KÉTÉJSZAKÁS KALAND AVAGY FOGTAM EGY GÖRÖGÖT

Na, ja, ez strapás. Úgy döntöttem, hogy nem a főcsapáson fogok eljutni Peruból Ecuadorba, mert Tumbesnél, ami a tengerparti határ közelében van a perui oldalon, tébolyult kifosztás, átverés zajlik. Ezt az internetes leírások, fórumok, Lonely Planet, stb. mind egybehangzóan megerősítik. A hihetetlen, kreatív bűnöző-történetek vége mindig az, hogy a turista pórul jár, de nagyon. Nekem pedig a lopásból, rablásból, cuccféltésből kicsit-nagyon elegem van. Ezért Limából a Cruz del Sur-ral, ami egy szuper busztársaság, egyenesen Piurába (még mindig Peru) utaztam, 15 órán át. Ez a szakasz nem volt rossz. Marha kényelmes ülések, amelyek majdnem víszintesen hátrahajlíthatóak, fincsi takaró, párna, vacsora-reggeli ágyban felszolgálva. Csak a tévé ne ordított volna olyan nagyon és egyfolytában! Piurában, ebben a jócskán érdektelen, forró sivatagi városban eltöltöttem aztán 7 kegyetlen órát, kishátizsák, nagyhátizsák, míg a határhoz kaptam egy csatlakozást, egy másik buszt, ami aztán már nem volt ilyen klassz, abban is ki kellett bírni egy másik éjszakát, éjfélkor határ, stempli, miegyéb majd további négy óra mulva megérkeztünk Loja-ba. Ez már Ecuador!

Ott sitty-sutty, mint egy nagylány, buszt váltottam, újabb négy óra és befutottunk Cuencába. Na, ebbe a Világörökség-városba mindenképpen el akartam jutni. Ez a délelőtt során sikerült is.P1090120 P1090046

P1090118Vannak helyek, amik rögtön otthonossággal töltik el az embert. Nyugalommal, meg biztonsággal. Ez Cuenca. Délen van, fincsi az idő, ragyog a nap, s az egész egy kis ékszerdoboz, főleg a koloniális időkből, millió templommal, terecskékkel. Merő történelem. Találtam egy aranyos kis hostelt, a történelmi központban, letelepedtem.

P1090044P1090050P1090064Kegyetlenül éhes voltam, valaki tanácsára egy kis utcácskában betértem egy columbiai étterembe. Ecuador sok szempontból jóval drágább, mint Peru, de a kaják, kiváltképp a déli menük talán még olcsóbbak, mint ott. Príma leves, utána marhasült, körettel, salival, valami édesség 2,5 dollár. Ecuadorban, el ne felejtsem mondani, nemes egyszerűséggel az amerikai dollár a hivatalos fizetőeszköz. Volt vagy 18 éve egy hatalmas gazdasági összeomlásuk, a magán-megtakarításokat befagyasztották, úgy mint annak idején Argentínában és utána, a gazdaság rekonstrukciója során, megszületett az „új” nemzeti valuta. Érdekes megoldás.

P1090140P1090052Szóval, prímán bekajáltam, ott összeültettek egy amerikai-columbiai középkorú párral, dumcsiztunk és ők aztán elhívtak a két nap mulva aktuális klubjukba, ahol csupa expat, azaz Cuencában élő külföldi találkozik egy közös ebédre, ahol együtt gyakorolhatják a spanyol nyelvet. Gondoltam, ez nem rossz start a szocializálódáshoz. Később tényleg találkoztam velük, majdnem mind amerikai, az amcsik tömegestül jönnek élni Ecuadorba, főleg a nyugdíjas korúak, meg a szabadúszók, elég közel van, olcsó nekik, és ilyen városokban, mint Cuenca nagy a biztonság is. Még jóval délebbre, Villabambában, ebben a kis faluban, a hegyek között, pedig aztán igazán tömegesen élnek gringók. Ez divat is, reklámozzák nekik ezt a lehetőséget az Egyesült Államokban. Mondom, sokan jönnek. Különösebben épületes beszélgetés az étteremben nem zajlott, legalább is én így találtam, a spanyolt is csak nyögték ezek a friss expatok, de szép, hogy így hetente összejönnek.

Visszatérve: azonnal támadt egy benyomásom, miszerint Ecuador rendezettebb ország, mint Peru. Már a városi buszon is: a 25 centes viteldíjat egy masinába kell bedobni és az hanggal jelzi, hogy rendben vagy. A megállókat nem beordítja egy smasszer, hanem szépen kiírják neked. Ezek fontos apróságok. Jó nagyot sétáltam a városban, útikönyv nélkül, szeretek egyszerűen elveszni, így az eleje-felé. És tényleg: bűbájos hely. Este aztán, a csodás főtéren elkaptam egy tüntetést, legalább 50-70 ember skandálta az elnök-ellenes jelszavakat, nem sok, de jó hangosak voltak, mindjárt mellettük rock zenére break táncosok kavartak, a kettő együtt elválaszthatatlan káoszt teremtett, semmit sem kell túl komolyan venni.

P1090145P1090100P1090131Másnap reggel buszra pattantam, hogy elmenjek az egy órányira fekvő Cajas Nemzeti Parkba, túrázgatni. Azért sem fizettem be a fél napos túráért 50 dollárt, idegenvezetőstül, mert menni azért egyedül is tudok és így négy dolcsinyi oda-vissza buszjegybe kerül csak az egész. Hát, ezen a buszon huppantam le véletlenül Nikosz mellé, akkor még csak nem is sejtve, hogy ez a profi világjáró, enyhén őrült, hátizsákos görög orvos még egy jó héten keresztül az utazó-partnerem lesz, itt, ott meg amott. Ezeket a dolgokat sose lehet tudni.

