INGATLAN-KALAND (TOR)TÚRA, HIÉNÁKKAL I. RÉSZ

Jó régen nem blogoltam, ennek az az oka, hogy elkapott az élet. Mégpedig az életnek egy olyan szelete, ami vadidegen és frusztráló számomra. Teljesen beszívott az elmúlt két hónapban.

Persze, mikor belefogtam a dologba, fogalmam sem volt, hogy mibe vágok.

Kezdjük: anyukámtól megörökölt , általam kicsit kiegészített pénzem szépen nyugodott, kamatozgatott a bankban, három éven át. De most karácsony előtt lejárt a papír. Mivel a két százalék körüli kamat, amit mostanában adnak, nem igazán vonzó számomra, időben, még novemberben gondoltam arra, hogy befektetem valami olyasmibe, ami tartja/ növeli az értékét , és közben még rendes kamatnyi hasznot is hoz havonta. Öreg napjaimra…., stb. Előrelátó akartam lenni. Biznisz-gondolkodású. Ami, sajnos,sajnos, alapvetően nem vagyok. Tök idegen terep.

Jó, mondtam, akkor veszünk egy kicsi ingatlant Budapesten, és kiadjuk. Téglába fektetni, egyszerűnek látszott, hisz hosszú évek óta az arról hallani, hogy túlkínálat van ingatlanokból és nem is repülnek túl magasan az árak. Ünnepeltem magam: fantasztikus ötlet!

Elmondom, mit képzeltem el: Egy kicsike, 30-40 nm körüli , lehetőleg másfél szobás, de lehet egyszobás is, akárhányadik emeleti, világos és nagyon jó állapotú lakást (felújításra már se pénz, se erő) valamelyik, nem túl elit, pesti, belkerületi utcában. ( VI.VII.VIII.IX. XIII. XIV. kerületek jöttek szóba). Úgy éreztem, ez egy elég rugalmas meghatározás.

ELSŐ TÉVEDÉS: már rögtön az elején, ami november első napjaiban volt, világossá vált, hogy abszolúte nincs túlkínálat, éppen az ellenkezője: a naponta eladásra hirdetett budapesti kisingatlanok kb. 5 perc-1 nap- legfeljebb 1 hét alatt elkelnek. A tízmilliós körüliekre (plusz-mínusz kétmilla) gondolok. Ennyije van, a jelek szerint, a spórolásra képes átlagpolgárnak banki tartalékban. Amelyik budapesti lakás már egy héten át a piacon marad, nem kel el, az már bibis, de az is gond nélkül vevőre talál pár nappal később.

Ki a fene tudhatta, hogy velem egy időben még tíz- és tízezrek gondolják úgy, hogy amennyiben van ilyen nagyságrendű pénzük a bankban , azonnal ingatlant vesznek érte és nem hagyják bent 2 %-os kamaton? Mert ezeket a kiskégliket nagyobb  százalékban befektetésként veszik, nem saját lakhatás miatt.

Beleestem a mizériába. Sőt, a hisztériába.

Akkor mondom az ideális receptet:

1.Serkenj fel ágyadból, minden nap lehetőleg reggel 5-6 óra tájékán. Ess neki az internetnek, próbáld levadászni a késő éjjel és a kora hajnali órákban feltett, neked megfelelőnek látszó kislakás-hirdetéseket. Fél nyolc tájban kezdj el telefonálgatni. Vasárnap, a tapintat miatt, csak 11-től. Egyébként nagy eséllyel azt hallod, hogy a kégli már elkelt. Ez érthető, hiszen lehet, hogy a hirdetés nem teljesen friss, hanem már egy vagy két napos, csak automatikusan ismét megjelent.

