TOVÁBB HARAPJUK AZ ALMÁT: NEW YORK, NEW YORK II. RÉSZ

Hát, akkor, a Nagy Almába  harapdálva, második mentben csavargunk tovább New Yorkban (első menet itt). Jó, legyen  Brooklyn! Valahogy úgy alakult, hogy ott még nem voltam soha. New York eddig nekem azonos volt Manhattennel. Nem vagyok egyedül ezzel, azt hiszem..

Hipp-hopp, metró megint, a bérletem gyönyörűen működik, remek.  Végül is  csak egy megálló választja el Manhattentől Brooklynt, de én ilyen hamar  nem szállok ki, mert spéci célom van: meglátogatom a Lubavich zsidó közösséget és a zsinagógájukat. Ahhoz pedig még sok-sok megállót kell utazni.

Kiszállás a Kingston Avenue-nál. Ezek a törvénykövető, igen-nagyon tradicionális zsidók szinte egytől-egyig  ezen a környéken laknak.

20160909_170742Az időzítés nem véletlen, péntek  délután, illetve kora este van. Kezdem egy nagy sétával, bejárok néhány utcát, ezek bizony egyáltalán nem  turisztikusak. Annál érdekesebbek.  Szerintem, a képek beszélnek. Az öltözék teljesen hagyományos, a férfiak fekete-fehérben, kalpagban, a nők , a délutánra se csillapodó hőség ellenére is – talpig vastag harisnyában, asszonyokon paróka és a végtagjakon, testükön egy négyzetcenti se marad fedetlenül. Egymás után szülik a gyerekeket.

20160909_171003 Kevesen sétálnak, sokan sietnek. Azok a tipikus, sietős léptek! Olyan…. zaklatott vagy milyen itt mindenki járása, főleg a férfiaké.

20160909_170959Megállok egy sarkon, és amilyen észrevétlenül csak lehet, megpróbálom lefotózni az arra járókat. Ja, 1-2 óra múlva már az összes férfi a Lubavich zsinagógában lesz, tán már most oda igyekeznek.

A rebbe a buszról hirdeti, hogy MOST JÖN a Messiás!

20160909_17044120160909_16512720160909_16463020160909_165009Ez, éppen ez a zsinagóga, itt Brooklynban, a világ összes lubavicsának a központja Szent helynek tartják, éppen ezért.

Egy teraszon át lehet megközelíteni az emeleti részt, a karzatot, ahol a nők helye van. Az asszonyok – köztük sok gyönyörű, fiatal lány buzgón imádkoznak, persze héberül. Olvassák a fohászokat az imákat és közben félhangosan mormolják a szavakat. Így kell. Föntről le lehet kukucskálni.

20160909_174216Én nem is tudom, hány és hány-száz, fehérbe-feketébe öltözött  férfi nyüzsög odalent.  Imaszíjjasak, ciceszesek, hófehér ingesek, taleszeksek,  hajlanganak, vastag könyvekbe borulnak, mormog és pezseg  az egész tér. Pedig az istentisztelet még el sem kezdődött.

20160909_17402720160909_174119Odajön hozzám egy harmincas nő és irtó kedvesen beszélgetni kezd velem. Faggat, ki vagyok, mi vagyok…  – Örülök, hogy meglátogattál minket. – Maradj itt ma péntek esti vacsorára, megszervezem egy családnál. Náluk is alhatsz. Olyan invitáló, olyan meleg az egész. Aztán olvastat velem egy imát, egy fohászt, egy hitvallást, a magamfajta kívűlállónak van erre egy angol nyelvű változat. Azt is balról-jobbra kell lapozni. Aztán megkérdezi, van-e fiam, körül van-e metélve és nagyon csalódott, hogy nincs. Hosszan érvelve, magyarázza, hogyan győzzem meg a fiamat, hogy még most se késő. – Az egész világ kinyílik számára, ha ezt megteszi – mondja. Szinte látom magam előtt a 38 éves fiam arcát, amint ezt én közlöm vele, ugye, mint egy igazi, tehetségtelen jiddische mamme.

Az imát engedelmesen végigolvasom, de a többit, igen udvariasan ( legalább is igyekszem), elhárítom. Nincs rá nagy esély, hogy, idült koromra, ortodox zsidó legyek, ez az igazság. Semmi esély.

