INGATLAN-KALAND (TOR)TÚRA, HIÉNÁKKAL II.RÉSZ

– Anyuka itt halt meg a konyhában, pont, ahol most tetszik állni … — ez a tragikus felhangú, intím családi történésre utaló mondat egy VII. kerületi, külső- erzsébetvárosi lakásban hangzott el az eladó szájából . Jajistenem. Önkéntelenül is lenézek a lábam elé, a kőre, ahol szegény anyuka annakidején összeeshetett.

Ha az ember lakást keres, és járja a várost, ha nem is minden esetben, de óhatatlanul nyakon öntődik nagyon privát dolgokkal. Ugyanis , egy kecó , amikor kinyílik előtted az ajtaja, azonnal szagokat, életeket, embereket és sorsokat is áraszt ki magából. Nem kerülheted el. A hölgy felszárítja a könnyeit és tovább mutogatja a lakást. Hát, nem ilyet képzeltem a leírás alapján. Jó lepukkant ház, a folyosóról egyenest a szűk konyhába esünk be, pontosabban a gáztűzhelybe. Majd ezen csőszerű helyiség után következik a szoba. Ára az állapotához képest, meg mindenképpen is sok, kilencötöt kérnek érte.

Jártam már a házakat ezen a környéken a Rottenbiller táján, meg az un. Középső-Erzsébetváros egyéb pontjain is, abban a reményben, hogy errefelé nem mérik aranyban a négyzetmétereket, nem úgy, mint a Körúton belüli hatodik és hetedik kerületekben. A Körút nagy árszint-választó , az Akácfa, a Dob, a Dohány, a Klauzál ( nem beszélve a Kazinczyról) stb. utcák, talán tekintettel a vigalmi negyedre, a romkocsmákra, vagy egyéb másra, igencsak divatosak, tehát drágák. Pedig, hát, különösebben nem is szépek. Szóval, úgy képzeltem, sőt, képzelem, hogy nem is olyan lassan amúgy is át fog értékelődni az a fogalom, hogy „belváros”, hiszen eddig is ez történt, tágul majd ez a kör és akkor, akár a Körúton bőven kívüli utcák is belvárosi értékűvé válnak. Hiszen csak 1-2 megállónyira vannak,mondjuk, a Blahától. Ami a hatodik kerületet illeti, az abszolút szóba jött, viszont azt lehet látni, hogy akármilyen vicikvacak, omló vakolatú bérházas utcákból áll olykor, bizony túl van értékelve és túl van árazva ez a rész. Nyilván nem az Andrássy útra gondolok.

Kombinálgatok: mi lenne, ha a nyóckerben keresgélnék? Na, ott sem a Palotanegyedben, persze, az valamitől – pedig némely utcája, mint a Puskin vagy Szentkirályi, elég ocsmonda – marha drága. Nyócker? A hajdani Köztársaság téren például? Irtó szépre megcsinálták, metró is van ott, meg park, most úgy hívják II. János Pál pápa tér, micsoda spirituális átváltozás, a szocreál szoboremlékmű is elkerült onnan, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy , szerintem, egyre jobb környék lesz. Meg ott a csodaszép Erkel Színház. És még talán nincs felfedezve, mert a fejekben az még mindig nyócker. Szóval, hátha ez másnak még nem jutott még eszébe. Okosnak kell ám lenni egy leendő befektetőnek, mondogatom magamnak. Nézzük.
Ez hogy hangzik? Közvetlenül a II. János Pál pápa térre néző másfél szobás, erkélyes lakás eladó. Édesjóistenem, ezt nekem találták ki! És még hozzá jó ára is van, 8,7 millió. Hajrá!

Randi a mappás közvetítővel, ígéretes, felújított homlokzatú ház, be, föl a másodikra. A lakás udvari, jó sötét, hát akkor, hol az erkély? Az van, látom, de bizarr módon, a sötét udvarra néz. Odabent szegényes rend, közel kilencven éves néni lakja. A félszoba egy ágynyi, ablaktalan alkóv, jaj a falak, jaj, a konyhakő…, hát…. Míg mi az ingatlanirodással körülnézünk, a néni leül a fotelbe. Elmeséli nekünk, hogy ez az eladás az utolsó reménye, mert hogy pár éve eltartásit kötött egy házaspárral, akik nem gondozták, rá se néztek, ezért felbontotta velük a szerződést. Azok meg erre bírósághoz fordultak. A vége, pedig, valamilyen faramuci okból, az lett, hogy mégis az eltartók javára ítéltek meg egy komoly összegű kártérítést, a néni által egyoldalúan felbontott szerződés miatt. Ez lett az ítélet. És neki nincs honnan fizetnie. De ha most egy jó ember megveszi a lakását és őt benne hagyja , akkor fizetni is tud, meg élete végéig biztonságban érezni magát.
Távozunk és csak remélni merem, hogy a néni talál ilyen „befektetőt”. Az most sajnos én nem lehetek.

