INGATLAN-KALAND (TOR)TÚRA, HIÉNÁKKAL III. BEFEJEZŐ RÉSZ

Ahol vérszag van, ott , bizony, felbukkannak a hiénák vagy sakálok. Egyes ingatlan-közvetítőkre utalok, akik ügyesen rácuppanva a hihetetlen üzletre és az ezzel járó gyors, tetemes haszonra, elképesztő dolgokat művelnek, átverés, lehúzás kategóriákban. Nem mindegyik, persze. A legnagyobb hálózatok, mint a Duna House vagy az Otthon Centrum, meg a többi, jónéhány, hírnevét féltő cég nyilván nem. Sok kedves, magát strapáló,türelmes, empatikus, tök korrekt ingatlanossal találkoztam és ők vannak súlyos többségben.  De előbukkant néhány kisebb, nevenincs hiéna, mégpedig kisebb falkákban. Ezt a bejegyzést olvastam egy facebook oldalon , és meg sem lepődtem rajta. Ide másolom:

„. Sziasztok.egy kedves ingatlanos el akart kerni tol tőlünk 240000 ft-ot ugy hogy meg sem nézem a lakast, előszerződes kötéssel. Tulaj nélkül, csak úgy . Mondván, náluk ez a szokás… Csak leírtam mindenki vigyázzon! Ja, amikor emlegettuk hogy csak ügyvéd jelenlétében, hirtelen mar nem volt neki fontos a dolog.”

A kommentekben , mások, hasonló élményekről számoltak be. Ijesztő.

Az ingatlanos jutalékát, ami 3-5% lehet, az eladó fizeti. Ez a rend. Képzeljük csak el, ha egy iroda kiközvetít egy héten több lakást is, 10-20 millás átlagértékű ingatlanok esetén, mit jelent ez nekik. Nem babra megy a játék, barátaim.( a hálózatos, nagyobb irodáknál ez a pénz szétoszlik, sok helyre, ott mostanában, egy alkalmazott  legfeljebb jól keres, hatalmas rohangálások árán.)  Nadenade. Manapság, ismétlem, különösen a pörgő kiskéglik esetén,a tulajnak nemigen van szüksége közvetítőre, elmegy az magától is. Némelyik oda is írja a magánhirdetésébe: ingatlanosok kíméljenek. Előfordul, hogy hiába írja ezt oda.

Az igazi közvetítő-hiéna ilyenkor is, gátlások nélkül felhívja azt az eladót, aki nem feltétlenül dörzsölt, nem feltétlenül tudja pontosan, hogy mivel jár ez, ő vagy a másik fél fizeti a közvetítői díjat (gondolom, a közvetítő elkenten fogalmaz a telefonban ), jól van, mondja, hozza csak azt a vevőjelöltet, aztán majd meglátjuk…. A helyszínen gyorsan aláíratnak vele egy papírt, nem is figyel, nem is figyelhet rendesen, hogy most ez  szimplán arról szól, hogy egy érdeklődőt elhoztak lakás-megtekintésre, ( egy ilyen papírt minden megtekintésnél  automatikusan aláíratnak a felekkel), vagy mi egyéb másról. Közben mutogatja a lakását, fogadja a telefonokat…. , és arra ébred, hogy jó párszázezer forinttal tartozik valami, általa ismeretlen cégnek, holott az egész cirkuszra nem is volt szüksége.

Na, most az én sztorim jön. November vége felé egy kisebb ingatlan-iroda munkatársa hívott fel, hogy érdekelne-e egy bizonyos lakás, mert akkor megszervezi a randit. Az irodával úgy ismerkedtem meg, hogy egyszer, korábban, a keresgélések során már véletlenül összeakadtunk, ezért megvolt náluk a telefonszámom és a vásárolandó lakásra vonatkozó igényem.( ahogy más irodáknál is)