20160909_170616Azóta utána néztem: a lubavicsok  a zsidóság egyik haszid ágát képviselik, markáns filozófiával megspékelve. Tény, hogy  manapság fő céljuk, hogy  a vallástól, vagy  Mózestől  csúnyán eltávolodott, asszimilálódott hitsorsosokat visszatereljék a közösség életébe. Vissza a mózesi törvényekhez. Hogy még szebb legyen a történet, ugyanakkor, szakítani akarnak a gettószellemmel, világszerte segítik és támogatják   a nem-zsidó ügyeket, és a nem zsidó közösségeket is.

A mélyét nem értem, meg talán nem is nagyon akarom érteni, de a hangulatát, azt  fogtam.

Azon a bizonyos, karzatra vezető teraszon ül egy pár asszony. Egyikükkel dumálni kezdtünk, látom, hogy nő akcentussal beszéli az angolt, kiderül: régebben élt már mindenütt a világban, leghosszabban Svédországban, de Izraelben is, Hollandiában is, rengeteget látott, sokat utazott, de itt, Brooklynban, amióta itt van, már húsz éve, csak a lakása és a zsinagóga között járkál, nem megy máshová. És úgy érzi: ez volt egész élete legmozgalmasabb, legcsodásabb húsz éve. Így mondta.  Ő, úgy látszik, már kilépett a maguk identitását  nyugtalanul keresők klubjából. Egy kicsit még irigyeltem is ezért.

 

20160909_005505

És ez már egy másik nap és egy másik út: Kötelező szinte, ha az ember manapság NY-ban jár. Elmentem megnézni, tehát, mi van a néhai World Trade Centre helyén.Ezt látni kell. Elmondhatom, hogy én jártam az eredeti toronyban, anno, a kilencvenes évek végén, emlékszem a feelingre, a magasságra,  a térre, a roppant erőre, amit ez az egész sugárzott.

Most is van sugárzás! Először is: hét ágra süt a nap, csillog itt minden. Nézzétek ezeket a képeket!

20160914_162747

A hajdani tornyok, amelyeknek a leomlását milliárdnyi ember nézte végig, szóval a tornyok helyén, négyzetcenti pontossággal ott, ahol 2001 szeptember 11.-ig magasodtak, a  teljes alaprajzuk méretében, két mély, hatalmas medence áll. Oldalukon folyamatosan csurog, zubog lefele a víz, mintegy elmosva a hamut, átmosva a 15 évvel ezelőtti tragédiát, ami megváltoztatta a történelmet, s amire, éppen ezért, mindig emlékezni kell.

20160909_002252A  medencék körüli márványkő-keretre, pedig, rávéstek közel háromezer nevet. Vörös rózsák vannak betűzve ezekbe a vésetekbe és  téren mindig csend van. A hozzátartozó, idén megnyílt múzeum pedig hatalmas, impozáns terekben mutatja be azt a bizonyos napot,

20160914_171051

épület-tömb maradványokkal, lépcsőház-töredékekkel, szétnyílt vastraverzekkel, sorsokkal, fényképekkel, videókkal. Arcokkal, az áldozatokkal.

20160914_174611

Egy lépcsőház-töredék, amely a semmibe vezet. Tizenöt éve ez a hátsó “menekülő” lépcsősor mentette meg vagy négyszáz ember életét

20160914_170336

Szinte mind nagyon fiatalok voltak…

És pár méterrel arrébb emelkedik az új, 102 emeletes WTC, az egyik legfenségesebb, modern felhőkarcoló, amit valaha is láttam. Magasabb, mint a másik kettő volt.

20160914_162436

Aztán eljött egy nap,  amikor is  arra ébredtem, hogy én most a helyi proletariátushoz vágyom. Vagyis Coney Islandra. Miért is ne? Hipp-hopp, fel a metróra, negyven perc és újra az óceán partján vagyok, egyébként, közel ahhoz az oroszok-lakta  Brighton Beach-hez, amiről az előző newyorki bejegyzésemben írtam. Ja, de ez egészen más. 18 éve jártam itt először és már akkor  úgy gondoltam, hogy ha valaki csak kurta, átutazós időre jönne ide, vagy más, rejtélyes okból, csupán 1-2 napja lenne New Yorkban,  akkor én azt tanácsolnám neki: ne menjen sehová, csak a Coney Islandra.Tisztára az 1910-20-as évek retro-feelingje az egész, a molnárferenci Liget képe integet… Szórakozó- és strandnegyed.

