HOGYAN VÁLTSUK ÁT A KERÉKBILINCSELÉST KÖZMUNKÁRA? VI. RÉSZ: AKCIÓ FEKÁLIÁVAL FOLYATÓDIK

 

Még mindig szeptember 29

Szóval, söprűinkkel, lapátjainkkal, az Egressyről áthúzunk a zuglói Francia útra. Ez a rész olyan, mintha nem is egy pesti belkerületben lennénk, közel az elegáns Stefániához, hanem valami szürreális, világ végi helyen. A Francia útnak ezen a szakaszán nincs aszfalt, csak gödrökkel teli földút, jobbra a vasúti töltés, a tövében pedig szánalmas kis, lepukkant, punky-s garázssor. Lakóház ezen a részen nem akad.. Úgyhogy a hajléktalanok szívesen húzzák itt meg magukat, a törpegarázsok és a töltés adta illuzórikus védelemben.20141006_112348
Persze, napközben nincsenek sehol, és mi éppen ezért jöttünk most ide, pucoválni utánuk. Kibelezett matracon elfekvő, rohadó nyers halat nem látok, pedig ez lett nekem előre beígérve, kicsit csalódott is vagyok, na mindegy, De van itt sok minden más: nyitott konzervdobozokban ételmaradékok, garmadával, belük-veszített, esőtől átázott ágybetétek, ismeretlen eredetű rongy- és takaródarabok, szomorú, üres nylonzacskók, összekeveredve az emberi ürülékkel, és építési törmelékkel: a törött csempétől a korhadó deszkáig, az utóbbit nyilván nem a hajléktalanok hozták erre a helyszínre, olybá tűnik, favorizált lerakodóhely ez mások számára is.

20141006_112549

Na, most már, itt a seprű meg a lapát nem segít, tehát kis közmunkás-csapatunk rakodómunkásokká avanzsálódik. Egyszerű, csuklóig érő védőkesztyűinkben – Pista bá’nak, ki tudja miért, csak egy világos cérnakesztyű jutott, de azért állja a sarat – felmarkolunk annyi deszkát, matracbelet, konzervdobozt és egyéb hulladékot, amennyi csak belefér, és átvisszük az utca túlsó oldalára. Ott a mi férfiaink megpróbálják betuszkolhi a tárgytömeget a fekete kukászsákokba, amelyek, úgy néz ki, nem éppen sittre szakosodtak, a vékony fajtából valók, száraz falevelekre oké, de a törött csempék súlyától ki-ki szakadnak és ilyenkor máris ömlik ki belőlük a többi vegyes aprócucc. Kérdezem Józsit meg Tibit, hogy ezekkel mostan már mi fog történni? – Hát jönnek a köztisztaságiak és elszállítják.- Ja, de mi van azzal a sok szeméttel, ami kihullott a repedt zsákokból vagy amit mi mégsem hurcoltunk át a túloldalra? – Majd legközelebb összetakarítják ugyanők, ha erre járnak -, hangzik a válasz. – Majd hoznak magukkal erősebb zsákokat.
Beletörődnék én, szépen, mert ilyen az élet, de azt veszem észre magamon, hogy lassan, önkéntelenül is feltör belőlem az akadékoskodó hajlamom: – Figyeljetek ide -, mondom. – Nektek van ebben gyakorlatotok. Hogy van ez tulajdonképpen? Azt mondjátok, hogy ezt a sok mocskot a hajléktalanok hagyták hátra. És mikor este visszajönnek ide, ugye, azt tapasztalhatják, hogy az eltakarító brigádok: először mi, a közmunkások, a nyomunkban pedig a köztisztaságiak, úgy-ahogy elpucoltak. Ha ez mindig így ismétlődik, a helyükben én is, gond nélkül itt hagynám magam után a dzsuvát. A helyzet ugyanez a sitt-lerakókkal. Nem így van? -, kérdem.
Nagyokat bólogatnak erre az ügyes kis helyzetelemzésemre, de szóbeli válasz nem hangzik el, gógyizni meg nincs idő, mert sok az átcipelni való. A kakikupacokat a helyükön hagyjuk, azokhoz nem nyúlunk, hadd szervesüljenek az anyaföldben. Közben befutott az ellenőrzés is, jöttek a Központból, ott álldogáll két ember, néha instrukciókat adnak, de semmi különös. Fent a töltésen most húz el egy vonat Zugló-Vasútállomás irányába.

