A nagy alma: NEW YORK

Imádom New Yorkot. És tényleg így hívják:  Big Apple. A nagy alma. Olyan nagy, hogy nem mindegy, melyik vagy milyen szeleteit fedezi fel magának az ember és hogyan.  Nagyon nem mindegy.

Szóval, nekem New York olyan hely, ahol teljesen otthon érzem magam. Passz.

20160909_222714

Erős túlzással mondhatjuk, hogy éltem már ott egy picit, ez a kilencvenes évek végén történt, csak pár hónapig tartott, egy ösztöndíj volt. Aztán vissza-vissza tértem, talán ötször-hatszor haraptam bele ebbe a városba, különböző években. Mindig meglepett. New York ebben nagyon jó: állandóan tud meglepetést okozni.Pláne, ha az ember már nem annyira turista benne és éppen ezért nem feltétlenül a kötelező látványosság-köröket rója. Nem turista, hanem utazó. Ez egy másik fokozat, azt hiszem.

Na, tehát, ezúttal távoli rokonaimnál laktam, egy házaspárnál, ők hívtak meg. A hetvenes éveikben vannak, elképesztő argentin tangó-fanatikusok, majdnem minden nap járnak táncolni, már vagy 12-13 éve. Én is konyítok ehhez a tánchoz, és ezt ők tudják is rólam. Keretnek nem rossz, igaz? Megérkezem hozzájuk, Manhatten közepén laknak, a harmincadik utcában, beesek délután öt felé, mondja Zak, a férj, na, kapkodd magad, mert hatkor indulunk, ma a folyónál szabadtéri tangózás lesz. Pislogok a fáradtságtól, 14 órás repülés van mögöttem, a testem azt harsogja, hogy most neki éppen késő este 11 óra van, de persze, egy gyors zuhany után, boldogan elindulok velük. És tessék!  Jó két-három órája még  a levegőben voltam, és most is repülök! Alig van időm egyáltalán felfogni, hol is vagyok. Csillog a folyó és a rakparton szól a tangózene. Visznek is a fiúk, fehérek-feketék-tarkák, egy-egy fordulás közben látom a fényes felhőkarcolókat, meg kell veszni! Így köszöntünk egymásnak New Yorkkal, az első pillanatban.

20160912_155551

Jó kis belépő, nem? A tangó-élmény persze még többször is megismétlődik az ott töltött hét folyamán, kül- és beltéren, de én most inkább másról mesélek. Arról, hogy csak elhatározás kérdése, mihez kezdhetsz magaddal New Yorkban. Mármint napközben, amikor egyedül vagy. Pontosabban, hogy én mihez kezdtem.

Úgy döntöttem, hogy – a városon belül – különböző országokba fogok utazgatni. New Yorknak ugyanis nem csak egyszerűen negyedei vannak, hanem különböző világai és tájai. Puszta nosztalgiából, először is kiszaladtam a Grand Central pályaudvarra, nem vonatozni, hanem szájam tátani. Ennél fenségesebb pályaudvar-épület nem is létezik.

20160908_134849

Dög nagy terek, teraszok, galériák, márvány-, réz-, bronz-  és üveg-szimfonia az egész. Egy ragyogóan tiszta, grandiózus templom szinte, amióta csak 1871-ben megépült, egy nagyon gazdag ígéret földjéről szól, egy belépőről az új világba.

20160908_135002

Olyan csillogó és olyan elegáns! És csak várod, mikor bukkannak fel, korabeli utazó-kosztümben, hatalmas kalapban, fa-utazóládástul, kerek kalapdobozostul a régi hölgyek és kamáslis urak. Jól el lehet bámulászni és fantáziálgatni itt. Mi több: ingyen van.

Manhatten  belvárosa nagyon tudja ezt:  a legkülönbözőbb évtizedek  stílusjegyeinek hordozója. Színtiszta art-deco bankok, hotelek, lakónegyedek a szecesszió jegyében,stb.

20160909_222900

Kedvencem, például, a Woolworth Building, egy régi-régi felhőkarcoló,valaha a legmagasabb volt, mára már több másik építmény is lekörözte, meg kell veszni az eleganciájától, de mindig csak kívülről bámultam meg a kőcsipkés, neo-gót homlokzatot, be még sose jutottam. Nem baj, megvár.

