PRAKTIKUS TIPPEK SZABADON UTAZÓKNAK. FOLYTATÁS, III.RÉSZ

Tehát íme a beígért folytatás. Hogyan csinálhatunk 10-11 napból , mondjuk három-négy hétre való élményt magunknak, úgy hogy közben nem rohangálunk-lihegünk, mozgunk csupán a felületen?

Itt van a ritmus, például, amit mi szabunk saját magunkra. Ha elég sok minden újdonság került bele az első 3-4 napba, utána jó érzés csupán egyetlen helyen maradni egy ideig, akár lötyögve is, ezzel fokozva az otthonosság érzését.

Jó, hát akkor most, az ötödik spanyolországi napon, Salamanca. Madridból ez egy olyan három órás vonatút. Itt fogok eltölteni három éjszakát. De bárkinek azt mondom: három nap mindenképpen kell Salamancára . Ha éppen, egy idő után, eleged lesz a reneszánsz palotákból,kolostorokból és utcákból, ez aztán igazán alkalmas város, hogy belevesd magát az utcai fiesztákba, bulikba, bárokba és a szuper kajákba. Ennek az eszméletlen castilliai városnak egészen különleges hangulata van. Középkor és renenszánsz egyszerre, homokkő-árkádok, grandiozitás és intimitás együtt. Salamancáról mindent megtalálsz az útikönyvekben, a hangulatába beleolvadni, már a te dolgod. Nem nagyon nehéz.

P1020158P1020301Ez a fiatalok, a diákság városa.

Na, ez volt az a hely, ahol a második reggeltől kezdve már előre köszönt nekem a fűszeres és ahol rögvest megtaláltam a törzs-kávézómat. A város tele van fiatalokkal. Salamancába rengetegen azért jönnek, hogy spanyolul tanuljanak ezt ugyan lehetne bárhol tenni, de itt van a legnagyobb választék mindenféle nyelviskolából. Ha csak emiatt jönnél, még egy diekt buszjárat is idehoz a madridi reptérről, egyenesen.

Alapítottak itt egy egyetemet, 1218-ban. Ugyanolyan rangja volt a középkorban, mint Bolognának vagy Oxfordnak. De semmi múlt idő: ez az egyetem most is megvan!

Elballagtam az aulába. Néztem, hol ücsörgött egykor Petrarca és Cervantes.

P1020184A pad: egy hosszú, 15 cm-es gerenda. A hozzátartozó „asztal”: kb 20 cm-es gerenda. Nem kényeztették el éppen a középkor jövendő tudósait, az biztos! És itt jön a történet, amit szeretnék megosztani veletek: Tanított itt a XVI. században egy Frey Louis nevű teológus és filozófia professzor. Költő is volt. És szabadgondolkozó. Lengendás, híres volt arról , hogy minden előadását ugyanazzal a mondattal kezdte, ezzel:” … mint ahogyan azt tegnap mondottuk….” talán így is demonstrálva a gondolat, és a gondolkozás átadásának folyamatosságát.

Na szóval, ő annyira komolyan vette a biblia tudományát és – tehetnénk hozzá – magát az életet, hogy spanyolra fordította az Énekek Énekét. Ez az ősi, gyönyörű szerelmes mű nem illett az inkvizíció koncepciójába. Így a teológus négy kerek évre az inkvizíció rabja lett. Mikor kiszabadult, nagyon-nagyon megkínozva és nagyon betegen, visszamehetett az egyetemére. És kiállt ugyanitt, ugyanebben az aulában, ahol én most vagyok , és elkezdte az előadását: Mint ahogyan azt tegnap mondottuk…

Az állandóság, a folyamatosság, az elvhűség ereje nagyon megcsapott ezen a helyen.

P1020220Szóval Salamanca három nap után sem vált unalmassá, de közben hallottam valamit, ami eltérített az eredeti utazási terveimtől. Néhány archaikus településről, faluról, fönt a hegyekben , a Sierra de Francia-ban.Kíváncsi lettem, usgyi, kicsit átszerveztem magam, buszra szálltam Salamancában , ami kb. egy bő óra alatt elvitt La Albercába.

Na, ezt, ha lehet, ne hagyjátok ki! Hogy milyen La Alberca? A hideg , hegyi éghajlat miatt egymáshoz bújnak a barnagerendás, amúgy hófehér házak, ezt úgy értsd, hogy kert, telekhatár, rés köztük nincs. Évszázadok óta ugyanígy néz ki, olyasmi kategória, mint a mi Hollókőnk, de persze, egészen más. Ezek az utcák az összekuporodott házakkal fölfele-lefele is kanyarognak, hol szűk sikátorokba fulladnak, hol tündéri terekben végződnek. Az egész olyan, mint egy képeslap.

P1020326P1020414P1020328

Én hétköznap voltam, minimális turista forgalommal, ha igazi dolgot akarsz, te se menj a hét végén. Egyébként akkor sem érdektelen, mert jellemzően nem a külföldiek özönlik el, mondják, hanem a helyi , környékbeli spanyolok egyik kedvenc levegőző helye.

