Kuba, Kuba!!!

 

Hát, akkor eltelt közel öt hét Kubában. Beutaztam az egész szigetet. Még mindig szédült vagyok tőle. Elmondhatom, hogy, gyakorlott utazóként, minden kontinensen jártam már, köztük Ázsia agy Afrika mélyszegény, egzotikus országaiban, kommunista országokban is, mint Kína vagy Vietnám, de Kuba semmihez nem hasonlít. Semmiben. Sem az emberek, sem a társadalom, se az élmények és azok minősége. Olyan abszurd, annyira más néha, hogy még az alapos, jó előre-felkészülés se segít teljesen. Elragadó és rém frusztráló is egyben, romjaiban is gyönyörű, érzelmileg megdöbbentő talány. Igen, abszurd, talán ez a legjobb szó rá.

20170228_125536

Na, most ennek a sűrű masszának melyik csipetét ragadjam meg, amikor ezt a naplót írom? A fene se tudja, nem tudom. Azért megpróbálom, talán több részben.Kezdjük azzal, hogy Kuba úgy képes működni, hogy közben nem működik. Valami mindig van.Valahogy mindig megoldják. Ennek a megoldásnak az eszközét  ők úgy hívják: lucha. Vagyis harc. Ez a harc tele van találékonysággal, ha kell, irdatlan sumákolással is. És az is kell. Nem igazán hosszútávú küzdelem ez. Inkább arról van szó, hogyan lesz meg  az egyik napból a következő, egy-egy ember vagy család számára.  Minden értelemben igaz ez, nem csak anyagilag.

20170226_113728

Fidel -mindörökké! – mondja a lakótelepi felirat

Én, megmondom, egy kis tévedésben voltam. Mármint a fél éves felkészülésem eleje felé. Azt mondtam magamban, amit mindenki, aki a nagyvilágból Kubába akar menni mostanában: siess, siess, mert 1-2 év és teljesen meg fog változni, olyan lesz, mint a többi Karib-szigeti ország. Most még egzotikus a turista számára: Ötven éves, rozsdától nyikorgó autók tömege, a városokban  csontig lepukkant, de romjaiban és szépséges épületek, ártatlan és roppant kedves, nyitott emberek,  tök üres, több ezer kilométeres körbe-tengerpart, ahol csak elvétve van hotel, élelmiszer-fejkvóta  rendszer, dübörgő pártállami propaganda,  mellé salsa, rum,szivar, cukor, hú de izgi, tessék gyorsan megnézni, míg lehet…

P1100909

Ezzel szemben – ahogy látom –  Kuba még egy jó ideig nem fog alapjaiban megváltozni. Apránként igen, ez egy pár év óta  már történik is. Na, most már minek is drukkoljunk mi, oda látogatók? Hogy a kedvünkért, maradjon csak  még egy darabig  ez  – a  volt szocialista testvértábor teljes kivonulása után –    kereskedelmileg- ideológiailag-gazdaságilag  – még jobban elszigetelt ország és még bizarrabb életforma, hogy a kíváncsi turista jólesően borzonghasson abban a tudatban, hogy ő ennek a különleges berendezkedésnek  talán az  utolsó szemtanúi közé tartozik? Avagy kívánjunk nekik külföldi beruházókat, gazdasági növekedést, embargó-feloldást,  demokráciát, építkezéseket, fogyasztási lehetőséget, árúkínálatot, méltóságteljesebb életet? Na, de akkor meg már  nem lesz már olyan egzotikus ! Piha.

Normális ember, szerintem  az utóbbinak drukkol. Attól még garantáltan marad a rum a szivar és a salsa, meg az áradó, természetes mosoly az emberek arcán. A hihetlen erős segítőkész-hajlam is. Ilyennek születtek. Amúgy, pedig az se igaz, hogy ezek az emberek hű, de nagyon ártatlanok lennének, a maguk egyszerű természetességében. Nem is egyszerűek. Egy rakás téveszme. A jókedv és optimizmus viszont igaz. Hogy a fenébe lehetne, egyébként, véghezvinni ezt a lucha-t, vagyis a napi, túlélési küzdelmet, miközben tényleg mindenki önfeledten ropja a salsát, a rumbát és issza a mojitot – minden utcasarkon?

20170212_121402

A biztonságos terepre törekvő turistáknak tessék, ott van Kubában Varadero ( az amcsik által, még anno, Castro előtt kiépített üdülőhely) : luxus, fehér homokos tengerpart, kerítés, őrök, szervezett kirándulások ide-oda. Kockázat: nulla. Oda nem mentem el.