20141006_11235020141006_112140

Néhány közmunkásnak sasszeme van. Ez leginkább ez Bélára, a hajdani IFÁ-s géplakatosra jellemző. A legreménytelenebb szemétkupacban is meglátja a kincset. Fura fémdarab, asztalfiók-részlet, ócska öv, hát, nem leszedi róla a hasznosítható csattot? Számomra azonosíthatatlan tárgydarabok tűnnek el Béla hátizsákjában, praktikusan egyesítve, illetve keverve a turkáló szakmát a közmunkás feladatkörével.
Azonban Irma, a roma asszony neccharisnyája most aztán kilyukadt. Megsérült és elszakadt. Szép kis fekete trottőrcipője pedig jól bemocskolódott. – Hiába,na -,gondolom magamban. – Ez az egyénieskedés meg lázadozás nem mindig vezet jóra – és elégedettséggel nézek le az elszíneződött tréninggatyámra.

– Pihenő! – adja ki az ukázt most Géza, a jó arcú brigádvezető. Újra kivonulunk a főútra és söprögetve araszolgatunk egészen a Stefániáig, ahol padokra telepszünk. Mostanra már többé-kevésbé ismerőssé váltak számomra az arcok, hiszen órák óta egy csapatban dolgozunk. Mindannyiunk közül a legboldogabbnak Sebike látszik. Ő aztán igazán édes fiatal nő. Folyton nevet, mindig jókedvű és nagyon kedves teremtés.. És ügyes is! Ő kezeli a brigád egyetlen felcsipegetőjét, nem is tudom, mi a szerszám neve, egy hosszú szárú bot, a végén egy csippentővel. Sebi bámulatos sebességgel és pontossággal tudja összekapkodni vele a cigivégeket és az aprószemetet. Mint kiderül, ez nem véletlen, hiszen vérprofi: tizenhat éves kora óta foglalkozik utca – és parktisztogatással, most harmincnégy (amúgy húsznak látszik), és azt mondja, hogy semmivel sem cserélné fel ezt a szabad életet a jó levegőn. – Te pesti vagy? -, kérdezem a lányt. – Nem, Erdélyből jöttünk át a szüleimmel -, mondja aranyos, széles vigyorral -, de az már régen volt. – Én mindent elértem az életben -,teszi hozzá, szinte dicsekedve. – Van önálló, egyszobás lakásom, férjem hála, istennek nincs, nem is kell. Volt vagy negyven munkahelyem, mindenütt a szabad ég alatt dolgoztam, de ez a közmunka eddig a legjobb. Sebike angolul is tanul, csak úgy autodidakta módon, a csuda tudja mi okból, mert nem kívánja hasznosítani az idegen nyelveket .Mindenesetre, számára ez minden világok legjobbika. Nagyon szép,meleg, fényes barna szeme van ennek a lánynak.

Dumcsiidő van. Meg cigiszünet is. Sokan dohányoznak, el se tudom képzelni, miből telik erre, hiszen olyan drága a szívnivaló, Illetve, hát, az ember feltalálja magát. Pista bá’, a hajdani művezető,’ például, a földön heverő kövérebb és hosszabb csikkeket szakértően zsebre vágja és a dohányt kipergetve belőlük, újrasodorja Dupla haszon: a szemét is elpucolódik, és a recycling is megvan. Amúgy, annyit kínlódtam ezen a napon a kivakarhatatlan csikkekkel, hogy szentül megfogadtam: soha, de soha többé nem dobok el cigivéget az utcán. Jó, eddig se nagyon tettem, csak, mondjuk, ha éppen befutott a buszom a megállóba és rohanni kellett, hogy utolérjem, na, igen, akkor el-el hajítottam, de ezentúl azt se, és soha. Új erkölcsi alapokra helyezem ezt a dolgot. Azonban, a jelek szerint, valamilyen érthetetlen okból, ehhez hasonló fogadalom, rajtam kívül, senki más lelkében nem született meg. Szanzsen a földre pöckölődnek a filterek meg a végek, csak úgy fehérlik tőlük az alkalmi pihenőhelyünk. Majd összekaparják a délutánosok. Vagy mittudomén.

