ÖLNI KÉNYSZERÜLTEM

P1090422–  Tudsz főzni? Alberto, a sógor körbemutatott a többszáz hektáros területen. A farmot és széles környékét, amely köderdőket, legelőket, hegyeket ölel fel, San Antonionak hívják, közel van a columbiai határhoz, kb. harminc család lakja összesen.Kilométerekre van egymástól az a néhány ház, hónapokig nem is találkoznak össze az ottani emberek. Turista egy szál se, nem divat erre keveredni. – Kérdezem, hogy tudsz-e főzni?

Ez meglepett. Mert főzni azt, persze, tudok, de erre igazán nem voltam felkészülve.

Korareggel érkeztem a tejeskocsi, a lechera platóján zötykölődve, a ki-ki löttyenő tejjel együtt.

Ezt a dörgést már ismertem, olyan vidékeken, mint például ez, itt Észak-Ecuadorban, ahol nincs tömegközlekedés, motorral vagy lóháton vagy tejeskocsi-platón utaznak az emberek. Ezek a rozzant teherautók hatalmas kannákban hordják szét a tejet a legeldugottabb helyekre is. Megvan az az előnye, hogy közben az ember különleges tájakon, szubtrópusi erdőkön, alig járt utakon halad át és látja a szétszórt tanyavilág mindennapi életét. Szabott ára van, 1-2 dollárt kérnek el, mondjuk , egy egy-másfél órás platón utazásért, semmiség.P1090920.Na jó, főzni tudok, de nem azért jöttem ide a hét végére Cuallaje-ből, ahol is közben angol tanárnéniként kezdtem el működni a helyi falusi iskolában. Hanem éppen ellenkezőleg. Hogy főzzenek rám. Meg hogy körülnézhessek Intag járásban, Ecuadornak ebben az eldugott, érintetlen csücskében.

P1090416A történet Ned Creswell-lel, ezzel a brit férfival kezdődik. Hozzáteszem, hogy sose sikerült személyesen találkoznunk, de a létezése egy darabig meghatározta az enyémet. Miatta lettem angol tanárnéni a már emlegetett Cuallaje-ben, ebben az ecuadori faluban. Miatta jöttem ide, San Antonioba is. Ned nevével négy éve találkoztam az interneten, véletlenül.

Az akkor tervezett dél-amerikai utam ugyan csak négy évvel később, mostanra valósult meg, de az önkéntes munkalehetőség már akkor érdekelt. Ha viszonylag hosszabb időre tervezel utazást, akkor az önkéntesség talán az egyetlen mód, hogy elmélyülhess egy közösség hamisítatlan, turista-mentes életformájában. És ez vezetett annakidején Ned Creswellhez, aki éppen ezen a vidéken él, és – többek közt – önkénteseket toboroz különböző munkákra. Jellemzően a farmokra, kemény mezőgazdasági munkákban kisegíteni, és angol nyelvtanárokat a környéken található néhány iskolába. A menet – a leírtak szerint –általában a következő. Valahogy busszal elvergődsz ( többnyire Otavalo-ból kiindulva) az onnan három órányira fekvő Cuallaje faluba, ez a végállomás, innen már nincs tovább busz sehová, onnan a hajnali tejeskocsi San Antonioba, ahonnan még egy húsz-harminc perces elég kemény hegymeneti gyaloglással, vagy esetleg lóháton lehet eljutni Ned farmjáig. Ott két napig remekül vagy tartva, megalhatsz az egyszerű vendégszobák egyikében, Patricia, Ned ecuadori felesége, fincsiket főz rád, s közben Neddel együtt kitaláljátok hol-milyen környékbeli önkéntes munka felelne meg alkatodnak és hajlamaidnak a leginkább. Elhelyez oda, tetszőleges időre, és kész.

Csak sajnos, már két héttel korábban, bőven dél-amerikai tartózkodásom alatt, kaptam egy mailt a brittől: Londonban vagyunk, Patriciát többször is megoperálták, a feleségem súlyos beteg, a nyár végéig nem térünk vissza Ecuadorba. Ezen és ezen a telefonszámon találod meg a megbízott családot, akik eligazítanak az önkéntes munkát illetően, de legjobb lenne, ha angolt tudnál tanítani Cuallaje-ben. Ha mégis meg akarod nézni a farmomat, Patricia bátyja, a sógorom, meg a felesége tud fogadni, ők gondozzák a területet, amíg mi távol vagyunk.

Na, puff!! Nem nagy örömhír ez senkinek.

Cuallaje-ben az a bizonyos család nem sok mindent tudott. De rámutattak egy salétromos falú, sötét szobácskára, ami a mosókonyhára nyílt és egy szál ágy képezte az összes berendezését: – ez a tiéd, amíg itt önkénteskedsz. Kosztot is adunk. Ötven dollár hetente.