Megszervezte, elmentünk, nekem tetszett a kecó, másfél szobás, 35nm, remek állapotban. Jó sötét lakás, udvari, igaz, de már sokat tapasztaltam, úgyhogy úgy csaptam le rá, mintha negyed kiló paradicsomot vennék. Mód sem volt nagyon kérdezősködni, körülnézni se nagyon. Kb. 5 percig tartott az egész, igent mondtam. Az egyértelműen kiderült, hogy az eladó, aki egy orosz nő, előző éjszaka tette fel a magánhirdetését, gondolom, kora reggel vadászta le ez az iroda. Ha levadászta, az csak jó nekem, gondoltam. Gyorsan megállapodtunk. – Jó -, mondta az orosz nő, akkor most adjak át neki kápéban legalább egy millió forint foglalót.Ezen aztán meglepődtem, de még az ingatlanos is. Ritkán szaladgálunk, ugye, milliókkal a zsebünkben. És különben is…, tulajdoni lap, ügyvéd jelenléte nélkül… Egy ilyen esetben, egyébként az a korrekt szokás, hogy otthagyunk az eladónál – egy letanúzott, szabályos papír ellenében – mondjuk, kétszázezret, ami úgy viselkedik, mint egy átmeneti foglaló, annak minden szokásos járulékával, pusztán a szándékunk komolyságát jelezzük ezzel, másnapra viszont, ügyvéd jelenlétében, elkezdődhet a folyamat, a tíz százalékos foglalóval, szerződéssel, stb. Az orosz nő, a  tulaj erre azt mondta, hogy nem. Vagy most vagy soha.

Kiderült, hogy még bankszámlája sincs, ő tényleg rögtön-kápéra gondolt. Ha meg nincs nálam egy milliónyi  kápé, mondja, akkor hagyjuk az egészet,( jól beszélt magyarul), inkább akkor a következő érdeklődőnek adja el, akinél biztosan lesz..

Nonszensz. Rohadt ideges leszek. Tiszta szürreális helyzet. Meg vagyok lőve. Ingatlanos  viszont kisegít: javasolja, szaladjunk el mindannyian egy közeli bankba, ott a hölgy nyisson magának számlát, addig ő felhívja a főnöknőjét. Mert itt ma este szerződés lesz, ahhoz meg kell a főnöknő. El is hívja. Ingatlanos főnőkasszony idővel megérkezik, orosz nő megnyitja a számláját. Hárman asszisztálunk hozzá. – Akkor most már lehet nekem utalni a milliót -, bök a számlaszámára a lakástulaj. – Azt nem szeretném -, mondom erre én -, tulajdoni lap és  érvényes szerződés nélkül nem utalhatok ekkora összeget.   – Elvisszük magukat egy ügyvédhez –, vetik fel az ingatlanosok -, itt van a közelben, ő a mi egyik állandó ügyvédkapcsolatunk. Ő majd megcsinálja maguknak azt a szerződést.

.Nyilván az ingatlanosoknak is erősen érdekükben áll, hogy létrejöjjön az üzlet. Sietünk, rohanunk.

Kezdek szédülni, akkora az örvény. Túl gyorsan megy minden, már gondolkozni sem tudok. Van nekem ugyan ügyvéd ismerősöm, és ha lenne egy napom, egy órám akár, biztosan őt bíznám meg a lebonyolítással, de most semmi nem jut eszembe. Végre találtam egy 80 százalékos lakást, ez a nő meg menekülne, van is sok másik vevőjelöltje, látom én, még most is egyfolytában cseng a telefonja, mondja bele néha, hogy már eladta a lakást, néha meg azt, hogy hívjon fel újra este… Kuszálódom, sodródni kezdek. Ez van, ha az ember nem vesz sűrűn ingatlant és közben fura arcokkal kerül össze.

