KALANDOZÁS AZ INKÁK FÖLDJÉN – DÉL-AMERIKA

KALANDOZÁS AZ INKÁK FÖLDJÉN – DÉL-AMERIKA PERU. 

Meglepetések a sivatagban.

Hajnal van, a fene se tud beállni a hét órás ritmus-eltolódásba, alvás helyett nekiállok pötyögni a gépemen. Mellettem édesen szunnyad ágyikójában Li, ez a kedves, vietnami egyetemista kislány, akivel alkalmi szobatársak lettünk. Li vérbeli csehnek vallja magát, négy éves kora óta él a szüleivel Csehországban, (vietnami cuccokat árulnak a szülők, egy kisvárosban) ők csehül egy szót se beszélnek húsz év után se, de a lányuk annál inkább, az anyanyelvét is cseh akcentussal ejti, imádja Prágát, ahol él. Nekem mint tőszomszéd-asszonynak örült meg, P1070344mert Budapest az majdnem Prága, ami igaz, ugye, és neki olyan honvágya van… Mindez zajlik a világ másik végén, Paracasban ebben a picike, homoksivatagban és egyben az óceánparton fekvő településen, ott örvendezünk egymásnak, mi két tősgyökeres kelet-európai, a vietnami lány, meg én. Az élet bonyolult.

Na, de hogy kerültünk össze? Meg hogy kerültem ide? Még otthon kiszúrtam magamnak a neten egy Peru Hop nevű intézményt. A Peru Hop-ot két ír srác alapította tavaly, úgyhogy elég újak a piacon, de zseniálisak. Az ötlet a városi ugorj fel-ugorj le városnéző turistabuszok elvén alapul, hop-on, hop-off, ugye,

P1070287

csakhogy ezt ők egész Perura alkalmazták, kifejezetten hátizsákos utazók részére. Vagy fél Perura inkább. Veszel egy bérletet, mondjuk Limától Cuzcoig. Megvannak a megállók, a kitérők, az útvonal, minden, akkor szállsz ki, amikor akarsz és maradsz ott, ameddig akarsz, csinálsz, ami tetszik, rém rugalmas. Minden nap van busz, egy megbeszélt ponton, a szállásodon vagy máshol felcsípnek, amikor kéred. Egyébként meg egy csomó tanácsot is adnak, hol lakj, melyik a biztonságos hely, melyik éttermet kerüld, mi a klassz, mi a nem túl turisztikus programlehetőség. Tehát olcsó, rugalmas, többet tud, mint egy közlekedést szolgáló busz, az biztos. És még társaságod is van, a többi hopper. Itt azért megjegyezném, hogy naná, én vagyok a „főszenyor”, az utánam következő évjárat 32, a többi meg huszonéves. De hát ez van. Szóval, a szállásodat, programjaidat, kajádat te fizeted, persze, de a személyed és a cuccod biztonságát garantálják, ami nem semmi itt Peruban, hisz gyakori az útonállás, kirablás.

Én világéletemben utáltam a társasutazásokat, de ez nem egészen olyan. Kapsz egy védelmet, biztonságot, nem kell agyongondolkoznod magad, elég ideális szóló utazóknak, de már most érzem, hogy ellustulok bele. Választhatnék ugyan, de megyek, ahová tanácsolják, alszom ott, ahol ők jónak tartják, befizetem azt a túrát, amit ajánlanak, az ő, mármint a helyi, velünk utazó perui idegenvezető srác kedvenc ételeit kóstolom, az élményekért és a tévedésekért nem én vagyok felelős, szóval, nem annyira válnak a sajátommá.

De most még biztosan sokkal több az előnye ennek a helyzetnek, úgyhogy vissza a sivataghoz, ( közben eltelt egy nap a bejegyzés elejéhez képest) lehet itt mókázni eleget. Maga Paracas szépen kövezett, guszta kis óceánparti vendéglőkkel, hostelekkel telített hely, ahol MINDENT befúj a homok. Érzed, hol vagy. A klíma príma, itt Ica tartományban mindig süt a nap, úgy 25-27 fok lehet.