Ötven dollár nem sok egy hétre, sőt kevés, de rohadtul elriasztott ez a szoba, el sem tudtam képzelni, hogy én itt éljek, akár egy napig is. Meg az is világossá vált rögtön, hogy senki sincs felkészülve arra, hogy elhelyezzenek valahol dolgozni. Magamnak kell gondoskodni erről, a francba is. Teljes helyismeret és mindenféle ismeret nélkül. Piszkosul el kezdett nekem hiányozni Ned, akit nem is ismertem.

Szóval irány a falu egyetlen kis szerény panziója, ott kivettem egy normálisabb szobát, koszt nélkül, persze, arra itt nincs lehetőség. Hat dollár naponta, ki lehet bírni. Elcaplattam az iskolaigazgatóhoz, bemutatkoztam, az mindjárt beosztott a suli két hivatásos angol tanára mellé. Nyolctól tizenhét éveseket kellett tanítani ( középiskolájuk is volt), vagy, önkéntesként, színt vinni a meglévő órákba. Erre, mint ex-angol nyelvtanár, képesnek éreztem magam. Akkor még nem tudtam, mi vár rám. Micsoda kínszenvedés és hozzá elég kemény éhezés. Egészen a szökésemig. De most előre szaladtam.

Úgy hogy visszatérek Albertohoz, mármint Ned sógorához, aki, azon a bizonyos hét végén , San Antonioban, azt kérdezte, tudok-e főzni, mert ő nem tud. Mert hogy a neje mindenórás, úgy néz ki, holnap kezdődik a szülés, bevitte Cuallaje-be, az egészségházba, hogy mégse itt ezen az eldugott tanyán…. Szóval itt most nincs asszony, úgyhogy, tessék, itt van nekünk egy-egy puttony, ha gondolom, menjünk el együtt, két heggyel arrébb van egy gyümölcsös, szedjünk bogyókat, tépjünk ki a földből főzhető gyökereket, ő majd kukoricát morzsol, megdarálja, és majd csinál belőle kenyeret, ahhoz az egyhez ért. Levághatnék egy csirkét is és valahogy elkészíthetném, fűszer-féle, az speciel nincs, de én biztosan ügyes vagyok.

P1090400P1090399P1090410Ajjjaj! Csirkét ölni-belezni, na, arra nem tanított meg anyukám. Értem a helyzetet, de azért keményen méltatlankodtam magamban. Végül is kész volt fogadni engem, nem mondta, hogy nincs háziasszonyunk, azt se, hogy a kaját úgy kell összeguberálni, összevarázsolni, azt se, hogy ő se nagyon ér rám, miközben tudtam, hogy a szállásért,a kosztért , ezért a két napért, elég komolyan fizetni kell majd, eleve megvan a szabott ára.

Na, így lett belőlem tanyasi asszony Ecuadorban, a columbiai határ alatt, mégpedig annak pocsék.

P1090412A csirke vonaglása megfeküdte a gyomromat, vacakul csináltam mindent, nem beszélve arról, hogy valamilyen – máig érthetetlen – okból, három óra alatt se volt hajlandó megpuhulni nekem a gázon ( sütő nem működött) , abban a sós lében, amibe, fűszer híján, belerámoltam. Elment az egész nap ezzel a csirke-üggyel, ahelyett, hogy inkább a környéket jártuk volna, ami az eredeti cél volt.

P1090403

P1090407Tudtam, hogy másnap nemigen maradhatok, mert Albertoból addigra apa lesz. Viszont vele beszélgetve, megtudtam a farmgazda, Ned Creswell igazi történetét. És ez nem semmi.

Ned 15 éve érkezett Angliából, akkor a harmincöt-hat éves lehetett. Senki sem tudja, miért jött éppen ide, Ecuadorba, ráadásul az isten háta mögé, ahová máig se téved el turista, miért egyedül, és hogy mit csinál nagy magányában azon a darabka földön, amit megvásárolt, abban a csöpp, igénytelen házban, amit a két kezével épített. Azt tudta azért a környékbeli néhány ember, hogy ez a gringo nagy különc. Beszélgetni nem volt szokása, nővel még nem látták, és híre ment, hogy erősen iszik. Nem törődött a külvilággal, mindenesetre.

P1090420Nyolc éve Alberto összeakadt vele a hegyoldalban ( ő volt a legközelebbi szomszédja, úgy három kilométerrel arrébb) és azt találta mondani neki: – nézz át hozzánk vasárnap, ha van kedved. Ki tudja miért, Ned elfogadta a meghívást, pedig különben kerülte az emberek társaságát. És náluk látta meg Alberto egyik hugát, Patriciát. A nő tartózkodó , méltóságot sugalló viselkedése azonnal megérintette. Gyönyörű lány volt, bár már nem egészen fiatal, harminc éves, ez arrafelé inkább középkorúnak számít. – Van a hugodnak valakije? – vonta félre Ned Albertot. – Nincs. A hugom egy furcsa lány, nem ment férjhez, nem szült gyereket, azt hajtogatja, hogy az igazira vár -, legyintett Alberto. – Egyetlen lány se viselkedik így nálunk. Nem normális a hugom – , tette hozzá.

