AMI AZ ÚTIKÖNYVEKBŐL KIMARADT: DÉL-FRANCIAORSZÁG I. RÉSZ

 

Az embernek lehet egy kis mázlija. Például, hogy a nagyon szeretett kis unokahúgom, Dóri, Dél-Franciaországban él. Ott koncertmester a helyi szimfonikus zenekarnál. Lehet látogatni, amit én 3-4 évenként meg is teszek. Vele is együtt vagyok egy picit és valamelyest egy tüneményes, történelmi városka, Montpellier részesévé is válhatok. Sok csavargás is belefér ebbe, szerte a környéken.

Ha kimondjuk: Dél-Franciaország, akkor az utazónak – lefogadom – egyből az jut eszébe, hogy Provence vagy  Azúr-part. Ez a normál úti cél. Pedig, a kissé arrébb fekvő dél-francia régiók is tele vannak pöttyözve, de tényleg telistele, mindenféle bejárandó csodákkal.

De menjünk csak sorjában.  Montpellier-ben könnyű elveszni és könnyű kiismerni is magát az embernek. De azért a legjobb elveszni. A nem kicsi óváros középkori és reneszánsz,  legfeljebb XVII. század, elegáns palotácskákkal, nyers, faragott kövekkel, furcsa kis sikátorokkal, boltívekkel, templomok tömegével, egy ódon, hatalmas katedrálissal,  és nem utolsó sorban: meglepetés szerűen eléd bukkanó terecskék tömegével.

20160719_113251

Fehér törzsű platánok borulnak a terecskék fölé, középen csobog a szőkőkút, veretes kőből van az is, persze, és kajáldák, éttermek, ernyős asztalok mindenütt, mindenütt. Hogy a fenébe tud eltartani egy város ennyi éttermet? Hát úgy, hogy ezek franciák.

20160716_205843

Délben abbahagyják az akármit, amit csinálnak és kettőig fájront, ez a két óra a gasztronómiai gyönyöröké, végigeszik a menüjüket odakint, az előételtől a sajtig, hozzá egy pohárka bor, ez hétszentség, ez  társadalmilag szinte kötelező rítus, aztán usgyi, vissza a melóba. Ilyenkor zümmög és csörömpöl az egész város. Él. Ahogy a este kb. 8 órától kezdve ismét. Közben sem halott, az biztos.

20160719_111434

Ez az óváros nagyjából egy dombon terül el, mászol tehát, meredek utcácskákon, lépcsőkön fölfelé és sétálsz lefelé, megtorpansz, te is bekapsz valamit, közben finom utcazene, a központi Színháztéren tuti, hogy elkapsz mutatványosokat, break-táncosokat, további klassz utcazenészeket, közben kanyarognak a színes villamosok, van kék, fekete, tarka-barka,  pörög a körhinta, csak hogy a retro is meglegyen.

20160719_093157

20160712_162321

A szintén középkori, kő- boltíves üzlethelyiségekben – a földszinti  ablakon át jól látni – szabók szabnak, könyvelők  könyvelnek, szakácsok főznek, ezek a palik, nagy lezseren, úgy élik a mindennapi életüket, hogy nyilván nem tudatosítják: színtiszta történelmi levegőben léteznek.

20160713_135812

20160717_134124

A híres Esplanada, a nagy sétány. Óriás bulik vannak itt esténként

Bolyongok nagy boldogan, kattogtatom a fényképezőmet.Mint afféle rádiós, hangokat veszek fel, a kis MP3-sommal. Sok-sok hang van. Mindenféle.

Ez itt, kérem, Mediterránia, a javából, a tenger csak 10 km. De erről később.

