A GALAPAGOS SZIGETEK FAPADOSAN

Én nem akartam a Galapagosra menni. Pontosabban, a fenét nem akartam, naná, hogy vágyakoztam oda, ha már egyszer Ecuadorban vagyok, de tudtam, hogy  nem engedhetem meg magamnak ezt a kirándulást. Mert hogy 3-8000 dollárba kerülhet egy ott eltöltött hajókázós hét. Egy szabályos cruise. Szóba se jöhetett, pedig ez a Galapagos tipikus “once in a lifetime” élmény: ismételten már nehezen történik meg az emberrel,éppen a horror drágasága  miatt.

De hát, milyen az élet: sodorja a kalandozót. Már Adéle, a francia nő, akiről korábban írtam, beültette a bogarat a fülembe: –  oda el kell menned, ez kihagyhatatlan – mondta, –  nem muszáj hajós túrát befizetned, lehet magánturistaként is megoldani..-  A hostel egyáltalában nem drága – mesélte – , a kaja se, veszel egy repjegyet, a többi meg úgyis megtörténik veled. És ugyanerre bíztatott a francia trió is,akikkel együtt túráztam az Andokban, ők is megjárták már a Galapagost, hasonlóképpen, fapadosan.

Kalkuláltam, netet bújtam, tipródtam, azért Quitoban elmentem utazási irodákba, hátha kifogok valami lastminute akciót. Azt nem, de  rutinosan ajánlottak 3-4-5 napos “island hopping”, túrákat, ez azt jelenti, hogy nem egy hajón laksz, eszel, kirándulsz vele mindenhová, ( ami egyébként a legigazibb módja a szigetek felfedezésének ) hanem egy alkalmi kirándulóhajóval átvisznek egyik szigetről a másikra, ott program , szálloda, majd folytatódik ugyanígy tovább. 3-4-5 nap, jó repjegyestül, de 1200-1400  dollárért!!!  Pontosabban: az öt nap, az igazándiból csak három és fél , hiszen az első és az utolsó nap nem sokat ér. Ennyi pénzért, jézus!!! Na, nem.

És akkor, hirtelen felindulásomban, tényleg vettem egy repjegyet. Ecuadorból Ecuadorba vagyis a fővárosból a Galapagosra, ami annyiba kerül, mintha repülnénk oda-vissza Budapest és New York között, szóval az is horror. Valahogy lenyeltem, már vitt a sodor, kész, valami csak lesz.  Bepakoltam a hátizsákomba néhány nyári cuccot, a többi holmim a quitoi családnál hagytam, ahol a bázisom volt, és így, kikönnyítve nyomultam a reptér felé. ( ez Quito esetében hatvan-hetven kilométerre van a központtól)  Két órás repülőút után Santa Cruzban landoltunk. Ott aztán kitört a szigorúság. Átkotorták a zsákjainkat, nincs -e bennük baci, azaz élelmiszer, mag, madártoll, bármi ilyesmi, ami árthat Galapagos élővilágának, átvizsgálták a cipőtalpainkat, hasonló okból. Majd elkértek fejenként száz dollárt azért, hogy egyáltalán beléphessünk a szigetekre, ami úgy, ahogy van, nemzeti park. Tudtam erről a belépőről, ezt már korábban lenyeltem.

S ezután gyakorlatilag vége a szabadságodnak. Jelenléted és mozgástered egész idő alatt  kontrollált. Ilyesmit azelőtt sose tapasztaltam, de hamar megértettem, miért.

Galapagos földtörténeti csoda. A vulkánba dermedt táj, de legfőképpen a lakói, a máshol már régen kihalt őslények miatt. Ember csak kevés él itt, ők se túl régen. Három kis falu-féle település, abból is csak egy-egy, három, különböző szigeten, ennyi. A többi 16 sziget lakatlan.  A Galapagos nem is az emberé, sose volt az, hanem az iguánok, az elefántteknősök, az albatroszok, a bizarr hüllők, a szárazföldi leguánok,meg a többi ősfaj természetes otthona.