20160910_225433Kérem szépen, ez New York vurslija, itt az óceánparton..

Óráskerék, szuper-turbós  hullámvasút, és egyéb szédítő, adrenalin-szint bombázó  szerkentyűk, megvan a halálélmény a pénzünkért. Szórakozik az egyszerű nép.

20160910_214922 .A part vonalán millió színes, mindenfélét árusító  kis bódé, előttük régi fürdőhelyekre hajazó deszkasétány.Harsány, vastag combú fekete asszonyságok piknikelnek a homokos parton, fejük búbján színes kalap vagy ha az nem akad, akkor egy  szál, négy csomós   zsebkendő, a nap ellen. Bizarr látvány . A családok többsége népes, millió kiskölökkel. . Apu elment hotdogért, már hozza is, a homokot taposva, mind a hat adagot,

20160910_214600ez, úgy látszik, kihagyhatatlan része a hétvégi  mókának. Mert a hot dogot éppen száz évvel ezelőtt, itt, a Coney Islanden találták fel, a Nathan’s nevű bódéban, ez volt valószínűleg az első fast food, gyorsétel, már akkor, amikor a világ még egyáltalában nem volt  ilyen rohanós.

20160910_214916Az  eredeti , titkos recepten egy szemernyit nem változtattak az elmúlt száz évben. A péksüteményt is speciálisan hozzá sütik, ropogós sült hagymakarikákkal tetézik a hozzávaló kolbászkát, és, mondom,  valami titkos receptű  szószt is kanalaznak rá. Enyhén csilis, csípős.  A bódé is, a hotdog is ugyanaz, mint száz éve. Megkóstolom, fantasztikus, egész más, mint bárhol máshol.

Közben szól, az ugyancsak retro zene, itt a  deszkasétányon három-négy bódényi területen, spontán táncversenyt hirdetnek a fürdőruhás, gatyás, shortos népnek.  Táncverseny, swingre és hasonló ritmusokra. Invitálnak, beálltunk mi is, de nem nyerjük meg. Idő, az van, ahogy máshol sehol New York város körzetében.

20160910_225005Elmegyek fagyit venni. útközben látom, hogy egy férfi rosszul van. Valami edény fölé görnyed, görcsösen tartja magát, hány talán. Közelebb megyek, igen, láthatólag ez a helyzet.Még közelebb megyek. Hát, látom, hogy a pasas viaszból van. Életnagyságban. Amit meg a műgyomrából kiereszt, az valami gusztustalan, örökforgó műfolyadék. Ezt angolul úgy mondják: practical joke. Közönséges, vulgáris viccelődés. Egy kis zsigeri megrökönyödés, a nagyérdemű  spontán szórakoztatására.

Most nem látom, de a sok évvel korábbi látogatásomkor volt itt freak-show is. Kikiáltó a sátorban, meg szakállas nő, meg összenőtt, sziámi ikrek mutogatása. Lehet, hogy már nincs, mert ez már, valószínűleg,  politikailag inkorrektnek számít.

20160910_224701

műpálmás idill a parton

20160910_214408Minden, ami itt történik, elképesztő adag vulgaritásból, egy olyan korban, amelyben intelligens mobiltelelefon-alkalmazásokkal, laptopokkal szoktunk játszani, és MP3-ból zúg a fülünkbe a techno. Itt ebben az óceánparti vursliban, ahol turista egy szál se, csak a szórakozó  new-yorki  proletariátus, mégis mellbe vág  valami lehengerlő igaziság.  Közönséges, idejét-múlt és mégis hús-vér. Ugye, mondtam, hogy New York tele van meglepetésekkel?

Reklámok

TOVÁBB HARAPJUK AZ ALMÁT: NEW YORK, NEW YORK II. RÉSZ” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Januárban voltunk NY-ban a nagy havazás idején, így kimaradt Coney Island, amit a leírtak miatt nagyon sajnálok, bár esélytelen lett volna kijutni az idő miatt. Legközelebb biztos kiutazunk 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s