P1090065P1090072P1090068P1090070P1090091P1090092P1090096


Összejöttünk, négy bátor gringo ezen a buszon (a másik kettő egy amerikai-lengyel pár volt, Tom és Swenia) és huss, együtt nekivágtunk a túrának. Döbbenetes tájakon caplattunk kb. négy órán át, lagunák, spéci növényzet, hegyek, rohadt nagy sár, sebes patakokon kellett nem egyszer átgázolnunk, csupavíz, csupasár minden, végig a 4000 méteres magasságot súroltuk, de mintha már nem lett volna olyan nehéz a lélegzetvétel, úgy látszik, edzésben vagyok. Nagyon jól esett, hogy nem egyedül csináltam végig, biztosan eltévedtem volna, ez az eltévedés, bizony, nagy erősségem.P1090079

P1090085Különben Tom és Swenia három éve vannak együtt, nem is tudom, hogyan találkoztak, de érdekes életstílust visznek. A lengyel lány építész, Tom számítógépes szakember, a jég hátán is megélnek ezzel a két foglalkozással, de ők inkább a világban élést választották, hol Londonban dolgoznak, hol Columbiában, még Pesten is éltek egy évig, most csak lazán utaznak pár hónapon át Dél-Amerikában.

Ami pedig Nikost illeti, ő egy külön szám. Egy ötvennégy éves kórházi orvos Athénben. HIV specialista. Nem szeretnék a páciense lenni, több szempontból se. Nikos ugyanis utálja a pacienseit. Utál orvos lenni. Egyáltalában: utál dolgozni. De mindennél jobban utálja a kisgyerekeket. Önző, követelődző lényecskéknek tartja őket. Sose volt családja, mert gyűlöli a család intézményét. Nem kíván nyomot hagyni a világban, semmilyen nyomot. Viszont van filozófiája: egész életében fantasztikusakat utazott, mindig egyedül, mindig hátizsákkal. Totálisan bejárta az egész világot, néha hetekig nem tudott mosakodni, olyan helyen járt, benszülött törzsekkel élt együtt, mindent megismert, amit akart. De fotókat nem készít, jegyzeteket nem ír és egyébként feledékeny. – Akkor mi végre jó neked ez az egész? – kérdeztem Nikost. – Hová teszed ezt a ezt a sok élményt, hová süllyed el, miért csinálod? –Azt mondja: magáért az útért. A kalandért. A pillanat számít csak, amit éppen akkor, éppen most megélek. Meg az emberek, akikkel találkozom.

P1090353Ezt válaszolta. Dr Nikos fülbevalót visel. Tök kopasz. Mindenből hármat visz magával: nadrág, trikó, zokni, stb. Egyet éjjelre, egyet mosásra, egyet viselni. Világjáró hátizsákja pillekönnyű, nem úgy, mint az enyém. Most második éve van úton. (érintett ezalatt néhány kontinenst, szigetet, őserdőt.) Kivett a kórházból ennyi fizetés nélküli szabit. A görögök örülnek az ilyesminek, nem kell fizetést adni. A görög gazdaságnak vége, mondja Nikosz. Öt éve még 3000 eurót keresett havonta, most, ha dolgozik, 1500 eurot. Mindenki másnak is felére csökkent a fizetése, miközben egy egyszerű kávé 3 euroba kerül. Nikosz nem tűri a hétköznapok rutinját. Inkább hobózik. Ő is többnyie tömegszállásokon alszik. Közben fantasztikusan művelt, fújja a görög filozófiát, Pasolini művészetét és Leonard Cohen dalait. Amellett mohón érdekli minden. Csak nem teszi sehová.

Volt alkalma mindezeket elmesélni, mert, mondom, hiába búcsúztunk el párszor, később – tök véletlenül – még két különböző helyen összeakadtunk, jó párszáz kilométerrel északabbra is. Együtt éltünk meg egy borzalmas Intiraymit, pogány ünnepet. De nem szaladok előre.

P1090103P1090109Csak még a hintát mesélem el. A lengyel lány, Swenia mondta, hogy lehet egy hintán Cuenca fölött repülni. Ezért az utolsó késő-délutánomon, amit ebben a csodaszép városban töltöttem, felbuszoztam a dombra. Akkora lehet, mint a János hegy Budán. És pontosan a meredély fölött van ez a hinta. Jól bekötöznek, lábadat egy kengyel-félébe dugod, aztán kilöknek az űrbe. Először ijesztő, ahogy repülsz a semmiben, mélyen alattad pedig a város, közel a naplemente, furcsák a fények, alattunk az inkák előtti„canari” civilizáció, az inka periódus és a spanyol kolonizáció összes elképzelhető nyoma és keveréke szinte minden falban és templomban, városszerkezetben, én meg szállok, kérem szépen.

Advertisements

KÉTÉJSZAKÁS KALAND AVAGY FOGTAM EGY GÖRÖGÖT” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szia Péterék! Elküldöm nektek ezeket cikkeket,amiket Lengyel Nagy Anna /ujságiro-Kossuth -rádio/küld nekem,most Dél-Amerikát járja ,tul van az50 -nen,nagyon bátor csajszi!!!! olvassátok el,ha kedvetek tartja,néhol nagyon izgalmas. M.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s