20160909_010004

Aztán elkezdődik az igazi csavargás:  szabad vagy, odamész, ahová csak akarsz. Különösen, ha rögtön az első nap veszel magadnak egy hetes közlekedési bérletet. Harminckét dollcsiba kerül, nagyon megéri. Mindenhová és minden járgányra érvényes. Buszra, metróra, hajóra. Remek. És nem is ismerek New Yorkhoz hasonlatosan egyszerű várost, mármint ami a közlekedési hálózatot illeti. Átlátható, príma csatlakozások, metrótérkép is lehet a kezedben, még a hülye is érti. Márpedig én, orientációs szempontból, az vagyok. Reggelente udvariasan megkérdeztem magamtól: na, ma melyik országba szeretnél utazni? Oké, Kína. Nyomás a Canal Streetre, pár megálló dél felé.

Hát, ez a környék nem Amerika.

20160908_180057

Szinte kizárólag kínai feliratok, a nyelv is kizárólag kínai, saját bankjaik, törvényeik vannak.

20160908_175059

20160908_175830

Itt, az utcán vettem életem legfinomabb óriás mangóját és közben szívtam befele azt a sokféle, éttermekből, kifőzdékből kiáradó egzotikus kajaillatot. Bóklászás, szemlélődés és street food, a javából.

20160908_175432

Mikor már telítődik az ember, elkezd tovább improvizálni: kóstoljunk talán bele, mondjuk, Oroszországba. Több metró is van, ami a belvárosból kiszállít Brighton Beach-re, amit a helyiek Kis Odessának becéznek. Nincs közel, kb. 40 percig metrózol, és amikor kiszállsz, már ismét egy másik világban találod magad: először is az óceánparton vagy.

 

20160912_181632

Ha hiszed, ha nem, ez is New York!

Vastag, vagy 100 méteres homoksáv, sirályok, madarak és a nagy, kék víz. Természeti élmény, egy nagyvárosban. A plázson gyerekek-felnőttek élvezik a szeptemberi hőséget. Tatiana elegáns étterme homárt kínál,

20160912_183008

Szergej kávézójában borcs-levest lehet kapni, mozgóárusok pirogot adnak el a strandolóknak és közben mindenütt, de mindenütt oroszul beszélnek. Egy férfi kezében orosz újság, egy mama oroszul ordít a gyerekeivel, háziasszonyok oroszul pletyiznek.

A plázstól csak egy vagy kétszáz méter a zűrös főutca, itt aztán használhatod a majdnem elfelejtett, hajdani orosz órákon tanult cirill-betűs olvasó emlékeidet, mert az angol nyelv errefelé csak elvétve, szinte puszta udvariasságból fordul elő.

20160912_175420

Nem vitás, aki orosz, a kivándorlása után, New Yorkban akar  letelepedni, annak Brighton Beach lesz a lakhelye. A Little Odessa. Minivilág ez is. Minden generációból élnek itt emberek. És folyamatosan jönnek és jönnek.

20160912_174901

Szőke, orosz fiú áll a metróban, kezében gitár és a metróvonat zakatolása összekeveredik azzal az édesbús, elvágyódó dallammal és szöveggel, amit úgy hívunk: igazi, esszenciális szláv bánat.

20160912_181920

Ma reggel, mivel vasárnap van, azt gondolom, hogy irány a Harlem, a feketék negyede.Mert hogy éppen ez az a nap, amikor éppen ott kell lenni. Egy baptista misét, itt a Harlemben bűn kihagyni! A neten prímán lehet tájékozódni: melyik templomban, hánykor kezdődik az istentisztelet. A pontos cím is szerepel ott.  Harlembe könnyű eljutni, negyed óra talán a belvárosból, két metróvonal is jár arra. Érdemes kicsit előbb érkezni, mert még a mise előtt elkezdődik a nagy show. Amellett azért is jobb előbb odaérni, mert a legnépszerűbb templomok előtt, a fehéreknek kicsit sorban kell állniuk, hogy majd beférjenek. Ugyanis egy baptista mise nem a turistákért van. Szóval a show: ahogy gyülekeznek. Az öltözékek. Mérhetetlen, és keresett elegancia. Az összes fekete asszonyság és lány hihetetlenül erős színekben pompázik, a rózsaszíntől a türkiszig. Elképesztő kelmék, selymek, bársonyok, hatalmas, ugyanabból a kelméből csináltatott kalapok. Őrületes retro az egész. A férfiak egy része makulátlan világos színű öltönyt visel, nyakkendővel, persze, világít a barna bőrön a fehér ingük. A kislányokon hibi-habos-fodros ruhácska. Harmincas évek-feelingje van az embernek. A templomszolgák, vagy kik, vérvörös egyen-kosztümben, nett asszonyságok, ők terelgetnek , ültetnek és elég szigorúnak látszanak. ( fotózni a templomban és környékén szigorúan tilos!!)