Az ügyvédi iroda tényleg a közelben van, a Nagykörúton. Fel a harmadikra, azt még futtában látom, hogy az ajtóra ki van írva a tulajdonos ügyvéd neve.  Befut a mi  ügyvédünk, de ő nem azonos  az ajtón szereplő névvel, hanem vélhetőleg az egyik munkatársa. Ez még nem lenne baj. Fura, számomra nyugtalanító figurának tűnik ez a férfi, tenyérbemászó stílussal, de mindegy, most már járjunk a végére… Az ügyvédet mindig a vevőnek szokás fizetnie. Ingatlanos megjegyzi, hogy nagyon jól járok ezzel az ügyvéd úrral, mert egyrészt jó ügyvéd, másrészt a vételárnak csupán egy százalékát kéri el ügyvédi díjként, míg mások kettőt. Mondom, én úgy tudom, mindenki 1%-ért csinálja, ez általános, ingatlanos mondja, hogy tévedek.

Ezt az embert  az ingatlanos barátai vagy, nem tudom, ismerősei, persze, ügyvéd úrnak szólítják, így szólítom én is. Mondom neki, ügyvéd úr, úgy állapodtunk meg az eladóval, hogy az egymilliós foglalót most utalnám, a többit. a teljes vételárat pedig egy hónap múlva, egy bizonyos napon. Ez mind a kettőnknek megfelel. Mondja erre, hohó, akkor most csak egy előszerződést tudunk kötni, mást nem.  Mondom én, miért ne lehetne ezt a kívánt fizetési ütemezést belevenni egy végleges szerződésbe? Megnyugtatna, ha megkötnénk és gyorsan beadná a Földhivatalba. Mondja ő: hogy képzeli ezt a ezt asszonyom? Ezt nem engedi meg a jog! Majd ha mindent kifizetett, december végén.

Így hát, csinál egy előszerződést. Így látja jónak. Akkor még nem tudom, én balga, hogy egy előszerződést nem lehet benyújtani a Földhivatalba. Nem olyan dokumentum az, ami a teljes vételár kiegyenlítésig, tehát kb. Karácsonyig, biztosítja, fenntartaná számomra a lefoglalt lakást. És addig még 3-4 hét van hátra. A foglalóm pedig már landolt az orosz nő számláján. Elsőnek az ügyvéd úr írta alá. Aztán mi, az eladó és én. Aztán az ingatlanos főnöknő, tanúként. A másik ingatlanos kollega addig vár.– Tehát, akkor találkozunk december 22-én, ugyanitt. Akkora meglesz a pénze és megkötjük a szerződést –, mondja nekem az ügyvéd.

Közben ingatlanosok kérik a nőtől a közvetítői jutalékot. Nő nem mutat nagy hajlamot, hogy fizessen nekik.- Miért lenne nála többszázezer forint,mondja, azonkívűl nem is érti a helyzetet, mit is írattak vele alá. Az ingatlanosok természetesen aggódnak a húzódozás miatt, ezért engem kezdenek nyaggatni, hogy fizessem ki helyette. Több pénzem egyelőre nincs, de különben is, mivégre? Ezért egy konstrukciót javasolnak: Majd ha pár hét múlva  kiegyenlítem a vételárat ,akkor vonjam le abból az ő jutalékukat és én juttassam el hozzájuk. Nyilván biztosak akarnak lenni a pénzükben és belőlem kinézik, hogy megkapják.

Az ügyvéd arra kér, hogy másnap keressem fel a százezer forintos ügyvédi díjjal. Kápéban hozzam, ehhez ragaszkodik. Délután egy órára kéret az irodába. Az adott időpontban , velem szemben, íróasztalának túloldalán, éppen ebédjét fogyasztja. Tökfőzelék, utána túrógombóc. Mondom, megvárom. Mondja, nem kell. Eszik, jóízűen és beszél velem közben. A computere kezdőoldalán, a képernyőn vicces-tréfás kép. Őt ábrázolja, éppen grimaszol, egy üveg, talán, kőbányai sör társaságában..Nagyon szürreális ez az egész. . Aztán elveszi a százezret .Nem, azt mondja,számlát nem adna szívesen, erre én ragaszkodom ahhoz, hogy legalább egy papírt írjon erről a pénzről. Nem szívesen, de valamit tollal ráfirkál egy üres papírlapra.  Magánemberként, hogyaszongya, átvett tőlem százezret. Indokolás nincs. Nem, ne adjak neki ügyvédi megbízást se, nincs rá szükség. –Akkor december huszonkettedikén, asszonyom.