P1100099P1100101Ezek az állatok totálisan jámborak. Nem félnek az ember közelségétől, nem tanulták meg, mi az. Másfél méteres oroszlánfókák dörgölik bajuszkájukat a kezedhez, kéklábú szulák párosodnak szanzsen az orrod előtt, térdedig érő teknősök vonszolják magukat itt-ott. Mintha a földtörténet hajnalán, többmillió évvel ezelőtt turistáskodnánk.

P1100192

Azért én colosabb vagyok, mint ő

madarak

Több, kézzelfogható magyarázat is van arra, mitől maradt meg a Galapagos szigetek élővilága és tájai ebben az őskori, érintetlen állapotban. De abban mindenki egyetért, hogy a fő ok az, hogy itt a XX. századig egyáltalában nem volt emberek lakta település. A szigetek sokáig üresek maradtak azután is, hogy 1832-ben Ecuadorhoz csatolták ezt a senkiföldjét. Hiába fedezték fel a spanyolok már a 16. század közepén, mivel semmilyen, számukra értékes természeti kincset nem találtak itt, még ivóvizet sem, csak legyintettek a sok őslényre.

Szóval, megérkeztem Santa Cruz szigetére, a reptér után busz, utána kishajó, utána megint busz és röpke másfél óra alatt már ott is vagy Puerto Ayorában, ebben a gyűjtőfalu vagy – városka-félében, ahol élhet talán jópár ezer helybéli és ahol van vagy 80 túrista-iroda, meg számtalan hotel és hostel. Ez a legnagyobb település az egész Galapagoson, ezen a szigeten meg az egyetlen. Éttermek, kifőzdék, bárok, bohémia. Kellemes kis hostelt sikerült elcsípnem, tényleg nem drága, 15 dolcsiban alkudtunk meg éjszakánként egy fürdőszobás privát szobáért. És még aznap este gyorsan körülnéztem: nyolc napom van a szigeteken, meg akartam szervezni a magam programját..

Ekkor szembesültem vele, hogy itt fegyelem van. Egyedül jöttél? Hát, akkor se mászkálhatsz a szigetek között magánturistaként. Ezt úgy oldják meg, hogy ha állatokat, tájakat akarsz látni, akkor minden esetben be kell fizetned egy összeget valamelyik turista-irodánál. Ez 70-170 dolláros kiadást jelent kirándulásonként, attól függ, hová szeretnél menni. A hosszabb kirándulások egész naposak, az olcsóbbak du. kettőig tartanak. Na, ezt már nagyon nehéz volt lenyelni, a büzsém miatt. Hogy pontos legyek, két másik nagyobb szigetre, ahol van település, San Christobál és Isabella el lehet jutni “tömegközlekedéssel” vagyis egyszerű hajóval,  ez a két órás út oda-vissza is hatvan dollár, ami szinte már aprópénznek számít, úgy értem, aprópénznek, ahhoz képest, hogy azon a másik szigeten se tudsz egyedül mit csinálni, ott is csatlakoznod kell valamilyen szervezett kiránduláshoz. Ez lehet  felszíni búvárkodás valamelyik öbölben, lehet madár- és őslény-les, lehet séta egy kráterben vagy magán a szigeten, vagy ezek kombinációja. Túravezetővel, parkőrrel, guide-dal, szóval teljes felügyelet mellett.

szula

Ő a kéklábú szula

Galapagos , illetve Ecuador nem kér a tömegturizmusból, ezért ilyen drága. Hogy megszűrhessék az odalátogatók számát. Viszont a pénzükre szükségük van, mert ezt az irdatlan nagy rezervátumot valahogy fenn kell tartani. Nem akarnak további helyi lakosokat se. Ha egy galapagosi illetőségű ember házasodni kíván egy  szárazföldi ecuadorival, akkor el kell költöznie hozzá a szárazföldre. A leendő házastárs nem jöhet Galapagosra. Új családok, gyerekek, iskolák bővítése nem kívánatos. Így védik ezt a különleges környezetet, hogy ne robbanjon fel ez az ősvilág. Ezzel együtt, ötven éve csupán10.000 lakos élt a szigeteken ma legalább négyszer ennyi. Kétezerben még csak hetvenezer, ma már évente kétszázezernél is több turista érkezik ide, na, állítólag ezt próbálják majd meg szabályozni úgy, hogy ne 100 , hanem 200 vagy 500dollár legyen a belépő a nemzeti parkba, fejenként. Esküszöm, én még időben jártam itt.

