történetbe…ahol bizony árral szemben kellett teperni. A pánik tilos, az maga a halál. Én idefönt gyors vagyok, túl gyors, indulatos, bírok türelmetlen lenni, incifincit neurotikus is talán, na de odalent alkatot vált az ember. Aki engem ismer különben, a víz alatt rám se ismerne, az a gyanúm.  Ilyen dolog ez.

Egy ilyen szafarin, mármint a víz fölött, a hajón, keményen össze vagy zárva másik huszonegynéhány idegen emberrel. Az élmény közös, a kajálás közös, a hajó keleties architektúrájú, vörös díványokkal berendezett shisha-termében (azaz ahol elmélyülten lehet vizipipázni ) eldumálgattok, de hát nem mindenki szimpi, ez világos. Itt-ott dúl a szokásos csoport-dinamika, a sértődések is, stb.

20180420_131833

Napközbeni, léha ejtőzés…

20180423_184024

dölux kislány a shisha szobában

Én, ha nem éreztem éppen komfortosan magam, a hajó orrába vonultam el, hogy mindenem csak a nagy kékséget szívja magába, semmi mást…Imádom bámulni a körülöttünk lubickoló delfineket! Ez milyen? És mit saccoltok: hányan vannak?

20180420_125732

A mi csapatunk is igen vegyes. Többségünk magyar, de van néhány külföldi: dán, német, egy aranyos kínai lány, aki hosszú évek óta él Budapesten, és jó kalandos előtörténete van, a foglalkozások pedig: a fogtechnikustól az autószerelőig, a könyvelőtől a volt hajóstisztig, orvos, vállalkozók, pékek…. , csak ismételni tudom: a közös élmények összehozzák egy kicsit az embereket.

A szudáni szárazföldre akkor tudtam-tudtunk kilépni, amikor félidőben kikötött a hajónk Port Sudánban, meg az utolsó napunkon. Tuk-tukba vágtuk magunkat, a program: piac, természetesen, imádom a piacot, különösen távoli országokban.

20180429_182155

20180429_182954

Igazi vízhordó csacsi…. Nahát!

20180429_181510

Sőt-sőt, megvolt a halpiac is, az  csak a valami!!!

DSC_0264

20180423_110217

Két kikötős esténken is a hajóval szembeni városi sétány egy asztalához huppantunk le teázni, néztük a promenádozó csokifekete családokat, itt, bizony, együtt Afrika és Közel-Kelet hangulata, a nők egytől egyig hosszú, színes, lebegő kelmékben egyszerűen gyönyörűek, elegánsak, burnuszuk alól kilóg a finom arc-smink, a gyerekek cukik.

20180429_224231

DSC_0280

Bandázás a sétányon

aztán meg mikrobuszt béreltünk és elmentünk Suakinba . Egy talpig romvárosról van szó, ez volt sok száz éve a fő kikötő, de amikor Port Sudan megépült, elveszítette a jelentőségét és lassan bedőlt az egész. Virágkorát a török fennhatóság alatt élte. Romváros, igen, de megvannak az utcák , az épületrészek, na és mit gondoltok milyen anyagból épültek ezek a házak? A sivatagban nem akad téglának való. Szikla sincs. Fa se. Úgyhogy abból gazdálkodtak, ami viszont volt: koráll. Korállépítmények, kagyló-, hal-lenyomatokkal, fossziliumokkal, mindenütt a házfalakban.

20180429_162648

20180429_170143

20180429_161430

A törökök most bérelték ki 99 évre a területet, hogy újjáépítsék a romvárost a szudániak számára, mintegy gesztus-képpen, a közös, hajdani történelmükre való tekintettel. Legalább is, ezt mondta a guide. Én valamitől nem teljesen hiszek ebben, valami biznisznek csak kell lennie a dologban…20180429_162245

20180429_162834

20180429_164855

Végül egy személyes izé: én már TÉNYLEG minden búvártúrámra azt mondom, ez lesz az utolsó. Korosodom, mit csináljunk, igazi matrónaként már nem lehet merülni, gondolom én. Erről a szudániról aztán végképp ezt hittem, hogy búcsúfellépés, és mi van most? Egy ismerős búvár váratlanul hívott egy másik szafarira, ezúttal Egyiptomba. Olyan aranyosan kapacitált, hogy ezt nem lehetett kihagyni. Nemsokára indulunk.

20180419_172834

Reklámok

A NAGY KALAND : SUDAN A TENGER ALATT” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Kiváló, inspiráló bejegyzés, köszönjük! Reméljük nem hagyod abba még egyhamar sem a búvárkodást, sem az utazgatást!
    Egyébként létezik korhatár a búvároknál?

    • Korhatár elvileg tényleg nincs. De persze, az nem árt, ha az ember hosszú évek óta csinálja és úgy öregszik bele. Én huszonévesen kezdtem, pár évtizeden át totálisan szünetelt, és úgy hét éve újra teljesen rendszeres. Tehát az életkort megsegíti a gyakorlat.

  2. imádom olvasni, kicsit úton vagyok Veled ilyenkor! Sőt, így pótolom a merülés élményét, amitől én nagyon berzenkedek 🙂

  3. Elmerűltem a történetben.
    Annyira hálás vagyok,hogy ha úgy nem is,de így részese voltam az élményének!
    Köszönöm Anna!
    Soha ne hagyja abba az utazást,de az írást sem!🚤🛩

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s