Akkor még fel sem tűnik ( NEM ÉRTEM MAGAM!!), csak két nappal később, jobban áttanulmányozva az aláírásokat, tűnik fel, hogy az ügyvéd úr nem ügyvédként, hanem magánemberként, tanúként írta alá ezt a mi kis előszerződésünket is. Alatta a lakcíme, ahogy az a tanúzáskor kell. Ez a lakcím, pedig – hát, nem érdekes?  – konkrétan, azonos az ügyvédi iroda címével.

A következő három napban egy egészen csöpp nyomozás után, világossá válik, hogy ez az ember nem ügyvéd. Nem is kamarai tag. Így nincs ellenjegyzési joga. Se szárazpecsétje. Nem köthet semmilyen hivatalos szerződést, a saját nevében, saját ellenjegyzésével semmi esetre sem. Se aznap, se másnap, se december 22-én. Hogy kinek a nevében kötött volna, ha ugyan  egyáltalán kötött volna,( ami igazán nem valószínű), az sose fog kiderülni..

Ebbe a 3-4 napba az is belefér, hogy az eladóval való megállapodást követően, elmegyünk egy másik, egy igazi ügyvédhez, megkötjük az adásvételit, amelyet ez az igazi ügyvéd be is nyújt a Földhivatalba. Na, most csak a nem-ügyvéd ügyvédnek  pár napja kifizetett honoráriumot kéne visszaszereznem…

Fiam társaságában, az irodájában felkeresem őt. Szép csendben elmondom neki, hogy a szerződés megkötésének számomra kockázatot jelentő halogatása miatt, elveszítettem a bizalmam benne, sőt ingatlanos barátaiban is, akik idehoztak, és nem kívánok további együttműködést.- Eltekintek attól hogy a maga közreműködésével kössek szerződést –, fejezem ki magam finoman. Erre, a maga áradó, intenzív stílusában kioktat. – Végeztünk, asszonyom –, mondja végül, és az ajtóra mutat. Minden gesztusából világos, hogy nem akarja visszaadni a százezer forintomat. Igaz, eddig még nem is kértem.

Ekkor megkérdezem: – Maga tulajdonképpen ügyvéd? – Nem! –, mondja őrült magabiztosan. – Hát akkor micsoda? -, kérdem. – Nyugdíjas vagyok -, vágja ki magát. – Ez talán nem egy opció -, így én -, attól még nyugodtan lehetne ügyvéd. Mélyen a szemébe nézek: – maga nem is vállalhat szerződéskötést. Nincs hozzá legitimitása, se semmilyen eszköze.

Erre benyúl a fiókjába, és kivágja elém a pár napja kifizetett honoráriumot. – De tudja meg – , közli velem, hogy amíg nem fizeti ki a teljes vételárat, addig sehol se lehet szerződnie. Most azonban már biztonságban érzem magam: – Az nem probléma -, mondom neki. – Már be is van adva az adásvételi szerződés. – Hát ennek örülök -, mondja jócskán meglepődve. – El is hiszem -, válaszolom, nem minden szarkazmus nélkül. – Ebben az irodában én döntöm el, hogy mit lehet és mit nem! – tér magához a nyugdíjas foglalkozású és nyugdíjas  képesítésű  ember..

Mit mondjak még? Ez Budapesten történik, napjainkban. Magyarországon, ahol én, befektetői céllal, a legrosszabb időpontban, ami létezik, egy kicsike lakást akartam venni. Azt december 22-én meg is vásároltam. Happy end!!???

Advertisements

INGATLAN-KALAND (TOR)TÚRA, HIÉNÁKKAL III. BEFEJEZŐ RÉSZ” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s