Megéri? MEGÉRI !!! Megmondom, hogyan csináltam én. Egy kevés dolog azért lehetséges, szervezett túra nélkül, azt kihasználtam. Puerto Ayora központjából oda-vissza 7 kilométeres sétaút a Teknősbéka Öböl. Varázsos, elképesztő, vastag  homok , türkiszkéken hullámzó Csendes Óceán, partján koromfekete, dermedt láva.

P1100174Tengeri iguánák, ezek a kétlaki óriásgyík-félék lustálkodnak a hófehér homokon, egészen közel engednek magukhoz. Sokszor csoportosan heverésznek, bizarr karmaikkal érintve, átölelve egymást. Tisztára, mint egy szerető,összekapaszkodó nagy család. Közel mész hozzájuk, meg se rezdülnek, észre se vesznek.

gruppensex

Ez nem szoborcsoport, hanem élő gúla, nagy összebújásban

Néha megmoccannak egyikük-másikuk,  lassan vonszolva magát, elindul a víz felé, hosszú fekete farka nyomot húz a homokon.  Elérve az óceánt, belecsobbannak. Úgy hetven centitől egyméteresek. El lehet ott órákig bámulászni, fotózgatni, közben magad is csobbansz egyet. A legszebb a naplemente órája.

P1100090P1100162P1100156Vagy a kikötőben vízitaxiba vágod magad és három perc mulva az öböl túlsó partján vagy, onnan meg csak egy 10 percnyi, nagyjából végig partmenti séta a Las Grietas, azaz a Hasadék.Itt szűk szorost alkotnak a sziklák, közöttük kristálytiszta víz, mintha a holdon lennél, miközben önfeledten úszkálsz benne.

P1100139P1100145Esténként, mindenképpen kimentem a városka kikötőjébe. Pelikánok röpködnek a megvilágított pallók között, fókák cikáznak a kikötő vizében. Aztán még: taxival, úgy harminc kilométert furikázva, a szárazföldön eljutsz az El Chato elefántteknős rezervátumba, ahol a fűben matuzsálemi korú ( 150 éven túl  is elélnek) óriás elefántteknősöket láthatsz, dögivel. Ezek szárazföldiek, némelyik másfél méter hosszú,  a súlyuk a 250 kilogrammot is eléri.

P1100208P1100207P1100197 Ártalmatlanul lézengenek ezek az elképesztő hüllők, eszik a füvet, nyújtogatják kifele a nyakukat gigantikus páncélukból, vagy éppen nem csinálnak semmit, csak léteznek. Darwin 1835-ben járt a Galapagoson  még az is lehet, hogy a mai teknősök némelyike kiskorában kezet rázott vele.

Aztán, persze, kirándulgattam. Elmentem más szigetekre, csoporttal, guide-dal, mondom,másképpen nem megy. Egy hajó csak 15 embert vihet maximum. Több személy nem léphet egyszerre a szigetek lávatalajára. A cipőtalpakat le kell mosni, mielőtt egy másik sziget földjére rálépünk. Felszíni búvárkodtam lakatlan szigetek öbleiben maszkkal, sznorival, (köznyelven: pipa)  fókák cikáztak, gigantikus vízi-teknősök úszkáltak körülöttünk. Egy hasadékban, ott a víz alatt, négy szirti cápát is láttam egyszerre, tök szelídek voltak. Csikóhalak  kapaszkodtak a vízinövényekbe. Aranyrája-rajok “szálldostak”az óceánban elegánsan, huszasával.