– Láttam, beszélgettél Sebivel. A mi Sebink egy kicsit problémás -, jegyzi meg Géza, a jó arcú brigádvezető.- Túlpörgős,hiperaktív, ezért is kapta ezt a nevet tőlünk. Meg hogy annyira egyedül akar élni…, nem természetes ez egy fiatal nőtől. – Neked van családod? -, kérdezem. – Hajjaj, persze -, mondja -, feleségem és egy hat éves kislányom.
Halálra furdal a kíváncsiság, mit keres az utcaseprő szakmában egy ilyen pasas, viszont nem tudom, hogy illik-e ilyesmit megkérdezni. De mondja ő magától: – húsz évig voltam középvezető egy multinál. Műszaki menedzser szakon diplomáztam. Csak hogy a multi megszűnt. Kivonult. Én meg negyvenhét vagyok, nem könnyű elhelyezkedni vezetőként ebben a korban. Viszont tényleg ehhez értek legjobban, az emberek irányításához. Ez egy motiválható társaság, büszke vagyok rájuk! – néz körbe. – És látod, én veletek együtt dolgozom, ugyanazt csinálom, mint ti, nem csak a szám jár. – Te is közmunkás vagy, tulajdonképpen? -, kérdezem. – Hát, persze. Csak a végzettségem miatt neveztek ki brigádvezetőnek. Ennyi a különbség.
Géza tényleg tiszteletnek örvend ebben a körben. Megtudom azt is, hogy ő, vezetőként, nem ötvenezret, hanem többet: nettó hetvenezret visz haza minden hónapban.- Nem talált még téged meg egy fejvadász? -, kérdem az ex-multis utcaseprőt. – Á, én nem várok arra -, válaszolja Géza -, én magamnak szeretném megkeresni a nekem való igazi vezetői posztot. Délutánonként, amikor hazamegyek, dolgozom is ezen.

P1240063

Na, de, egy szónak is száz a vége, a melót folytatni kell. Söprű, csikkszedés, levélhalom- lapát-zsák, egyre rutinosabbá válnak a mozdulataim. Tibi, az egyik spannom, egy húsz év körüli, szelíd roma srác, zsákolás közben egyszer csak hozzám fordul: – Nem akarsz megtérni Jézushoz, Anna? A felvetés meglehetősen váratlanul ér. Kissé zavarba is jövök. – Gyere el a gyülekezetünkbe -, invitál, miközben a lapátját nyújtja a kupacom elé -, gyere közénk és csodát fogsz látni. – Milyen gyülekezet ez? – érdeklődöm. – Ez a Jézus Követsége -, feleli Tibi -, én, a nagy szegénységemben, azt az ajándékot kaptam Jézustól, hogy újra hiszek és újra remélek. És még hozzá téríthetek is. Te nem akarod ugyanezt? Elgondolkozom, de némán söprögetek tovább.
– A pásztorunk csodálatos ember -, folytatja Tibi rendüleletlenül -, hoppá, azt a levéltömeget még húzd össze, nehogy itt maradjon – Jézuson keresztül meggyógyítja a vakokat, és azok látnak, a némák megszólalnak, a bénák eldobják a botjukat. – Ez igen! -, mondom Tibinek.- Szóval, gyere közénk, térj meg Jézushoz! Dadogok valamit: – még…. nem érzem magam készen ilyesmire….valahogy… nehezen tudok hinni a csodákban.
Vége a munkanapnak, szerszámok leadva. Még jövő héten lesz egy második közmunkás napom, s ezzel, ha minden jól megy, megváltottam a büntetésem. Megváltódtam.

 

A következő rész tartalmából: ja, azt még nem tudom. Mindenesetre egy kalkulációval, egy kis matekkal, összegzéssel biztosan jelentkezem: mibe fájt nekem konkrétan ez a tízezer forintos csekk? És hogy – szerintem –  kinek érné meg, és  kinek nem.

 

Reklámok

HOGYAN VÁLTSUK ÁT A KERÉKBILINCSELÉST KÖZMUNKÁRA? VI. RÉSZ: AKCIÓ FEKÁLIÁVAL FOLYATÓDIK” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Segédmunkás, hólapátoló már voltam, utcaseprö még nem. Nagyon jól lefested a brigádot. Te magad csináltad a fotókat is? Jó szerencsét a következö müszakra! Arc maszkot nem adnak? Kinában az utcasepröknek volt. Remélem az Ebola még nem jut el Pestre!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s