HELLO BUENOS AIRES : TANGÓ ELŐTT

 

Az igazi bennszülött buenos airesiek magasan hordják az orrukat , de nagyon. Lekezelőek,  nagyszájúak, sokszor hajlanak arra, hogy megvessék a szomszédos délamerikai országok lakóit. Ugyan mire föl?  Hogy, aszongyák, ők mennyire, de mennyire fehérek és minden szempontból európaiak. Úgyhogy joggal és okkal utálják őket a környékbeli latinamerikaiak.

Tényleg fura: szemben a környező délamerikai országok fővárosaival, itt  alig látni indián/inka/benszülött arcot.  Még a keverék is kevés. Lehet, hogy túlságosan kiterjedt ez az ország és a jellemzően sok őslakos-vonást mutató  Andok-béliek  nemigen vándorolnak le élni Buenos Airesbe?  Hülyeség. Nem tudom az igazi okát. Szóval teljesen európai arcokat látni, végül is ők népesítették be ezt a várost, sőt nagyjából az egész hatalmas országot. Nem is olyan régen.

20161123_08284420161125_0412172007_04040013Azért van itt egy kis identitás-bibi: Mert hogy ki is valójában az argentín városlakó?  Válasz: Hát, az az olasz, aki mindenben utánozza a franciákat,  bálványozza az angolokat és közben spanyolul beszél. .

Na?

2007_04040128

Viszont ebből a soknemzetiségű európai  katyvazból mégis csak jobban megértjük a várost. Sétálsz a sugárutakon, és az az érzésed, hogy Párizsban vagy. Végig mész az Avenida Mayon, hát, az lehet Párizs, lehet Róma, lehet Madrid, de ugyanúgy Budapest is. A csodás, eklektikus paloták, az elképesztő kávéházak, mind ugyanabban az aranykorban épültek, ami  nagyjából egybeesik a mi milleneumunk környékével.

2007_040402042007_040401972007_04040199  Egyáltalán nem véletlen, hogy az Evita cimű filmet Pesten forgatták. Kb. egyszerre épült meg a földalatti a miénkkel, talán az itteni egy kicsit később, de tény, hogy ez volt Dél-Amerika első földalattija. Feelingben ugyanaz:, portugál csempék, lepattogzott elegancia, de nagyon autentikus.

2007_04040169Vagy itt van  a Teatro Colon, a buenos airesi operaház, aminek az épületét egy színvonalon mérik a Milánói operáéval. Nem sajnáltam a pénzt, húsz dollcsiért végigvezetik az embert ezen a márvány- és arany- és festett üvegcsodán ( más , mint a mi Operaházunk, ami szintén gyönyörű) . Hát persze, hogy olaszok csinálták, aztán egy belga fejezte be. Akkor épült, a XX. sz. elején, amikor burjánzott a bevándorlás, itt voltak ezek a szegény olaszok, jöttek az idegenbe, a szívük tele  Verdi és Puccini dallamokkal, de csórók voltak, mit is tehettek volna, hát váltottak állójegyet maguknak a Colonba, harmadik emelet, hátul, semmi cifraság, látni éppen semmit se lehet. . Lent  meg az elegáns, gazdag közönség, a méregdrága földszinti és páholyülések tulajdonosai,  és mit kénytelenek hallani egyszer csak? Hogy az önfeledt olasz proletárok odafentről együtt éneklik az áriákat a művészekkel. Jó hangosan, szívből zokogva és ujjongva. Érdekes jelenet lehetett..

20161129_14181420161129_140848És jöttek, egyre jöttek, a precíz németek, a bandoneonjaikkal, a véreshurkájukkal, a franciák, a spanyolok és a többiek. A legszegényebbek a La Boca negyedbe szorultak, nem baj, ott is épült számukra egy színház, Teatro Verdi, ma  is megvan, csak az összes ülést kiszedték, na, úgy 8 éve egy nagyot tangóztam ott, mert a néhai Verdi színház  lett éppen akkor  a helybéliek  titkos tangóhelye, turista oda se talál, egy öreg tangós porteno árulta ezt el nekem, egy pohár bor ellenében, amire örömmel meghívtam, persze. Jó üzlet volt.

Imádom Buienos Airest, mert nagyon retro, mert kellően és ismerősen neurotikus, mert azért mégis latin a javából, mert nagyon bírom az öreg portenokat,  s persze mindenekelőtt a tangóért, ami keretet ad az itteni életnek. Ötszödször vagyok, gondoltam, már ismerem a szokásokat, nagyjából. Egyesével sorban állni a buszmegállókban.

2007_04040232Ettől még a busz akkor áll meg neked, ha ő gondolja, vagy ha effektíve elé veted magad az úttesten.Gondoltam, járatos vagyok már az ilyesfajta napi apróságokban. Hát, tévedtem.

