HELLO BUENOS AIRES!

Szóval, hét év kihagyás után, visszatértem ide, Buenos Airesbe. Azon belül is az én kis buenos airesi negyedembe, San Telmoba, el se tudom képzelni, hogy máshol lakjak.  Mindig, akárhányszor is jártam itt, mintha hazajönnék. Erre nincs észszerű magyarázat, mert semmiben se hasonlít az otthoni környezetemre.

20161124_044611

20161124_043717

Jó érzés az állandóság, biztonságot ad, megvártak a sarkok, a régi barátok, némelyik szomszéd, persze a tangó is, bár mostanra sok minden el is hagyott. Megszűntek bizonyos törzshelyeim, néhány  jól ismert üzlet is, az utca  eredeti kövezete, és megszűntek a többé-kevésbé megszokott árak. Tombol az infláció Argentínában, úgy évente (!!)  30-40 százalékkal magasabb minden a világon, ez sokírozó nekem is, hát még aki ebben él…  Immár, ami az árfekvést illeti, New Yorkban vagyunk, azzal a különbséggel, hogy Észak-Amerika talán még mindig egy kicsit olcsóbb.

Na mindegy, én most már itt vagyok és jól akarom ezt a két hetet eltölteni. Hiányzott nekem Buenos Aires, nagyon.

Annak idején Argentína motivált  egy csomó mindenre: miatta kezdtem el spanyolul tanulni, muszáj volt, tíz éve az angolt  itt senki sem értette. Na, és itt van persze az argentín  tangó, amiben, anno, itt sikerült elmélyednem, mondjuk, egy kicsit. Köszönhetek még Argentínának,  jó néhány  tartós barátságot.  Nem csak Buenos Airesben, hanem fenn északon, az Andokban és Patagoniában is.

Most  itt júniusi az időjárás, ( minden fél év eltolódással működik)  városszerte virágoznak a kedvenc lila fáim, csupa lila minden. Azt hiszem, úgy hívják ezt a fát, hogy jacaranda.

20161127_063232

 

20161123_071447

Minden novemberben, de csak ebben a hónapban, lila tőle az aszfalt, az utcakép. Huszonhat-hét fok körül jár, hét ágra süt a napocska. Most először  fordul elő, hogy nem az Estados Unidos utcában lakom, hanem kicsit arrébb, egy Casita de San Telmo nevű intézményben. Juj, ez egy nagyon fura ház. Először is baromi régi, 1840-ben épült , földszintes,  buja mediterrán  kerttel, amelyben éppen most is egy gigantikus fügefa borul rám,

20161124_040245

gyönyörű, régi csempék az udvaron, kb. hat szoba, eredeti tölgyfa-padló, csupa érdekes lakó, közös konyha és persze a kert, ami a nappalit helyettesíti.

p1100609

Ebben a házban több nem-turista is lakik. Nem szokványos fejek, az biztos. Mindjárt itt van Pablo, a tulaj.  Ő egy  láthatatlan fazon, van a házában egy lakrésze, de gyakorlatilag soha nincs itthon. Maga helyett a macskáját, La Negrita-t hagyja hátra, szíves gondozás végett. Ez a koromfekete cica úgy tartozik a házhoz, mint a falak vagy a fügefa.  Pablo régi tangós családból származik, ő maga tangózenét szerez és énekel, a művészi életének él, akárcsak édesanyja, Ana, aki szintén énekesnő. Valaha, 20-25 éve álmodta meg a család ezt a fura vendégházat, úgy tűnik azonban, hogy a súlyok eltolódtak a művészet felé. A ház , s főleg a kert azért úgy -ahogy rendben van, a szobák takarítását   mi, a lakók intézzük.Nem baj, belefér a bohémiába.

Elmondom, hogyan telik egy nap. Reggel  kel az ember, kiszalad friss kenyérért. Elszöszmötöl a konyhában. Ott találkozik , mondjuk,  Marianne-val, aki svájci, de tud  spanyolul , és már több mint négy éve él  itt a Casita-ban, egy ablaktalan szobácskában, amelynek az ajtaja egyenesen a fűre nyílik. Senki se tudja, mivel foglalkozik Marianne. Mert reggeltől estig kivág és ragaszt. Őrült elmélyedéssel és  kitartóan.  Vannak neki ilyen kottahangjegyes füzetei, meg mindenféle prospektusai, képes valamilyei. Na, ezekből vág ki ollóval  színes kis képeket, majd gondosan bekeni a hátukat ragasztóval és a kottasorok közé ragasztja.  Mondom, iszonyú koncentráltan dolgozik ezen kora reggeltől délutánig, közben rengeteget dohányzik, ez nyilván segíti a koncentrálásban. Az egész nő kb. 40 kg. Mint őslakos, eteti-itatja a fekete macskát, engedi, hogy az  rutinosan felugorjon a mosogatóba, megereszti neki a csapot, az állat meg szopja a vizet, úgy, hogy közben lefetyeli, nyalogatja azt a csapot, amiből az ivóvíz csurog.

20161125_112422

Szerintem ez nem valami guszta, de nem merek szólni, mert Marianne nagyon szigorú tud lenni. Hogy mit keres ebben a házban négy éve és hogy miből él, mi a frásznak ragasztja az izéket a kottába, az most már titok marad.