Most reggelizem az unokahugomnál. Ő egy szintén régi gyönyörű  házban lakik, annak is a tetején. Csináltatott egy csöpp teraszt magának, ajtó nincs, praktikusan, egy ablakon át kell kimászni rá. Letelepedsz az ablakpárkányára, más ülőke nem is férne el.  Egy picike térre látsz, a város híres védőszentjének a nevét viseli, a hozzátartozó templommal. Szent Rókus. Mert Saint Roch itt született. Miatta lett itt már a kora-koraközépkorban orvosi egyetem is, mégpedig nívóban egyenrangú a híres bolognaival. Ma is megvan, működik.  Na, és ennek a Rókus templomnak a tornya, szinte karnyújtásnyira,  beinteget a teraszomra, meg a kávéscsészémbe. Körbe-körbe tetők-tetők, a térről nyíló egyik sikátorba is belelátsz egy picit, isteni.

20160713_102747

Na jó, nem mindenki olyan kiváltságos, hogy lenne neki egy unokahuga Dél-Franciaországban, persze. Az enyém se ér rá. Szinte soha. Egyik próbából esik a másik koncertbe, egyedül kell elfoglalnom magam napközben, néha késő estig. Nem baj az.

Hát, akkor most praktikus leszek. Hogyan, hová barangoljon ezen a környéken  az ember fia vagy lánya , pláne, ha nincs kocsija?

Kezdem a kedvencemmel: Saint Guilhem-le-Désert…, egy köpés Montpellier-től,  ( kb. harminc km) de már bent, a sziklás hegyekben. Ebben a körzetben, egyébként, Languedoc járásban vagy régióban egy olyan központi helyről, mint Montpellier ( de lehet más is), bárhová eljuthatsz busszal, egy euro hatvanért oda és ugyanannyiért vissza. Semmi. Egy normál városi villamosjegy ára is ennyi.

20160713_135158

20160713_152403

Ha már voltál a X- XIV. században, akkor jó neked, ha nem, St-Guilhem makulátlanul megadja neked ezt az érzést. Úgy maradt, épen-varázsosan. Egy kis falu, amin átzubog a Hérault folyó.

20160713_135629

Egy falu, aminek a katedrálisa Jézus keresztjéből(!!) őriz egy darabot. Ahol , éppen a kereszt-darab miatt – már a kora-kora középkorban  nagy turista-forgalom volt,  a zarándokok, a Szent Jakab zarándokútjukon feltétlenül útba ejtették. Egy falu, ahol legjobb a francia palacsinta. Száraz, esőt alig látott sziklák veszik körül. Rémüldözhetsz  a XII. századi börtönben, mert olyan is van.

20160713_153029

20160713_151844

Faszénen sült báránybordát ehetsz, ami isteni itt, kipróbáltam, meg kell veszni tőle. De a legjobb az egészben a névadó , Guilhem, a nagy hódító  sztorija. Legalább is nekem. 790 (!)  táján véres kardú hadúrként lett ismert ez a férfi, 801-ben a hirhedt mórokat is legyőzte, szóval tapadt éppen elég emberélet a kezéhez. Barbár, középkori katona volt. És aztán…. Nem tudni mitől, miért, de egycsapásra abbahagyta az egészet. Monostort alapított, benne olyan spirituális kultúrával, ami addig ismeretlen volt, jóságot, békét, csendet hirdetett, és egyébként ő az, aki odaadományozta Jézus keresztjének egy darabkáját az apátságnak, ezzel hihetlen popularitást szerezve a helynek. Végül szent lett. Igazi szentté avatták. Ki érti ezt? Mi minden fér meg egy emberben…..Nem igaz?

20160714_143110

Most már rövidebbre fogom: ki ne hagyd La Couvertoirade-t! Lefogadom, hogy sose hallottál róla. Eddig én se, egyébként.  Montpelliertől északra van, érintetlen középkor szintén, csöpp, picike falu, de mindent tud.

20160714_143547

20160714_143849

Szintén egyhatvanért eljutsz oda, másfél óra sincs az egész. Ott a helyben készült sült kolbászt kell megkóstolnod, sajtos krumpripürével.

És mit szólnál Uzés-hez?  Uzés-t szombaton kell meglátogatni. Provence környékének ( ez se Provence még vagy már )  legszínesebb vásárát találod itt, a komplett XVI. századi tereken. Olajbogyó és sajtőrület. Meg minden más. A helybéliek kisgatyában, kistrikóban álldogálnak az összes téren, a standok között, tök lezseren, kezükben borospohár. Napközbeni buli. Állnak, dumálnak, isznak, kisgatya, reneszánsz környezet.

