ÚJ KALANDOK ELŐTT: DÉL-AMERIKA

busz1Kedves Barátaim, Ismerőseim és Ismeretleneim! Új útra indulok május elején, új kalandoknak nézek elébe.

Ez most más lesz, mint az eddigiek, ugyanis három hónapra megyek, mégpedig Peruba és utána Ecuadorba, kb. megfelezve a kint töltendő időt.Aki olvasta a vietnami utazásomról szóló blogokat ( juj, már egy éve volt!) az talán emlékszik arra,  hogy rengeteg hátizsákos emberrel találkoztam ott, akik minimum három hónapig utazgattak, sodródva, spontánul Ázsiában, de inkább többségben voltak azok, akik fél vagy egy évet töltöttek arrafelé csavargással.  Beszélgettem velük és láttam, hogy nem csak a napok, hetek, hónapok  mennyisége más, mintha valaki, mondjuk , csak 2-4 hétre veszi nyakába a világnak egy részét, hanem az utazás belső minősége is. Ugyan sóherek voltak a végtelenségig, még nálam is igénytelenebbül ettek és választottak alvóhelyet, de volt egy hatalmas valutájuk: az idő. Amely megengedte nekik, hogy tévedjenek, hogy elvesztegethessenek például egy hetet valahol ,soha  nem szorongtak amiatt, hogy lemaradhatnak valamiről. És ezzel jóval több történést hívtak elő. Szabadabban sodródtak, na .

Talán akkor kezdett motoszkálni bennem, hogy egyszer meg kéne próbálni valami hasonlót , de azt aztán minél előbb, mert a múló évek nem kedveznek a magamfajta öreglányoknak, ugyebár.

Ja, és miért pont Dél-Amerika? Hát, jártam a földrészen már, nem is egyszer.  Argentinában többször is, és akkor bele- beleharaptam egy picikét a környező országok határmenti részeibe: Chile, Uruguay, Paraguay, Brazilia. Egy picit. Nagyon megszerettem. Spanyolul is ezért kezdtem tanulni, sajnos, nem jutottam túl messzire vele, de eladni azért nem lehet. De Peruban vagy Ecuadorban még soha nem voltam.

Valami keretet azért ki kellett találni. Egyfolytában turistáskodni: ehhez se igazán kedvem, de elég pénzem sincs, ennyi időre pláne. Így aztán maradt egy kombináció: utazgatás és önkéntes munka.

Peruban is, Ecuadorban is, úgy kb. 3-3 hétig, talán angolt fogok tanítani szegény iskolákban, talán turistákat vezetgetni a köderdőben, talán helyi , közösségi rádiósokat mentorálni. Rá kellett jönnöm, hogy ezt előre rendesen megbeszélni, lefixálni  – pedig nagyon szerettem volna – lehetetlen a délamerikai  partnerekkel. Majd kialakul. Szeretnék privát házakban lakni, egy picikét beleolvadni közösségekbe. Szóval  a régi fejlövésem: utazónak lenni, nem turistának.

Ismét egyedül megyek, hátizsákosan. Nem félek tőle. A többit meg majd meglátjuk.Míg ti mentek bele az európai nyárba, én az ottani télbe.  Drukkoljatok nekem és olvassátok a leendő blogbejegyzéseket!

Advertisements

ÚJ KALANDOK ELŐTT: DÉL-AMERIKA” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Anna, nagy örömmel olvastam a fentieket és még ezen az modon is kivànok Neked egy izgalmas de annàl
    szebb és értékes ujabb “vàndorlàst” és legyen teli a hàtizsàkod minden földi és lelki ajàndékkal amiböl
    remélem mi is kapni fogunk. A luzern Agi

  2. Kedves Anna! Kívánok neked mindenek előtt szerencsés megérkezést és szerencsés ottlétet. Az élményeket a terep garantálja. Sajnálom, hogy nem tudunk találkozni, mert már itthon vagyok. Ha mégis, akkor megtalálsz a régi számaimon! Navigare necesse est, vivere non est necesse

    • A vasàrnapi borongos idö mellett nagy örömömre szolgàlt a remek kezdeti beszàmolod! Ilyenkor lélekben én
      is Veled tartanék, csak én még egy 10-es öregebb vagyok, amit olykor màr nem akarok elfogadni. vàrom
      a tovàbbi élményeidet szeretettel , csak igy tovàbb . a luzerni Agi

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s