Aztán Monica is befut a konyhába.  Ő is állandó lakó, kb. fél éve, fiatal, aranyos lány, Spanyolországból. A doktori tézisét írja Buenos Airesben. Az pedig : a spanyol emigráció Argentínában, a spanyol polgárháború után. Mindezt családi fotókra alapozva. Elképesztő téma, a laptopja tele van jobbnál jobb régi fotókkal, arcokkal és jelenetekkel, nem tudom pontosan, mit kíván leszűrni a tézisében, de nagyon tetszik a munkája meg a lány is roppant helyes.  Reggelente 4-5 narancs levét facsarja ki, azt eszi.

Úgy öt napja meg megérkezett Paul  Kanadából. Ez a tizenharmadik(!!) útja Buenos Airesbe, ő is mindig San Telmoban lakik, sehol máshol, nincs mese. Nem táncol, nem ír tézist és nem is ragaszt. Hanem a tangózene szerelmese, azt tanulmányozza immár harminc éve, hobbi szinten. Amióta nyugdíjas, mindig több hónapon át marad, most március végéig tervezi. Az eddigi öt, itteni estéjét tangókoncerteken töltötte, nem fecsérli az idejét.

Most már abbahagyom a lakókat ( pedig mesélhetnék még!!) inkább mászkálunk egy kicsit San Telmoban.

20161125_040555

A hatalmas Buenos Aires centrumához igen közel vagyunk – mégis  egy külön gyarmati kisvárosban. Ez az érzet.  Macskakövek, palotácskák, házacskák, cifra erkélyek,némelyik tetőn fák nőnek

 

minden eredeti épület legfeljebb egy emeletes,20161124_043948

intím bárok, illatozó éttermecskék, kávéházak, ahol a cifra, festett ablaküvegek mögött , öreg portenok ( helybéliek) csupasz, alig gyalult tölgyfa asztalnál isszák a kávéjukat.

20161129_094310

Egy több utcát átölelő, hatalmas, vastraverzes piac, kicsit olyan, mint a mi Nagycsarnokunk,csak éppen földszintes és kiterjedtebb.

A házak titkot rejtegetnek. Mert sose tudhatod, mi van a kapuk mögött. Sötét, vacak udvar, vagy egy napsütötte, csillogó luxus patio?

20161125_110900

Virágos kert vagy egy romhalmaz? Antik tárgyakat árulnak az udvarban ( igen gyakori ez errefelé)

20161129_094449 esetleg egy panziót vagy vendégházat takar a kapu, ami- egyébként –  soha nincs kiírva a homlokzatra?Vagy több lakást?

20161127_101248

San Telmo  a 20. század elejének szegény, egyszerű munkásnegyede volt, rengeteg olasz és spanyol bevándorlóval. És azonnal cifra, elegáns színházakat építettek nekik itt, előbb, mint templomot, mert az idegen helyen ez kellett legyen az első, ami az otthonosságot, a közösségi életet megteremtette. Imádom ezeket a színházépületeket, ma is megvannak, funkcionálnak.  San Telmo bohém is, meg hétköznapi is, művészetet  meg tangót lélegez ki meg be.

20161127_102324

20161127_101157

Vasárnapi bolhapiacán, a Dorego téren minden apró kockakő-szakasz más-más zenekarnak ad helyet,szól a zene,  megy a tánc,  tele retro arcokkal és viselettel, kész időutazás.

20161127_103651

20161127_103121

20161127_102628

A  Defensa utcát ilyenkor elfoglalják a mutatványosok, és most is megtalálom közöttük a kedvencemet: Gardelito-t,  hurrá,  boldogan állapítom meg, hogy még él, pedig jó öreg lehet már, 10 éve ugyanitt láttam meg először, és akkor se volt éppen suhanc, szóval  Gardelito, azaz a kis Gardelke , az elmaradhatatlan kalapjában,

20161127_104644

a csöpp kis emelvényén, egy kapualjban, mindig ugyanazon a szent helyen, minden áldott vasárnap, évtizedeken át, Carlos Gardellé változik, a harmincas évek tangóénekes és férfi-bálványává,  akibe minden de minden nő szerelmes volt, egészen addig, míg egy repülőgép le nem zuhant vele együtt És a mai Kisgardel azt állítja, hogy Gardel  igenis él!! GARDEL VIVE! És gyönyörűen énekel hozzá az öregúr! Gardel hangján!

20161127_103235

San Telmo mást is tud. Millió kávézó, művésztanya. Egyik dizájnosabb, ízlésesebb, izgalmasabb, mint a másik. Egyik nyílik ( meg sajnos zár be) a másik után. Minden áldott este valami művészprogrammal kedveskednek.

20161126_160606

Én a Pista Urbana-ban voltam kétszer is, a Chacabuco utcában. Másodszor tangó énekeseket hallgattunk. Például, egy 92 éves mamit. Odatámogatják a mikrofon elé. Alig tud megállni, szegény. Mondén sálat visel. Igen csúnya néni. Nagyon csúnya.

 

És amikor elkezdi, rákezdi, tátva maradt a szánk. A hangjától. Meg ahogy megszépül. És már nem néni, hanem tapasztalt, bölcs,  izgalmas hölgy. Akárcsak maga Buenos Aires.

20161126_162204

Legközelebb tovább mesélek erről az egész dekadens, neurotikus és gyönyörű, talpig európai városról: Buenos Airesről. Megyünk majd tangózni is. Rendben?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Advertisements

HELLO BUENOS AIRES!” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s