P1040517

Vagy, netán, a legeslegeslegfrisebb tengeri herkentyűket akarod megkóstolni?  Amik még öt perccel korábban ott  úszkáltak a tengerben?  Huss el, egy busszal Bouzigues-ba, ebbe a halászfaluba, ahol van vagy 70 vendéglő a parton.Degusztálás zajlik, szinte minden teraszon, osztrigától a királyrákig, a kilós adagú kagylókon át.

20160715_131015Meg lehet fizetni 10-20 euro között van egy krőzusi adag.  Eszel, tőled 10 méterre türkiszöl a tenger.

20160715_124122

 

Vagy  ugorj el egy másik tengerpartra: Maguelone-ba. Husz perc, szintén busszal. A buszjegy egyhatvanas egységárában benne van az is, hogy egy ponton ingyen bicajt kapsz a popsid alá, és tekerj. A valamitől örökké picit ködös, misztikus tájon pedálozol 20 percet, rózsaszín flamingók repdesnek körülötted,

20160718_113305

és egyszer csak ott vagy egy álom katedrálisnál, amit már senki sem használ.

20160718_120819

Ilyen picik vagyunk….

Állítólag a szerzetesek, már évszázadokkal ezelőtt, a szúnyogok miatt menekültek el innen és települtek át a szárazföldi Montpellierbe. Ez emberileg érthető. Nem baj. Enyhe fokú értelmi fogyatékosok terápia-munkaterepe is ez, termelik a helyi bort ( mely prima!), a sajtot , és üzemeltetik az egyetlen éttermet is, ahol remekül főznek. Aztán, például  lebringázol a tengerpartra, kidobod tested a napra, mint én is. Délutánra  felszáll itt a köd.

Minden nap visszatértem Montpellierbe, otthonos érzés. Míg ott voltam, vagy 3-4-szer  hallgattam koncerteket, az unokahugom jóvoltából és  élveztem az ő  szólójátékát is. Ott ért minket a hír, hogy mi történt a közeli  Nizzában, a nagy ünnepen. És akkor másnap, tizenötödikén egy műsoron kívűli Beethoven Ötödiket játszottak a hatalmas koncerteremben, olyasmi, mint a Müpa. Előtte mindenki felállt, és úgy maradtunk 1 percig.  Némán zokogtak az emberek. És aztán úgy, de úgy csendült fel az Ötödik Szimfónia, ahogy még sose hallottam. Elsöpört.

Advertisements

AMI AZ ÚTIKÖNYVEKBŐL KIMARADT: DÉL-FRANCIAORSZÁG I. RÉSZ” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Kedves Anna! Még nem írtam a posztjaihoz…
    A rádióból ismerem a nevét :o) Notórius rádió- hallgató vagyok ( főzés közben nyomom…)Tvnk sincs
    Van egy 12 éves lányom.. vele szeretném megismertetni e kies bolygó szebb helyeit, noha alsó- (alsóalsó, tök alsó,) középosztálybeliként..nos..ez elég szép kihívás.. 🙂

    Kedvet csinál az írásaival. Vigyázzon magára, utazzon jól!
    Szeretettel: Kata

  2. Visszajelzés: PRAKTIKUS ÖTLETEK SZABADON UTAZÓKNAK. AMI AZ ÚTIKÖNYVEKBŐL KIMARADT. DÉL-FRANCIAORSZÁG II. rész | AnnaCsavar

  3. Igen, idegennyelvtudás, hajlam, alkalmazkodó készség, ráérő idő és némi pénzforrás szükséges egy ilyen túrázáshoz. És persze lelkesedés, meg némi történelmi ismeret. Vagyis ez egy gondosan eltervezett értelmiségi kalandozás.

  4. Csodás helyeken jár, s csodálom az energiájat. Én is szeretek utazni, de már kissé visszafogta magam,

    Üdv, szeretettel Debrecenből, Tohol Éva

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s