Paracas kiinduló pont a Ballestas szigetekre, ez a fő attrakció itt, megérdemelten. A hajó egészen-egészen közel visz a P1070256P1070268P1070255

P1070251

millió szirthez – kiszállni nem lehetséges – és elképedve látod, amit látsz. Mintha a bibliaparadicsomba kerültél volna: mintha az állatvilágban jelenlévő természetes kiválasztódás itt nem működne. A szirteken pingvinek totyognak ezresével, oroszlánfókák, rozmárok sütkéreznek dögivel, és közben nevelik a fiókáikat, kormoránok adnak kórust a delfineknek, amelyek körülveszik a hajót, és ki tudja még hány száz faj háborítatlan otthonát figyelhetjük meg. Ez egyben a helyi guano ipar egyik centruma is, gyűjtik az értékes madár- és egyéb trágyát tonnaszámra, de azért itt semmi se iparszerűen megy, persze. A hideg Humboldt áramlat az óceánban és a stabil, meleg hőmérséklet a felszínen tartják távol a cápákat és egyéb ragadozókat. Tényleg a paradicsomban érezheted magad, amikor még nem voltak ellenségek.

Majd busszal egy órás kitérő a szárazföldön , a világ egyik utolsó érintetlen, rezervátumként fenntartott területén, ahol a valószínűtlen homokdűnék között vad óceánöblök tűnnek fel, a part vörös színű. Jól meg kell nézni, mert fogadok, hogy kevés év múlva itt szállodák fognak magasodni, borsos áron P1070322kínálva a csodát, ami már nem is lesz akkora csoda.

P1070328

Megszálltunk egy oázisban, Huacachina a neve, ez is picike és nagyon hangulatos, itt a fő szám pedig a buggy-val, azaz spéci dűnejárgánnyal, őrült sebességgel felporzunk,majd leporzunk a dög meredek homokhegyeken, tisztára mint a hullámvasút, félelmetes, kis nyitott buggy-k, aztán meg homokdeszkát kapunk a hasunk alá, és nyomás lefele, ki-ki egyéni tempóban.Úgy csúszik ez a board a meredek homokfalon, mintha havon menne, a sebesség rohadt nagy, adrenalin szint az égben. Érzed a tested, az biztos.

Ahol csak jársz, isteni chevicét kínálnak mindenütt, reggeltől IMG_0952délután kettőig. Aztán már nem szokás chevicét enni. Mert ez egy nyers hal, lime-ban érlelve, csodaklassz zöldségekkel összekeverve. Meg óriás szemű kukoricával. Délutánra már nem tekinthető frissnek a reggel fogott hal, azért nem szolgálják fel később ezt az étket. Egy büfében chevicézünk, amolyan házias kosztként kínálják, mennyei, az ára sem vészes, öt- hat dollár. Ennek külön megörülünk, mert hogy Peru rohadék drága különben. Nyugat európai árak vannak, készüljön fel erre, aki ide tervez kirándulást. Drágább, mint Magyarország, az biztos. Ez van, Peru a 10 legkedveltebb turista célpont között van az egész világon. Megkérik az árakat a hülye gringóktól.P1070331 Később biztosan megtudom, hogyan él meg az a sok szegény ember, ők hol vásárolnak és mire költik a sokszor havi 100-200 dollárnál nem több családi jövedelmüket. Majd ha az Andokban járok, ezt módom lesz megtapasztalni.

Egyelőre tálcán kapom Perut, mert követem a busz ritmusát és útját. Közeleg az idő, amikor majd leszakadok egy jó időre és önállósítom magam. Valószínűleg ez Arequipában, a fehér városban történik meg majd, de ezt majd a maga idejében elmesélem. Addig is, kalandra fel!

Reklámok

KALANDOZÁS AZ INKÁK FÖLDJÉN – DÉL-AMERIKA” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Anna, összes kalapom a földön előtted, hogy ezekre az útakra vállalkozol, és köszönet érte, hogy az itthon kényelméből (magam soha nem mernék nekivágni) gondolatban ott lehetek (Most Peruban, korábban más, hasonlóan izgalmas helyeken, ja, és nagyon érdekes volt az itthoni közmunkás “kiruccanás” is!). Sok izgalmas, szép élményt kívánok, és vigyázz magadra!

    • Azon gondolkodom, hogy van ez? Az ember megérkezik a világ végére, és bekopogtat egy idegen házba azzal, hogy hello, itt vagyok, fogadjatok be? Csak így?

      • A homestay-eket be lehet fizetni. Megvan a módja. Most pl. műr csinálom az önkéntes munkámat – segéd óvónéni vagyok Cuzcoban – és egy családdal lakom, az egyik profi óvónéninél – nyilván pénzért, ez bevett dolog.

  2. Várjuk a következő élménybeszámolót, mert eddig nagyon jó,és együtt örülünk Veled, ha jól sikerül az út többi része is! Addig is vigyázz magadra, az a legfontosabb!!! Júni .11.-én megyünk az Ildihez, Ő is hallott már az utadról,és drukkol Neked!Sok puszi Margit, Gabi

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s