Én – nyilván – az igazi Kubát akartam megismerni. Megfigyelni, megérteni, ha lehet, részt venni, személyes kalandot találni benne.

20170304_122408

Éppenséggel leírhatom az útvonalamat ezen a hosszú, 1200 km-es szigeten: Havanna-Vinales -Holgüin – Gibara – Caletones -Santiago de Cuba – Baracoa –  Camagüey – Trinidad- Cienfuegos – Playa Giron (Disznóöböl) –Havanna. Haladtam, amivel tudtam: ültem buszon, szorongtam ablaktalan kamionban, mentem lovaskocsin, magánautón, stoppal, céltaxin, meg ami jött. Nem egyszerű Kubában a közlekedés. Ritkásan jár a rendes távolsági busz.

De nem az útvonal  a fontos. Hanem az emberek. Akik a néhai Fidel Castro hajdani utópista álmai szerint élnek vagy kénytelenek élni ma is, miközben a realitás és a történelem régen eldübörgött fölöttük.

20170212_180555

P1100658

Velük laktam mindenütt, úgy hogy közelről láttam. Hogy hogyan laktam velük?  Mivel kevés (és méregdrága) a hotel, egyfajta alternatívaként léteznek magánszállások, casa particular a nevük, a család megosztja veled a házát, ők is ott élnek, neked meg van benne egy fürdőszobás szobád, általában 25 dollár/éj áron. Castroék úgy 15 éve engedélyezték ezt a fajta maszekolást az erre alkalmasnak ítélt  lakosoknak, mert   a turizmust kicsit fel akarták lendíteni és kellett a szálláshely.  Na, ezekből a cimmerferikből lettek aztán az első kubai kapitalisták, szó szerint. Relative, persze. Jó borsos áron, kaját is főznek neked, reggelit is csinálnak, ha kéred. Arra is van ez a házinéni/bácsi kitalálva, hogy a vendég, a lakó beszélgessen velük, ha mindketten akarják, persze. Naná, hogy akartam.

Amit azonnal látni-érezni lehet: a kubai emberek melegsége. Bandukolok egy városi utcán, például és elgondolkozom valamin, ilyenkor nemigen szoktam mosolyogni. Egy fél óra alatt legalább hárman szólítanak meg vadidegen szembejövők: – szomorú vagy valamiért? – Valami gondod van, nem vagy jól?  Egy asszony még át is ölel. Nem győzök magyarázkodni, s inkább aztán tudatosan élénkre változtatott  arccal bandukolok tovább.

20170224_174659

P1100910

Vinalesben ez az édes, dohánytermesztő öregember az orrom előtt sodorta nekem a szivaromat

Elképesztően szolidárisak egymással: ugye, Kubában a sorban állás , az életforma. Én se úsztam meg, senki se úszhatja meg. Hiány van, súlyos hiány , mindenben. Mikor  oda érkezel a sor végére, azt kell kérdezni, jó hangosan: El ultimo? Vagyis: Ki az utolsó? Utána elmehetsz akárhová, bevásárolni, megnősülni, megvacsorázni, hétszentség, hogy tartják a helyedet , mire visszaérsz. Ez aranyszabály.

20170228_131724

Sorban állsz, de órákig is, bank és bolt előtt, gyógyszertár előtt, ha telefonkártyát akarsz venni, ha buszjegyet, ha samponra van szükséged. De már álltam sorba fagyiért is, Havannában, a kultikus Coppelia fagyizó előtt, reggel kilenctől  tizenegyig. Tök jó volt, közben egy csomó emberrel cseverésztem, akikkel, miután nagy nehezen bejutottunk, ugyanahhoz az  asztalhoz  ültünk le fagyizni és tovább barátkozni.  A sorban állásnak ott szociális szerepe van. Vadidegenek megosztják egymással az életüket, a gyerekeikről mesélnek, a háztartásukról, ki mit szeret főzni, a floridai családtagokról, mert olyanja mindenkinek van, egyesek címet-telefonszámot cserélnek, téged is többen faggatnak mindenféléről. Ami pedig az emlegetett szolidaritást illeti, sokszor tapasztaltam, hogy a terhes nőket, kisgyerekeseket, a gyengénlátókat, stb. mindenki mély egyetértésével  tolják közösen a sor legelejére.