Aztán meg átmentem Isabella szigetére, ami két óra hajókázásra van. Itt egyetlen pici falu található. Két éjszakát töltöttem egy hostelben.  A dermedt láva ezen a szigeten alagutakat képez, megannyi boltíves lávasziget, negyed órányi hajókázásra a nagyszigettől.

P1100259P1100269Kéklábú szulák totyognak, pingvinek társaságában. Van ott egy tó is, ahol százával élnek a flamingók.Isabellán találkoztam, talán, a legbizarrabb lénnyel is, teljesen szürreális, valószínűtlen: ő a szárazföldi leguána, azt hiszem, így hívják.

leguanaSárga pikkelyes bőre olyan lötyögős, mintha három számmal nagyobb kabátot viselne, arca madárból van és mintha gúnyosan mosolyogna egyfolytában. De Izabellán a legviccesebbek az oroszlánfókák. Annyira természetes nekik az emberi közeg, annyira otthonosan mászkálnak, hevernek a másfél méteres fókák a partmenti sétányon, mintha az emberekhez tartoznának. Olyannyira hogy az óvatlanul kint hagyott üres nyugágyakat meg a kikötői közpadokat is elfoglalják.

foka nyugágyP1100296Meg bemásznak a kikötött csónakokba. Jól van, hiszen otthon vannak,ők jöttek előbb. A Galapagos szigetcsoport az utolsó paradicsom, de igazán.

Isabellán mindenképpen meg kell csinálni a vulkán túrát. Elég hosszú út,vagy 16-18 kilométer gyaloglás, először a világ második legnagyobb kráterének a szélén lehet végigmenni, majd durr, bele a vulkán  mélyebb kanyonjaiba, dermedt lávafolyamaiba. Holdbéli táj, fantasztikus.

P1100353P1100325P1100340P1100330Majd vissza Santa Cruzba és már azt is tudtam, mit csinálok az utolsó, itt töltött napjaimon. Egyszer élünk, ugye, és mint gyakorló hobbibúvár, nem tudtam ennek a lehetőségnek ellenállni: befizettem magam egy két napos igazi búvártúrára, felszerelésestül. Ez négy merülést jelent a két nap alatt , különböző lakatlan szigetek közelében. Soha sehol ennyi kalapácsfejű és szirti cápát nem láttam együtt, sok éves  búvárkodásaim során. cápák

P1100358

cápaA víz mélyén, mintha elsöpörnék az oroszlánfókák szárazföldön tanúsított nyugágyazós lustaságát, lomhaságát, fürgén cikamikáznak, játékosan súrolva a testedet. Az egyiknek a szemébe sikerült néznem, úgy husz méter mélységben. Okos kutyatekintete volt. Márványrája lebegteti legalább 4 méter átmérőjű “szárnyait” és kíváncsian megbámul téged. Aztán meg pózol neked.  Az óriásteknősök meg annyian vannak, hogy szinte megszokod a látványukat.

Mit mondhatnék még? A  hostelem, Puerto Ayorán, nagyon bevált. Gabriellel, ezzel a német sráccal, aki szintén ugyanott lakott,főleg esténként, sokat beszélgettem, mikor mindketten megtértünk a napi kalandozásokból . Szerettem Gabriel társaságát, nem egyszer együtt is vacsiztunk valamelyik helyi kifőzdében. Okos srác, otthon tanár, pedagógus tehát, meg ő is búvárkodik. Hét hónapja volt akkor már a maga világjáró útján, sokat mesélt a kalandjairól.  Miután elváltunk, egy párszor még váltottunk facebook üzeneteket, aztán az is abbamaradt. Ezek az utazó-barátságok a pillanatnak vagy egy adott időszakasznak szólnak, amikor együtt vagytok, ugyanabban a helyzetben. Utána nemigen tartanak ki, de ez egyáltalában nem baj, hiszen elválni is tudni kell.  Mindenfélére megtanít egy ilyen utazás. Ami a számomra is végetért.

