Mennyország a föld alatt ( Kuba II.)

 

 

Jól van, most hirtelen úgy döntöttem, hogy elmesélem a Kubában töltött idő talán legőrültebb, s egyben legmeghittebb hetét.

Egy Gibara nevű kicsike városról van szó, ahol a tartózkodásom második-harmadik hetét töltöttem.  Nyolcszáz-kilencszáz kilométerre fekszik Havannától, kiesik az átlag turista-útvonalból. Még itthon, teljesen véletlenül, a net-en  találtam rá Gibara-ra, valamelyik publikus fórumon. És olvasom, hogy ennek a nagyon koloniális és jócskán lepukkant kisvárosnak a közelében mindenféle föld alatti (nem hegyoldalban, hanem szó szerint, a horizontális anyaföld alatt)  barlangrendszerek vannak, vízzel elárasztva. Hogy ott mekkorákat lehet búvárkodni! És kontakt is állt ott: egy Arturo nevű fickó, aki mellesleg komoly ember, a Kubai Barlangi Búvárszövetség elnöke, tudós kutató meg efféle. Vérprofi, ez kell nekem. Még a büdös életben nem merültem barlangban.

P1100930

Elindult a levelezés köztünk, mondom, még itthonról. Aztán később, egy bizonyos február 18.- i napon, Vinalesből (egészen a sziget nyugati csücskéből) utaztam  két busszal, keleti irányba,  Holgüin-ig, ahol Arturo él. Egy fél nap Havannáig, majd , átszállás után, egy teljes, 13 órás éjszakai buszozás onnan. Nem túl üdén, de megérkezem, Arturo , ahogy ígérte már vár. Beültet a kocsijába, elvisz a házába, ahol megkávézunk. Megegyezünk a búvár-csomaggal kapcsolatban: öt merülés, két nyílt tengeri, hogy kipróbálhassam a felszerelést, kettő az egyik cenote-ban ( így hívják hivatalosan ezeket a hatalmas, szövevényes, vízzel elárasztott üregeket a föld alatt) és egy merülés egy másik cenote-ban. Még így, csomag-kedvezményesen is borsos ára volt: 250 dollár. De éreztem, hogy meg fogja érni. Legfeljebb a kaján spórolok, gondoltam. Valahogy mindig balanszírozni kell. Úgy látszik, én is  gyorsan belejövök a lucha-ba.

Majd Arturo, aki a kevés számú kubai autótulajdonosok egyike, 72-ben gyártott, szóval több, mint negyven éves, iszonyúan rozoga és rozsdás Peugeot-ján elszállít engem a Holgüin-től úgy 30-40 km-re fekvő  Gibarába, ahol a bázisom lesz. Ő foglalta előre nekem a szállást, kalapot le, se azelőtt se azután ilyen szuper helyen nem laktam Kubában. Csodás tengerparti villa, benne a szobám, fürdőszobával, a terasz alatt hullámzik a Karib tenger. Maga Gibara utcái-terei csak pár percre vannak, hurrá, remek, mondhatnám király. Amúgy, ugyanaz az ára, mint akármelyik vacak cimmerferinek, bárhol Kubában.

20170221_064526

Másnap reggel jön értem Arturo a rettenet kocsijával, ami ott a világ kincse, palackok a csomagtartóban csak úgy duzzadoznak a sűrített levegőtől, minden más felszerelés is rendben. Én két cuccot hoztam magammal, egyik a búvárjogosítványom, másik a  búvárcomputerem, ez két, nagyon személyes tárgy, másom nincs. Nem baj, hozta ő, benne van az árban. És kezdődik. Elzötykölődünk vagy 18 km-t, Caletones-ba, ez egy tök kietlen falu, az út meg olyan állapotban, ahogy a legutóbbi, azaz 2008-as  hurrikán helyben hagyta. Vak üres, kiégett, szemetes partszakasz, műveletlen cukornád-ültetvények maradékával,  elvétve szegényes, vakolatlan házak.