Két hónap múlva kérte meg a kezét. Szerény, tanyasi lagzi volt, Patricia kilenc testvére és a párjaik vettek részt az ünnepi ebéden. A család befogadta a különc gringot, Patricia pedig imádta őt. Tizenöt év volt köztük a korkülönbség.  A kis földhöz egyre többet béreltek hozzá, hatalmas gazdaságot alakítottak ki, ménessel, tehénállománnyal, erdővel, földekkel, új faházat emeltek, amiben két szoba is volt. – Ned valósággal megszelídült -, meséli Alberto. – Soha többé nem nyúlt az italhoz. Viszont egyre jobban elkötelezett ecuadorivá vált. A kormány megbízta egy sokszáz hektáros erdőterület felügyeletével, ami a farmja körzetében van. Amúgy is izgatta a környék, azaz Intag járás fejlesztése, modernizálása, a falusi turizmus beindítása, a csodás trópusi köderdők védelme, a környékbeli tanyasi-falusi iskolákban az angol nyelvtanítás kiterjesztése. Egyfajta patrónus lett belőle, a környék patrónusa.

Ezen munkálkodik ma is, ezért is akadtam belé annakidején az interneten.

P1090451Szerették egymást De a házasság évei alatt sose lehetett gyerekük, pedig nagyon akarták. Pár hónappal ezelőtt, viszont, nagy fájdalmak közepette, elkezdett nőni az asszony hasa. Öt rákos daganatot találtak benne a londoni klinikán.

– A sógorom, annakidején, az apja elől menekült ide hozzánk -, meséli Alberto. – Én is csak tavaly tudtam meg ezt tőle. Az a nyavalyás gringo még felnőtt korában is korbáccsal, bottal verte a fiát. – Mondd, minden angol vagy minden gringo ilyen nagy barom szadista?

Reggel jött a hír, hogy Alberto feleségénél elkezdődött a vajúdás. Felgyömöszölt egy ló hátára és a trópusi erdőn át, faágak, tüskék, vad gyümölcsök csapódtak az arcomba a keskeny, meredek, sáros ösvényen haladva, miközben Alberto előttem gyalogolt vagy futott,

P1090427P1090439

lementünk Rosalioba ( 110 lakos), Alberto anyjához. Aranyos, copfos indián/kecsua öregasszony, avocado földjei vannak.

P1090449Alberto engem is, a lovat is ott hagyta nála, aztán gyalogosan indult tovább az asszonyához, le a faluba, az egészségházba. Az út 25 kilométer, azt mondta, ha kilép, két és fél óra alatt megcsinálja. Na,ilyet se hallottam még. Remélem, még a baba születése előtt odaért. Többé nem találkoztunk.

Advertisements

ÖLNI KÉNYSZERÜLTEM” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Kedves Anna, csodálatos vagy, mint a régi rádiós történeteidben.
    Jó múltkor eltettem a veled készült riportot egy újságból.Igazi példakép vagy számomra! Nagyon örülök, hogy Pál Melinda révén a facebookon megtaláltalak. Ezután nézem a honlapodat!
    További jó utat! Szeretettel Székely Ági

  2. Végig izgulom lélekben az àtélt történéseidet és csodàlattal adozom! Még jo 2 hétig Lu.-ben vagyok aztàn
    indulok Bpeströl Uzbegisztànba.Addig is a legjobbakat kivànok Neked.és szerencsésebb tovàbbi utat Agi

  3. Kedves Anna, kiválasztottam ezt az equadori történetet, amit nagy élvezettel el is olvastam.
    A Facebook-on talált írásodra válaszoltam abban a reményben, hogy esetleg rám ismersz, de tőled semmi hírt nem kaptam. Ha visszagondolsz azokra a szép időkre, amikor Gödöllőn (ha jól tudom) angol nyelvet oktattál felnőtteknek, akkor be tudsz azonosítani. Sógorom nálad tanult meg angolul 1970-71-ben, egy ideig barátod volt, együtt voltatok Görögországban és amikor én összeházasodtam a bátyjával, akkor Te voltál a tanúm. Azóta – kisebb-nagyobb megszakításokkal – Ausztráliában élek, jómagam is rengeteget utaztam, de most már sajnos nem tudok utazgatni. Sógorom Amerikába ment, és legjobb tudomásom szerint egy-két alkalommal találkoztál vele valamikor a ‘-80-as években. Örülnék, ha válaszolnál, szeretnék tőled tanácsot kérni egy-két otthoni dologgal kapcsolatban.
    Üdvözlettel: D. Mari

    • Kedves Mari, tudlak, persze, azonosítani , bár iszonyú rég volt mindez,több, mint negyven, talán negyvenöt éve. Nyilván a Dobránszky családról van szó, Tibornak volt egy bátyja, igen, talán Dénesnek vagy Dezsőnek hívták. Lehet, hogy nem jól emlékszem. Én utána Tiborral egyszer találkoztam, talán 98-ban, Kaliforniában. Azóta nem. Szóval, értem, te vagy, vagy voltál a bátyja felesége.Ha tanácsra van szükséged és úgy gondolod, hogy azt én tudok adni neked, akkor nyugodtan írj.
      Üdv
      Anna

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s