Amúgy, a Galapagost, így, “fapadosan”, a több ezer dollárba kerülő, egy hétnyi hajókázás helyett, ennek töredékéből sikerült megúsznom. És mégis csak nyolc nap volt.

Három hónap egyedül-kalandozás Dél-Amerika két izgalmas országában, Peruban és Ecuadorban. Hogy mire volt ez nekem jó? Na, erről talán még írok egy rövidke összefoglalót. De azt majd csak legközelebb.

Advertisements

A GALAPAGOS SZIGETEK FAPADOSAN” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Dejóóó! Igazi példakép vagy! Mi huszonévesen csináltunk bicóval hasonlót, de csak itt, Európában. Valahogy én is így képzelem majd a későbbieket. Továbbá bizonyítod azt az elképzelésemet, hogy az életkorba nem belerokkanni kell, hanem kihasználni a bölcsességét 🙂 Köszi!

  2. Szia Anna! lenyűgözött a blogod, két éjszakát szántam a végigolvasására, s legszívesebben vettem volna a hátizskot és bakancsot, még soha nem voltam ilyen kietlen, magányos túrákon, de nagy kedvet csináltál. Engem érdekelnének a sorsfordító fényképek és a régi kalandok is, amit említettél. És még egy dolog, nagyon kíváncsi vagyok, hogy miből mennyit kell vinni, tenni a hátizsákba, hogy legyen minden. Hova érdemes a pénzt, fényképezőt tenni, hogyan lehet ráérezni, hogy ki megbízható hány literes hátizsákot használsz…és ilyen hasonló praktikák érdekelnének. Köszönöm az eddigieket!

    • Kedves blacktulip vagy nem is tudom a neved, azt se hogy lány vagy fiú vagy, szóval a hátizsák-pakolás nagy művészet, egy hatvan literest már nagyon jónak mondanak, az enyém cdak ötven és tényleg elég szűkös volt. Mindenből hármat kell vinni: trikó, nadrág, egyet hordani, egyet mosni, egyben aludni. Attól függ , hová megy az ember, milyen klímába , kellenek melegebb cuccok. Abból is csak egy váltás. Meleg vagy nem meleg, de igen vékony dzseki ill. szélfogó kabát. Eső ellen feltétlen valami, de az is valami habkönnyűből, lehetőleg az a dzseki legyen vizálló és akkor kettő az egyben érvényesül. Pénzt, bankkártyát, útlevelet a hasán hord az ember, a trikóján belül, lehet kapni nagyon klassz, igen lapos, bőrbarát övtáskát, amit a testedre tehetsz, és rá a ruha. Mell-hátizsákocska is feltétlenül kell, tehát elől-hátul felszerelkezik az ember és ebben vannak olyanok, hogy fényképező, útikönyv, stb, kézhezálló dolgok. Ha ott helyben repülünk vagy buszozunk, ez egyben a kézitáska. Megint csak klíma-függő, de egy túracipő kell, nagyon-nagyon könnyű, lehetőleg bokáig érő, ezt hordod szinte mindig. Váltás könnyű szandál és egy pár papucs-féle, olyan amiben fürdőbe, vizbe is lehet menni. Fejlámpa is kell, lehet kapni. Fürdőruha, meleg sapka, ilyesmi. Fehérneműk, zoknik és ennyi.

  3. Őszintén gratulálok a posztokhoz, de főleg a bátorságodhoz! Szivesen kérdeznélek a Galapagosról privátban is, mert oda készülök, és fapadosan! Mivel elérhetőséged nincs, megköszönöm, ha megkeresel Fb-on.

    • Kérdezz nyugodtan, amire gondolsz. Az ide vágó infók javát megírtam anno a blogban, de merülhetnek fel még új dolgok számodra. Facebook: Anna Lengyel Nagy néven. Üdv

    • Kedves Éva, köszönöm a sorait. Ami a fiatalság forrását illeti, arra, sajnos nem találtam rá. De amíg lehet, a hajlamaim és a lehetőségeim szerint élek, az biztos.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s