20170221_142205

P1100941

Volt egyszer egy betonút…

Elképesztő gödrös és köves és veszélyes földút. Arturonak van a faluban egy nagypapától örökölt, kis félig összeomlott háza, abban szépen átöltözünk és bebotorkáltunk a tengerbe. Az egész merülés roppant házilagos kivitelű.

P1100936

P1100938

A két próbamerülés felejtős, a tenger itt majdnem üres, arra jó tényleg, hogy kipróbáljam a súlyozást meg a szerkót. Pontosabban: a két merülés során egyetlen egy állat mégis volt: láttunk egy élénkzöld színű, három(!!)méteres murénát. Vagy tíz percig incselkedtünk vele, majd ez a monstrum, a hatalmas, zöld kígyótestével szépen, elegánsan elúszott mellőlünk. Életem első zöld murénája, mert eddig csak feketével találkoztam.

Másnap a műsor ugyanígy kezdődik, de máshogy folytatódik: Caletones-be érve, lovat bérelünk, lótulajdonossal együtt. A hátára szárított pálmalevelekből font háncs-kengyel kerül. Annak van két jókora kosara, a két oldalon.

20170221_092854

Hopsz, bele a búvárszerkó, palack, minden. És kezdődik a gyaloglás, a ló mellett lépkedve. Szikes talajon, erdőn, mezőn. Senki földje. Majd elérünk egy gödörig. Nem több, mint hat méter átmérőjű, odalent csillog benne a víz.  2-3 méternyi meredek partja van. A vízfelületen  száraz falevelek, bogarak úsznak. Nem mondanád meg, hogy éppen ez a lejárat a föld alatti mennyországba.

20170222_111100

Ott megértettem:  bárhol is lépkedtünk a talajon, alattunk 35 millió éve kialakult, vízzel elárasztott, föld alatti cseppkő-termek vannak.  A “vizesgödör”,  amiben leereszkedtünk, pedig az a pont, ahol az alatta végestelen-végig húzódó mély víz beomlasztotta a talaj felszínét. Alig sokmillió év kellett hozzá. Alámerülünk, közben a ló meg a gazdája vár. És most bajban vagyok: hogyan tudnám leírni, mit látunk?

35 millió év érintetlen világát. Beljebb és beljebb, lejjebb és lejjebb. A búvárlámpa fénye jó messzire elhatol a kristálytiszta vízben. Lassan, nagyon lassan , óvatos kicsi mozdulatokkal haladunk. Teremről, teremig úszunk, és soha nincs vége, úgy tűnik. Paloták, szentélyek, templomok , vagy néha gigantikus kiállítási térre emlékeztető termek következnek. Csipkés völgyek, katlanok, hegyek, őrült kőszobrok, minden a mennyezetig  vízben. Az egyetlen élőlény, ami itt megél  az a picike, fehér vakhal. Egy ujjbegynyi, az örökkévalóság óta  világtalan élet a cseppkő-monstrumok között. Végig vezető-kötél segít minket, de Arturo is úgy ismeri a helyet, mint a tenyerét. Teljes a biztonság és teljes a csoda. Egy jó órát vagyunk odalent. Visszafelé úszva, zöld, opálos foltok jelennek meg. Ahol a tengervíz és az édesvíz keveredik. Csípkedem magam, igaz-e, hogy ez velem történik meg? Hogy én most itt lehetek!?