P1020330

A szerzőnek malaca van… Ő a falu fő szimbóluma, a megélhetés forrása…

P1020383

Ennek a malacnak meg disznója van…

Ha kocsid van, az más, ha buszozol, mint én, arra számíts, hogy aznap már sehová sem tudsz visszatérni, tehát ott kell aludnod. Én egy tündéri panziót választottam, kb. 18 eurós áron, bagatell). Na és este, miután jól kisétáltam magam, elbámultam a varázsos főtéren focizó gyerekeket és a kisöregeket a sarki padon, bekaptam egy isteni kaját az egyik kifőzdében, szóval este, nyomás az egyik helyi kocsma. Már a panzióban mondták, hogy nagy nap a mai, mert egy fontos bikaviadalt közvetítenek a tévében.

Ja, akkor ott a helyem, együtt a helyi férfiakkal. Otthon is van, persze, tévéjük, de tök más így együtt ordítozni a nagyképernyő előtt , a kocsmában. Ami pedig a viadalt illeti, jobb ám közeli felvételekről látni , hogyan fújtat a matador, tisztára, mintha egy másik bika lenne, hogyan izzad, hogyan elegáns, mi az egész pontos koreográfiája, jobb, mintha egy végtelen arénában ücsörögnék valahol fönt. A szabályok többségét ,persze, nem értettem, azt a helyi proletariátus tagjai nagyon szívesen elmagyarázták nekem. Ordítottunk, drukkoltunk tehát együtt, a csapos hozta ki egymás után a helyi vörösborokat, a férfiak időnként megkínáltak mogyoróval és egyéb rágicsával, hogy segítsenek nekem leküzdeni a vérgőz miatti izgalmakat. Aranyos pasik voltak.

P1020419

az előtérben megy a viadal…

P1020420

Ez az kiscsávó, nem lehet elég korán kezdeni…

Családjuk generációk óta itt született és él (ezek az emberek nemigen gyakorolják az europai mobilitást) , ahogy az apja, nagyapja, ő ugyanúgy húsfeldolgozással ( oh, azok a mindenütt tömegesen himbálódzó, 20 kilós, gyönyörű szárított sonkák…meg kolbik !) és kézműves iparral foglalkoznak. A sarokban, az asztalnál ment a kártyacsata.

Mikor vége volt a viadalnak, hallom kintről a csengettyűket. Miféle csengők ezek? Kikukkantok és mit látok? Mindenféle asszonyságok kint állnak a balkonokon, erkélyeken s ők csilingelnek ezekkel a csengőkkel. Ez a helyi, ősi szokás szerint azt jelenti: Most már elég volt a bikázásból, papa, nyomás haza!

Ez volt nekem La Alberca egy délutánra és egy estére. Igazán mély élmény. Másnap hajnalban busz vissza Salamancába és onnan ismét a jó öreg Madrid, vonattal. Ott jól ellötyögtem egy napot, minden olyan megnyugtatóan ismerős volt. Emlékszem, elmentem csakis egyetlen egy festmény kedvéért a Reina Sofia-ba, ami egy híres múzeum. Egy képért, amit még sose láttam élőben, Picasso talán leghíresebb képéről van szó, a La Guernica- ról. Legalább egy óra hosszat szemeztünk ezzel a hatalmas festménnyel. Nem is néztem meg semmi mást, pedig igen híres ez a tárlat. Ez így volt jó, és így volt elég. Most már sohasem fogom elfelejteni, az összes részlete bennem maradt. Visszafelé, egy kocsma-félében bekaptam egy puha bucit, amit kíméletlenül teletömtek frissen sült kalamárival. Csak úgy lógtak ki mindenütt belőle a forró haldarabok. Hozzá egy pohár jó hideg sör – tökéletes.4-5 euroba került az egész.

Na, és akkor most jön Galicia. Este elmetróztam a Chamartin vasútállomásra, ahonnan a vonatok indulnak Madridból Santiago de Compostellába. Aki úgy dönt, annak nem muszáj 4-5-6 héten át végigzarándokolnia a híres caminon, én nem is akartam ezt, de Santiagot azért látni kell. Galicia pedig messze van.Eleve az éjszakai vonat mellett döntöttem, mert ki a fene bír ki 8-9 órás zötykölődést nappal? Meg aztán nincs is erre most időm. Vehetsz hálókocsi-jegyet, én a vonatbérletemmel a sportos ülős változatot választottam, mert jóval olcsóbb. Ezt csak az utánozza le, akinek rendben van az alvókája. Én mázlista vagyok, bárhol elalszom. És egy bizonyos szombat korareggel – nem mondom, hogy üdén-frissen – de kiszálltam Santiagoban. Két hosszú napot fogok itt eltölteni, és egy éjszakát. Cuccom, az előre lefoglalt, kellemes kis vendégházban lepakolva, és irány Szent Jakab világa!