A minap volt egy irtó barbár jelenetben részem. Amire aztán nem számítottam. Sergio-val, az én első itteni tangótanárommal, akivel 10 éve tartjuk folyamatosan a kapcsolatot és a barátságot, kimentünk egy kicsit Buenos Airesből, vonattal. Ugyanis,  egy főváros közeli faluban vagy városkában van egy közösségi rádió és az én Sergiom lett az egyik műsor gazdája. – Mi van, Sergio -, kölcsönveszed az én szűkebb szakmámat? –, mondom neki – ,na jó,tudod mit? Megnézzük, hogyan csinálod. Mentünk. A Constitución téren van a nagy vasútállomás, nagyon szép, impozáns, fényes, meg minden. Huss , le a vágányhoz, kulturáltan befut az üres szerelvény és ekkor Sergio nagyon határozottan megragadja a kezem, a másik kezével valahogy védelmezően , de jó erősen átfogja az egész testem,  nem is értettem egy pillanatig, de aztán nagyon is  értettem, mert , számomra teljesen váratlanul, tisztára , mint a vadállatok, egymást ölve, taposva  kezdett hirtelen bezúdulni az utazó közönség. De mint akik az életükért küzdenek, kíméletlenül. Nagyon féltem, hogy eltaposnak. Hogy aztán beérkezve, nem több, mint háromnegyedig,  lötyögve, lenyugodva, megtöltsék a kocsit, bőven maradt még  szabad ülés is…..  Nem értem!!!!! – Üdv Argentínában , mondja Sergio nekem, amikor is kényelmesen helyet foglaltunk.  – ilyenek is vagyunk., jobb ha tudod.

2007_04040185Hát, igen az emberek. Nekem egy város ettől válik fontossá, kényelmessé, már észrevettem. Ha ki van bélelve ismerősökkel, esetleg barátokkal.  Úgy jöttem ide 10 éve, hogy semmit és senkit nem ismertem. Csak tudtam, hogy tangózni szeretnék, kinéztem a neten egy vendégházat, ami  történetesen San Telmoban volt, az tűnt fel, hogy Tango Hogarnak, azaz Tangó Otthonnak hívták. Ha pedig egy ilyen helyen laksz, lesznek szomszédaid, akiknek köszönsz, tangós lakótársaid, akikkel együtt főzicskélsz a közös konyhában , esetleg együtt gyakorlod a táncot, együtt mentek milongákra, lesz házigazdád, mint nekem Oscar és Norma, akik meghívnak mate-fűből készült teát inni, közös köcsögből, közös szívószálból, mert ez így szokás barátok közt, lesz tangótanárod, aki házhoz jöhet, lesznek emberek,, akikkel jót dumálsz. Ez így is történt akkor, és ettől az ember valahogy gyökeret tud verni.

2007_04040121Én így ismertem meg sok-sok mindenkit. A már említett Sergiot, aki anno elvitt kültelki kiskocsmákba, (a kőpadló olyan kopott volt, mint, mondjuk,  egy elhanyagolt tanyasi vegyesbolté nálunk), elvitt,hogy lássam, mi az az igazi, anti-turistás,  külvárosi tangózene és ének. Ő is fellépett ott.

És így találkoztam az akkori  szomszédommal, a  belga Riet-tel, aki barátnőm lett és maradt,s aki annyira elkötelezte magát Buenos Aires és a tangó mellett, hogy otthagyta Belgiumot és  teljesen ide költözött. Neki köszönhetem szinte az egész itteni társadalmi életemet, eredendően is, nagyrészt most is. Mintha el se múlt volna ennyi  rengeteg év.

dscf2340

Egy frenetikus gulyásleves-parti Riet lakásán. Semmi pörkölt! Rendes leves, ahogy kell! Sergio, Riet, Paula barátnőm és Lautario a szomszédból

A helyzet az, hogy ez a tangózás megoldhatatlan feladat. Próbáljuk csinálni, jó páran,ki-ki a maga színvonalán, bőven hozunk áldozatot is azért, hogy megmártózhassunk ebben az elképesztő varázsban, ami a tangózene és a tánc így egyszerre.. És közben az egész arról szól, hogy egy élet is kevés hozzá, hogy igazán megtanuljuk. Mert örökös kihívás és változás az egész. Már ha csak azt nézzük, hogy egy vadidegen másik emberrel kell , illetve kellene azonnal és tökéletesen értened egymást. Szavak nélkül. Az érzékenységedet, a teljes feloldódási képességedet oda kell emelni, ahová máskor nem szoktad.  És mindig tudni ebben a futó és mégis mély viszonyban a szerepedet, annak határaival együtt.. Persze, a partnerednek is, a magáét. Nagy bűvészet ez, a végeredményt: azaz a tökéletességet  csak folyamatosan ostromolni lehet, szerintem elérni nem.

kep-050Én, mondom, ötödször vagyok itt, ez semmiség. Mások, mint éppen Riet, az év java részét itt töltik. Vagy megfelelően gazdagok, vagy megfelelően nyugdíjasok és megengedhetik. Lakást vesznek vagy bérelnek. És megpróbálják meghódítani maguknak a tangót. Meg persze részükké tenni az argentín életformát, ami nem csak tangóból áll, nyilván. Számos ilyen külföldi él Buenos Airesben.

Akkor most már legközelebb – nincs mese –  igazi milongára viszlek benneteket.

Advertisements

HELLO BUENOS AIRES : TANGÓ ELŐTT” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s