20170221_114815

A visszaérkezés pillanata. Felbukkanok a mennyországból

És harmadnap ugyanez, csak egy még gyönyörűbb, eldugott cenote-ban. – Ezt nem sokan ismerik – , mondja Arturo. Odáig még faramucibb az eljutás. Oldalkocsis terepmotorral  10 kilométeren át. Sziklahasadékokon dübörög át a jószág, amely eredetileg orosz gyártmány, de most már olasz motorja van, néhány új ,francia alkatrész-berhelmény, és valódi kubai kerekek. Tipikus, öreg kubai öszvér. Néha meg kell állnunk, hogy a fiúk arrébb görgethessenek egy-egy monstre követ az útunkból. Illetve ez nem út, hanem valami természet-adta izé. A fenekem óriásiakat ugrik, görcsösen markolom a motoros derekát.  Aztán végre, egy ponton újra jön a ló, az előző napi változat szerint.

20170222_102230

Gyaloglunk mellette. És aztán az eldugott vizesgödör az erdőben, ahonnan újra alászállunk a mennyországba.  Arturo azt mondja, ide csak nagyon gyakorlott, biztosan merülő búvárokat  hoz el olykor. Mi tagadás, egy kicsit büszke vagyok magamra. És tényleg gyönyörűbb, még a tegnapinál is!

Délután közepén érünk mindig vissza Gibarába. Ilyenkor lötyögök a városban. Isteni, csendes, nyugodt hely, kicsit mindig álmos.

20170223_091547

20170223_091745

Minden áprilisban, azonban, életre kell, de nagyon. Ezer és ezer művész, művészbarát szállja meg, mert akkor tartják a Snasszfilmek Fesztiválját Gibarában. Ez szabadfordítás részemről: Cine pobre, azt jelenti szegény, azaz alacsony költségvetésű filmek versengenek itt. Rohadtul divatba jön a város, aztán egy évre újra elalszik.

A sok-sok magánszállás mellett, mint amilyen az enyém is, van egy szállodája is. Az Ordono. Nagyon elegáns. És gyönyörű. Példaszerűen hozták rendbe és nyitották meg pár éve ezt a történelmi épületet. Bárhol a világon megállná a helyét.

20170223_180143

A személyzet is elegáns. Ilyen környezetben kérdezem: hol válthatnék pénzt? Mire ők: sajnos, elfogyott a pénzünk, nem tudunk váltani. Mire én ( sóhajtva): Akkor kérnék egy  telefonkártyát. Ők: – sajnos kifogyott a kártyánk. Úgy másfél hét múlva kapunk, ha igaz. – Akkor meg tudnák mondani –  kérdezem egyre bizonytalanabbul  – mikor jár a kiránduló komp? – Sajnos elromlott a motor, egy ideig nem működik – , mondja hibátlan angolsággal és  hibátlan  szabású chanel-típusú kosztümben a csodaszálloda turista-recepciósa . ( ez még öt napon át ugyanígy ment…)

De vissza Gibara városára.  Mint egész Kubában, itt is szeretik nyitva tartani a földszintes házak kapuit, ablakait, belátsz az életükbe, anélkül, hogy kukucskálnál. Szinte rutin, hogy sok helyütt be is hívnak magukhoz. Kávéval kínálnak, leültetnek a székükbe, megcsodálod a patio-jukat, és dumálsz velük. A városka jellemző építészete talpig koloniális.

20170304_160135

Egy magánház patioja. A tulaj, egyébként, lakáséttermet működtet benne

Az első tér, a lakáson belül, pont ahová belátsz, általában hatalmas nappali, csodás oszlopokkal.  És még csodásabb, nagyon mintás- színes, antik járólapok vannak lerakva.  Több, mint 150 évesek, általában hibátlanok.

Így találtam rá Marthára, mindjárt a második napon, a Tangó Háza nevű helyen. Ez volt a kapura kiírva. Megdobbant az a tangós szívem. Mi-cso-da ? Tangó???  És pont, itt, Gibarában??? Egész Kubában senki se tangózik, errefelé, ugye, a salsa, fekete körökben esetleg a rumba dívik. Mi ez?  Kapu úgyis nyitva, bemegyek.  Martha előjön a lakás mélyéről.