Mindent megkaphatsz ettől a helytől. Varázsos épületeket és utcákat. A spiritualitás annyira jelen van, hogy szinte érintheted, még ha nem is megtisztulni kívánó zarándokként érkeztél. Egészen különleges hangulatot. Lejárod a lábat, és minden sarkon látsz valami újat. És megkaphatod a galiciai konyhát. Aminek, bizony, nincs párja, ezt most már tudom. Megőrültem a halál friss tengeri herkentyűkért, a számomra addig ismeretlen zöld kagylókért, fura rákokért. De a csúcs, az a PULPO A LA GALLEGA volt! Nem voltam erre felkészülve. Se a látványra, se az ízre. A santiagoi piacon láttam meg először, mert Santiagoban nem csak zarándokok, hanem fantasztikus piac is van a hét végén. Ez a „pulpo” egy dög hatalmas polip, egyenest az óceánból. Rézüstben rotyog a víz, amelybe parafa dugókat (???!!!) is dobnak. Állítólag valami enzímek kiválnak és ezek segítik a rágós poliphús puhulását. Szóval a kuktasapkás pasi kemeli a hatalmas polipot a fortyogó kondérból, egy ollóval villámgyorsan felkarikázza a csápokat, az általad kiválasztott méretű fatányérra halmozza, bőven önt rá egy guszta kis kannából olívaolajat , majd jól meghinti egy piros őrleménnyel, ami kísértetiesen hasonlít a mi édesnemes paprikánkra. Ez a „galiciai mód”. Fogpiszkálóval eszed. MENNYEI!!!!!

Íme itt a video az eredeti élményről:

Két napot töltöttem Santiagoban, mégpedig kényelmesen bóklászva, egy egészen másik, másféle Spanyolországban. Tulajdonképpen elég is a városra. És vasárnap késő este, a szokásos éjszakai vonat vissza is vitt Madridba. Ezzel betelt a tizedik, itt töltött napom. Reggel lezuhanyoztam a hotelben, amit még előre lefoglaltam a madridi Atocha állomás közelében, mert tudtam, hogy onnan indul másnap reggel a vonatom a madridi reptérre, hadd legyen közel. De még itt van nekem ez a mai, teljes nap. Valószínűleg egy kicsit dilis vagyok, de hirtelen azt gondoltam: miért ne ugorhatnék le pár órára, akár, a legeslegeslegkedvencebb spanyol városomba, Córdobába? Két éve voltam ott először, most hirtelen feltámadt bennem a nosztalgia. Úgyis itt vagyok az Atocha állomásnál, a vonatbérletemből még futja, tényleg, miért ne? Nagyon sűrűn járnak oda a vonatok , legalább 14 egy nap, köztük a szupergyors AVE ( 280 km/óra). Így lett. Erős másfél óra múlva a forró anadalúz klímában, hajdanvolt kalifák, középkori spanyol és zsidó tudósok, arab csempék , és a Nagymecset városában találtam magam.

P1020605

Tipikus cordóbai udvarbelső, azaz patio, csempéstül

Annyira boldog voltam, hogy ez eszembe jutott! Tényleg nem volt más, csak egy pár órás, komótos nosztalgia-séta. Meg aztán betértem a tavernámba is. Ahol két évvel korábban már megfordultam, közel az Almodóvar kapuhoz. Ahol akkor egy öreg, nyugdíjas postással dumáltam, miközben a világ legjobb bikafarok-pörköltjét ettem. RABO DE TORRO. A bikafarok –pörkölt, naná, hogy azt rendeltem, most is remek volt. Az én bácsim is ugyanúgy iszogatta a borocskáját, mint két éve, ugyanannál az asztalnál.Az állandóság komfortérzete…

P1020610

Bikafarok-evészet után egy törzsvendéggel a tavernában

Az arab csempék is úgy ragyogtak a házak patióiban. És Maimonides szobra is odaköszönt nekem. Vagy fordítva. Koraestig maradtam. Kellenek ilyen helyek, ahol már nem igazán turisták vagyunk, hanem látogatók, visszatérő utazók. Így telt el, tehát 11 napom Spanyolországban. Kényelmesen, olcsón és maradandó benyomásokkal. Ha gondoljátok, merítsetek belőle!

Advertisements

PRAKTIKUS TIPPEK SZABADON UTAZÓKNAK. FOLYTATÁS, III.RÉSZ” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Szia Anna! Gratulálok, jó volt olvasni téged és visszaemlékezni az évekkel ezelőtti salamancai utamra. Örömmel látom, hogy jól vagy és megtaláltad az újabb közlési formádat is, csak népszerűsítsd jobban a blogot! Én, végre két év után találtam rendes állást, hétfőn kezdek egy 500 fős elit fiúiskolában! Puszi Éva Edinburgh-ból.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s