20170308_073507

Ahogy Fidel mondta: mi a forradalom? Válasz: aminek változnia kell, azt meg is kell változtatni Felirat egy irtó szegényes péküzlet falán

A kubai ember tuti, hogy behív magához a házába. Valami csokit ettem, olvadozott a melegben, ez Santiagóban történt, ami pedig Kuba második legnagyobb városa, nem afféle apró falu, nyalogatom a csokis ujjam, hogy ne ragadjak annyira, elém szalad egy férfi: – amiga, azt mondja, gyere, mosd meg a kezed nálam. És kinyitja előttem a kaput.

P1100753

Alberto Vinalesben. Ő segített át a tereplovaglás kezdeti majd folyamatos nehézségein

Szintén Santiagoban történt, hogy esténként együtt söröztünk Ramón teraszán. Ramón valaha , harminc éve, nálunk tanult Magyarországon és még elutazásom előtt, közös ismerősök révén szereztünk tudomást egymásról, egy-két emailt is váltottunk. S mit tesz isten? Véletlenül három lépésnyire volt a lakhelyem az övétől. Tőszomszédok lettünk.

20170213_122109

Ramón utcája Santiago de Cubaban

Szóval – mivel csöngője nem működött – esténként felordítok neki, az utcáról: Raaaamóóón!!! Nem hallja. Mire én: RAAAAAMÓN!! Süket ez? Kijön a szomszéd házból valaki, ő is üvölt: RAMÓÓÓÓN! Majd csatlakozik egy harmadik is. Ez már állandó koreográfiává vált. A santiagoi Ramóón-kórus, vagy mi. Csak hogy segítsenek nekem elővarázsolni az embert.

20170209_161707

A kubai ember imád élni és ünnepelni. Teljesen mindegy, hogy hol, de legfőképp az utcán, bármilyen napszakban, bármilyen helyzetben nekifog zenélni, főleg salsa muzsikát játszanak. Akkor meg mások is csatlakoznak, táncolnak, de úgy, mint a parkett, azaz az aszfalt ördögei. Reng a nők popsija, hullámzik a csipőjük, száll az a rengeteg, göndör, hosszú hajuk. Hangosan nevetnek, kiabálva beszélnek.

20170225_093512

Idealizálni ezt a helyzetet mégse szabad. Nem egyetlen vidám vursli ez az ország, nem is a jóság kizárólagos terepe. Az a bizonyos LUCHA, vagyis minden egyes ember minden trükköt (jócskán piszkosakat is), és minden fifikát igénybe vevő küzdelme azért, hogy profi túlélő lehessen,  képes nagyon belezavarni ebbe a – talán – idillinek tűnő képbe.

Te hogyan élnél meg havi húsz vagy harminc dollárnyi keresetből? Kubában, havonta ennyit kap egy középiskolai vagy egyetemen tanító tanár, egy melós még kevesebbet. Egy kórházi orvos, az többet, ő 40-50 dollárt is hazavisz havonta. Hatvan éves  orvosnő havi 15 dollár nyugdíjnak  örvend. Ramón, a haverom 54 éves komoly mérnökember, ő ötven dollárnyit  keres. Akkor most mondhatnád: – az attól függ, mibe kerülnek nekik a dolgok… Beszédes számok következnek: vigyázat, kapaszkodj, Kuba rohadtul drága!

Mi mennyi? ( az ottani árakat most forintban írom le)

Nettó átlagkereset: 6500 Ft/hó. Kiló kenyér: 136 Ft, paradicsom kilója 400 Ft, palackozott víz: 450 Ft( 1-1.5 napig dolgozol érte), tej literje:506 Ft, Benzin: 330/liter,  egy tragacs autó, 37-42 éves: 5 millió-12 millió Ft, mobiltelefon percdíj: 140 Ft, belvárosi lakás bérleti díj: 100.000 Ft, egy capuccino: 360 Ft, stb.stb.

És véged van, ha elromlik a mosdódon a csap.

P1100646

Ez aztán az Aranypart!

Hát, akkor hogy a fenébe élnek? A következő fejezetekből talán kiderül. Ahogy szó lesz arról is, milyen volt nekem a mennyország, a föld mélyén. Mesélek majd egy álmos kubai kisvárosról, ami egy évben egyszer felrobban. Meg sok minden másról is.

 

 

 

 

Advertisements

Kuba, Kuba!!!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. hello anna, v’egre olvashatom ‘j’ol vagy …’ ‘erdemes volt varni, nagyon tetszik az elso” nalpod -lucha-. ”jo’k a fotok!”. m’ar gondoltam hosszabb idore en is leutaznek kubaba -mint nyugdijas-. voltam tobbszor, de nem csoportos utra mennek, s fo”leg hosszabb tavra. varva a folytatast. udv. laszlo

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s