A FERGETEGES BULI

P1070626

Taquile, csak úgy, mint egész Peru, minden alkalmat megragad, hogy fiesztázzon. Egy ilyen szigeten, mint ez, talán az ilyesmi még fontosabb, mint a szárazföldön, mert egyébként nem olyan sok minden történik az életben. Ekkora mázlim, volt, hogy éppen a fieszta kezdetére érkeztem. Szent Izidro-t ünnepelték, de ez mindegy. A lényeg a ritus: Már délelőtt ott volt mindenki a Plaza de Armas-on, vagyis a főtéren. A falusi zenekar a világ legmonotonabb dallamát adta elő, egy dob, néhány fúvos, csupán egyetlen ismétlődő ritms, a akkor még nem tudtam, hogy ugyanezt még napokig fogom hallgatni, a zenekar ugyanis mobil, miután a főtér megvolt, masíroznak hegyen-völgyön, úton, megállnak házak udvarán, tombolnak egy kicsit, aztán továbbvonulnak a teraszos földekre és játszanak, játszanak, utánuk meg, mint egy slepp, vonul a falu. Ahol megállnak, ott megy az ivászat, a tánc, az őrület. Még hajnali ötkor is hallottam őket két heggyel arrébbról.

P1070641P1070615P1070633P1070709

Izidro, ez a keresztény szent, mondom, csak egy ürügy, róla a spanyol hódítók tehetnek. A fontos a mérhetetlen ivászat, a zabolátlan tánc, a termékenységet szimbolizáló sokféle eszköz, álarcosok, a buliba bevont tehenek és az eszelősen színes kosztümök, amiket egyébként hétköznap is viselnek, úgy ezer év óta. – A következő évet ünnepeljük, – közölte velem egy erős izgalmi állapotban lévő, azaz alkoholtól teÍitett férfi, amikor megkínált kokalevelekkel, utána pedig sörrel és tiszta alkohollal. A tiszta alkoholból egy fél kupaknyit, tehát picit töltenek, állitólag kitünően ellensúlyozza a mérhetetlen mennyiségben megivott sört. Ezt meg úgy kell elképzelni, hogy ennek a sziget-közösségnek minden egyes felnőtt tagja két láda sörrel járul hozzá az alkalomhoz, mintegy picnic alapon. Az 24 üveg errefelé. És mindenki annyit vesz belőle, amennyit akar. Tehát gyakorlatilag a fieszta alatt mindenki megiszik legalább 24 üveggel. De veszegették már a második napon az utánpótlást is.

P1070622P1070624P1070625P1070619

Ezek az emberek csak ilyenkor isznak, nem birják a piát. Irtó aranyosak, amint kidőlnek. Egyre többen tántorognak, eldőlnek a földön, akárhol is vannak és totálkárosak. De miért mondom, hogy erre, hogy aranyos? Mert végig szelídek, az agressziónak halvány nyoma sincs. Boldogak attól, hogy együtt lehetnek, semmi veszekedés, semmi verekedés. Ez az egész ünneplés talán gyerekesnek is tűnik, a maga bárgyú egyszerűségében és mégis bonyolult szimbólumrendszerében.

P1070613P1070612

Az olasz sráccal, Andrea-val a fülünk után mentünk: miután megnéztük a pre-inka város maradványait (esküszöm, alig lehetett megkülönböztetni a mostani Taquile-től), a tamtam-forrás felé indulva, két dombot megmászva, már ott is voltunk a dolgok közepén. Engem rögtön elkapott és táncba vitt egy álarcos pasi, agyonpuszikálgatott néhány kötött hálósapka-szerűséget viselő fiú, a kedvemért mindenki spanyolul kezdett beszélni, nem kecsuául és rém boldogak voltak. Amitől aztán én is az lettem.

P1070706P1070714P1070715Egy ház udvarán két óriás kondérban már fortyogott valami idegen és gyanús valami a nyílt tűzön. Kövér és nem kövér asszonyságok órák óta, és még néhány órán át főzik ezt a levest, amibe barbár disznó darabokat dobáltak, cuno a neve, mint megtudtam, szóval zsíros, csontos nagy disznódarabok, hozzá tök ismeretlen féle krumpli és egyéb egzotikus zöldségek. A disznó feje, az egy külön szám, azt nem dobigálják bele,hanem a nyilt tűzön agyonfüstölik, fekete disznófej néz rád a kondér mellől bánatos szemekkel, ezt aztán később feldarabolják és körbekínálják.

P1070721P1070727

Bevallom, én nem kértem belőle, gasztronómiai kiváncsiság ide vagy oda. Rohadék hideg van, persze, de a rengeteg kisgyerek boldogan szaladgál, semmi zokni vagy harisnya, jól érzik magukat szandálosan. És közben megy az infantilisnek tűnő ugrabugra és a végtelenül monoton zene.

A fiatal anyák, ha úgy gondolják, előkapják a cicit és szoptatnak. Meg kell veszni. IGAZI az egész.

– Mázlisták vagyunk – mondogattuk egymásnak Andrea-val, hogy ebben részt vehettünk. Punoba visszaérve még egy nagyot vacsiztunk együtt (én alpaca-filét ettem, grillezve) aztán tiz darab emeletes ággyal telezsúfolt hostelszobánkban megpróbáltam aludni. De előtte egy HATALMASAT zuhanyoztam JÓ MELEG VÍZBEN. Micsoda élmény!

És irány Cuzco! Amit nem túristaként, hanem önkéntes munkási minőségemben ismerek majd meg. Vagy a csoda tudja. Az ember annyira sodródik… A dolgok mindig változnak. Egy ilyen utazás próbára teszi az alkalmazkodóképességedet. Hogy nekem mennyi van belőle, az majd kiderül….

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s