p1030333

Egy-egy ilyen mise akár 2-3 órát is eltarthat, persze ki lehet közben jönni, ha az ember esetleg megunná. Én nem. Olyan, mint egy hittel átfűtött, interaktív színházi előadás. Mozgalmas élet zajlik a “színpadon”: emocionális szónoklatok, több tételben, közben-közben a gyülekezet tagjai néha táncba fognak, de, persze, a legistenibb, amikor énekelnek. Hullámzik és bugyog a gospel. Néha egy-egy öltönyös férfi nem bír magával és, égnek nyújtott karokkal, belekiabál az énekbe vagy a szónoklatba: Halleluja!!! Vagy: Oh, yes!!!! Eksztatikus, igazán fegyelmezetlen hangulat, ami bír állandóan fokozódni. Egy mellettem ülő fekete nő kezembe nyomja az énekeskönyvét, egy ponton mind felállunk és kézenfogva-ringatózva énekeljük a hallelujákat. Nem tudsz nem bekapcsolódni! Tenyerünket összecsapva adjuk a sok szólamhoz a ritmust, közben egy-egy tanúság-tétel szakítja meg a gospeleket meg a beszédeket. Az is felfokozott, a mi kultúránkban azt mondanánk: szertelen. De ez az ő kultúrájuk, ami csodás, őszinte és hiteles, boldog vagyok, hogy most egy picikét részese lehetek.

És egyszer csak vége, kiözönlünk a templomból, ki az utcára, bele a Harlem közepébe. Az már sok éve volt, hogy ezt a negyedet veszélyesnek mondták, egyenesen eltanácsolták innen a turistákat. Mára – és ez New York egyik meglepetése a sok közül -, egy biztonságos, multikulturális hellyé vált, kiállításokkal, shopping centerekkel, helyi zenés éttermekkel. Sétafikálhatsz nyugodtan, nem lesz bajod.

p1030361

A Lenox Avenue-n, a 125.-128. utcák között, két étterem is van egymás mellett. Irtó népszerűek, különösen vasárnap ebédidőben, a misék után. A Red Roosterben, vagyis a Vörös Kakasban iszunk valamit, közben egy kövér, fekete, fényes blúzt viselő  mami döbbenetesen klassz, rekedtes hangon jazzt énekel nekünk, élő zenére,

p1030386

majd át  Sylviához, ehhez a másik kövér mamihoz, (Sylvia’s) aki barbár, hatalmas ételadagokat tálal fel, soul food, ahogy mondjuk, vagyis mindent bele, ami egészségtelen, csak sok legyen és fincsi. Jó az, annyi áhítat után.

p1030388

Itt  fejezzük be ezt a délutánt, teli hassal.

New York még annyi mindent tud és még annyi világa van!! De majd legközelebb folytatom. Akkor elviszlek titeket a zsidó középkorba, vagy megnézzük, mi is van most a  Word Trade Centre helyén. Egy elképesztő vursliba is ellátogatunk, kicsit szórakozni. Ez a terv. Rendben?

Advertisements

A nagy alma: NEW YORK” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szia Anna, gratulálok, ahhoz, amilyenre az életedet “csavartad” és ahhoz, ami mindebből olvasható, remek, elismerés és köszönet, ölelés érte!

  2. Visszajelzés: TOVÁBB HARAPJUK AZ ALMÁT: NEW YORK, NEW YORK II. RÉSZ | AnnaCsavar

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s