P1100945

Martha az ő “szalonjában” a tangós képek alatt

Így lett nekem egy családom vagy nagyon effélém, pont itt Gibarában. Elmondom, ki az a Martha. Ő egy nagyon finom kubai hölgy, nálunk azt mondanánk: egy deklasszált úrinő, úgy hetven lehet.  Castro előtt , a szülei-nagyszülei generációjában tisztes, tehetős kereskedő-család voltak itt a városban,  több üzlettel, ennek a háznak a háromszorosával. Művész anyja zenélt, énekelt, ahogyan Martha is. Apja 61-ben  öngyilkos lett.  Mostanra csak a házuk egyharmada maradt neki, semmi más. Meg a 13 dolláros havi nyugdíja. Meg a zene. Hát kinyitotta az otthonát, hogy minden este összegyűljön ott jó pár ember, jöhet, aki csak akar, Martha játszik a szintetizátoron,  főleg tangózenét és csodás hangján énekel hozzá. A szintetizátort adományként kapta Gilbertotól. Ez a Gilberto jó nagy darab kanadai fickó, otthon biztosan Gilbert-nek hívják. Ő, már jó tíz éve, azt vette a fejébe, hogy punkt ez a kubai város lesz a második otthona. Ma, nyugdíjasként, az év bő felét itt tölti. Elmaradhatatlan tagja Martha „szalonjának”, nagyon klasszul szájharmonikázik, együtt játszanak minden áldott este.

20170221_222908

Minden este….

A tangó ötletét is ő hozta Gibarába. És akkor már csak egy megszállott helyi, gimnáziumi fizika tanár, Ricardo kellett ahhoz, hogy összeálljon a kép: Ricardo  – tanvideók alapján –  teljesen egyedül és magától, megtanulta a tánc bonyolult lépéseit, a női és a férfi szerepeket egyaránt ( ez őrült nehéz!) , és most, – mivel fizetni nem tud itt senki – ingyen tanítja tangózni  a városka erre hajlamos fiait és lányait. Minden este.

P1100947

Ricardo Martha otthonában gyakorol egy helyi tanítványával. A lányok magassarkú tangócipői Gilberto adományai Kanadából

Néha jön egy-egy profi énekes is, mind Martha  barátai. Néha együtt énekelünk. És beszélgetünk, persze.

Minden gibarai estémet velük töltöttem. Egyszer-egyszer táncoltam is Ricardoval vagy Gilbertoval (neki pont a melle közepéig értem)  Egészen megbabonázott a környezet és Martha személye. Ennek a finom, halk, szemüveges hölgynek az az áradó, lányos szenvedélye, amikor énekel és játszik. Tangó után Ricardoval sétáltunk hazáig, a tengerparton. Mint kiderült, nagyon közel lakunk egymáshoz. Elválás előtt leültünk a terasz lépcsőjére, lábunknál a Karib tenger, és elszívtunk egy cigit.

P1100929

Szemben sárga ház, piros tetővel. Mellette jobbra az én házam

Mesélt arról, hogy negyven éves. Hogy egyedül neveli a kamasz fiát. Hogy, középiskolai tanárként, 22 dollárt keres egy hónapban. S hogy van egy szuperálma: az édesanyja házát átalakítja és az emeleten  kiépít majd két vendégszobát, turistáknak. Házibácsi lesz, mint annyi más pálya-elhagyó diplomás Kubában. De ehhez kell még néhány év – mondja, – viszont ha legközelebb jössz, már talán nálam lakhatsz !! – Úgy legyen! – válaszolom -, jó lenne…

Ez a pár ember: a barlangkutató, a tanár, Martha, meg a jó néhány többi,  a velük való együttlét,  éppen itt, a világvégi Gibarában , segített közelebbről megértenem az átlag  kubai ember mindennapos túlélési technikáit és fortélyait. Erről írok majd legközelebb, ahogy azt már korábban is beígértem.

Advertisements

Mennyország a föld alatt ( Kuba II.)” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s