Emeletek, kerületek, hiábavaló telefonok,” már nem aktuális”- válaszok, kiüresedés, fásultság, újabb remény. Húha, Hunyadi tér, az nagyon klassz lett, ráadásul a hatodikban van. Elmegyünk oda. A kégli tényleg a térre néz, tényleg utcai, tényleg 37 nm, de lehetetlen csőlakás, egyetlen nagy szobával, kb. másfél négyzetméternyi zuhany-vécé- egyben fürdőszoba-félével. Ára 12.5 millió és a tulaj nem enged. El is fogja adni, ha nem ma, akkor holnap. Gyerünk tovább, haladjunk. Internetböngészés, ingatlanosok, lakások, lépcsőházak, újabb sajnálomnemaktuális. Hoppá,közben felfedezek egy újdivatú találmányt, több kerületben is láttam hasonlót:
Építőipari beruházó megvesz egy bérházban egy rettenet kislakást, 30 nm körül. Szanált vagy bankhiteles alapon becsődölt, vagy csak egyszerüen tök lerobbant, talán fürdő és vécé sincs benne. Vannak kapcsolatai, tudomást szerez róla, és megveszi bagóért. Majd csontig lebontja, totálisan átalakítja az alaprajzot, és nyilvánvalóan egy belső épitész segitségével,felújít mindent, szinte luxus szinten. Halál ízléses és drága burkolatok, legkorszerűbb fűtés, guszta, lebegő galériák, remek, harmónikus színek. Egyenáron, 11.5 milliért kínálják ezeket a pici, fényesen rendbehozott lakásokat, amelyeket általában rohadtul lefoszlott lépcsőházakból és fura gangokról lehet megközelíteni. Mondom, nagy divat. Célbefektetés. Igényre építés.Mert direkt úgy alakitják át, hogy az eredetileg egy szobás lakásból csinálnak kettő darab 10-11 nm-es szobát, virsli-alakút, külön bejárattal., úgy, hogy két diák kivehesse. Azaz kétszemélyes minihosztel- lakást építenek. És az emberek ennek is veszik meg, csakis kiadás céljából, mégpedig szívesen, másra nem is jó, hiszen se párnak, sem egy egyedülállónak nem élhető ez az elrendezés. Én nem vennék ilyet, mert nem hasonlít egy potenciális otthonra, de azért tetszik a dolog. Végül is értéket teremtenek ezek az építőipari beruházók, akik mindent kihoznak egy mélyvacak kégliből. Hogy hasznuk van rajta, az nem baj. Naná, hogy van. Még szép.

Telnek a napok, mint fent. Telefonok, ingatlanosokkal való randiik, járkálás, döntési és hárítási kényszerek, miközben az árak szinte óránként ugranak feljebb. Van ebben valami fenyegető jelleg. Nehezedik a nyomás. Egyre sűrűbben bukkanak fel 12 millió közeli ajánlatok, 30-35 nm-es kecókra, nem is a legjobb negyedekben. Az ordítóan zajos Hungária körúton vagy egy távoli lakótelepen. Na, nem!
Végre, a Blahához közel, egy kis utcában látok valamit, aminek nincs baja. Tágas is, világos is, két szobás is. Még nem vagyok nagyon tapasztalt, egy órácskát tipródom rajta az utcán, ugyanis egy adaggal fölötte van az ár az anyagi lehetőségeimnek. Talán össze tudnám szedni a pénzt…. Egy óra, az túl sok. Mire visszamegyek, elkelt. Megvette a következő. Aznap reggel hirdették meg.
Csüggedek, zavarodok, a francba hagynám az egészet legszívesebben.Több, mint három hete csinálom, rém intenzíven, és látom, hogy nem való ez nekem. Már november végén járunk.

A következő rész tartalmából: Na, most jönnek majd a beígért hiénák, most jön az álügyvéd, már minden terv összeomlani látszik, amikor is célba érek. Célba érek?

Reklámok

INGATLAN-KALAND (TOR)TÚRA, HIÉNÁKKAL II.RÉSZ” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s