  1. Ne csüggedj. Hívd azokat, akiket tegnapi kigyűjtött címeidből esetleg még nem tudtál felhívni. Ha a lakás még szabadlábon van, azonnal kérj időpontot. Aznapra, a következő órában. Mert két óra múlva már könnyen lehet, hogy a „nem aktuális” választ kapod. Állandóan légy készenlétben, még olyan áron is, hogy életed egyébként fontos dolgait elhanyagolod. Így is folyton rág majd a lelkiismeret, ha éppen nem böngészel, nem telefonálsz, nem lakást jársz a jajistenem, talán éppen most megy el a vonatom… ! – feelinggel számolj
  2. Az esetek 90 százalékában ingatlan-közvetítőbe fogsz ütközni. Ez van. Mivel a 3-5%-os jutalékát az eladó fizeti, ez neked nem probléma.Bizony, elérkezett a közvetítők ideje. Sokáig éhkopp volt, most halleluja. Mégse irigylem őket.
  3. Nézz meg naponta 2-3 kéglit. Többet befogadni sem tudsz és egyébként is hamar elérkezik a csömör ideje. Köd lesz, keveredés a fejedben, annyi hátrányos helyzetű lakást láttál már, hogy eredeti koncepciód és ambiciód idővel lanyhulni kezd és akkor vagy feladod, vagy valami túl vacak kompromisszumot kötsz. Szóval max. hármat nézz meg naponta, elég az.
  4. Akkor jársz jobban, ha nem tartod magad az eredeti elképzelésedhez, t.i. hogy milyen ingatlant is szeretnél venni. Kompromisszum ugyan minden vásárlásnál kell, de itt, az objektív piachelyzet miatt, még durvábban fel kell adni egyes ideálokat. Pl. ebben az emlegetett, tíz milla körüli árfekvésben, az esetek súlyos többségében udvari, gangos, sötétkés lakással számolj, akármilyen napfényes is járt korábban a fejedben. Ez csak egy példa.
  5. Ha tíz dologból, amit eleve szeretnél, a kégli már hatnak megfelelni látszik, akkor ne tétovázz: csapj le rá, de azonnal. Mint egy negyed kiló paradicsomra. Egy óra múlva már bánni fogod, ha nem tetted. Velem ez legalább háromszor előfordult ebben a menetben. ( úgy látszik, nehéz megerőszakolni a saját természetemet: tipródós vagyok)
  6. Csapj le rá, már azért is, mert idén november-decemberben ( ez az én saját tapasztalati időszakom) nem naponta, hanem inkább óránként emelkedtek a kisingatlanok árai. Bizisten. Az eladó – ekkora piac és hisztéria láttán – sűrűn belejavít a saját hirdetésébe. Igaza van. Így is elkel a kecó, legfeljebb két nappal később. Te meg könnyen lemaradhatsz.
  7. Az „alku” kifejezést felejtsd el. Legfeljebb felfelé. Ráígérések vannak az árra.
  8. Mert a várható történés egy ígéretesnek látszó, és még elfogadható árfekvésű kégli esetén ilyesmi lesz:

Mondjuk aznap reggel jelenik meg először a hirdetés. Megbeszélsz egy randit, mondjuk du.kettőre. Addigra már jártak ott vagy négyen-öten, most fordul ki a lakásból a háromnegyedkettes érdeklődő. A lépcsőházban, az ajtó környékén 2-3 ember, kisebb sorbaállás, ők előbb érkeztek, mint a saját időpontjuk, hátha szerencséjük lesz. Eladó nemigen tud veled foglalkozni, mert tényleg, szünet nélkül ,csöng a telefonja, ugyanazt mondja el mindig és az orrod előtt beszél meg és ír be a noteszába újabb időpontokat. Így nehéz megkérdezni, cserélték-e valaha a falban lévő vezetékeket. Pszichés túlnyomás alatt van az egész szitu, picikét emlékeztet a tőzsde melegebb helyzeteire. Zűrös. Érzed, hogy neked MOST kéne döntened. Azért ez nem minden lakás esetében megy szó szerint így, csak, mondom, a jobbnak ígérkezőknél.

10, Amit eddig leírtam, általános praktikumnak szántam. A konkrét,szaftos és tanulságos részletek Budapest különböző kerületeinek lakásairól , a következő blogbejegyzésekben lesznek olvashatóak. Mindenesetre úgy látom, ez a megváltozott folyamat nem egészségességet tükröz: Nem a gazdaság fellendülését jelzi a befektetés-célú ingatlanforgalom meglódulása, hanem ellenkezőleg : valamiféle bizalmatlanságot a bankban, a jövőben, a mittudoménmiben….

A következő rész tartalmából: Egy kis krimi: Ingantlanos hiénák és álügyvédek az ingatlanhiszti körül.. Sztorik és szagok mindenféle kerületből . Néni a pápánál, anyuka itt halt meg a konyhában, pont, ahol most tetszik állni. Kislakás-trükkök, célra kínálva.

Reklámok

INGATLAN-KALAND (TOR)TÚRA, HIÉNÁKKAL I. RÉSZ” bejegyzéshez ozzászólás

    • Kedves almasi éva, gondolom, mi nem ismerjük egymást, de , nicsak mégis ismerős nekem a stilus, ahogy azt az egy sort irod. Jó magyaros, kellően kellemetlenkedő tónus. Falvédőről nem, ingatlanban naiv, igen, és ezt osztottam meg és fogom a továbbiakban megosztani a többi tudatlannal. Te nyilván nem vagy köztük, ez csak jó.Szintén jó uj évet!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s