HOGYAN VÁLTSUK ÁT A KERÉKBILINCSELÉST KÖZMUNKÁRA? Avagy az igazi kalandért nem kell messzire utazni III. rész

szeptember 10. 12.45.

Blindre elmegyek a Nagyvárad tér 2-be. Tényleg ott az az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet. Portástól mindjárt kapok egy ki-be lépő cetlit. – Ezt majd az orvosnak kell aláírnia, különben nem hagyhatja el az épületet -, világosít fel szigorúan. Egy pultocskánál, az információs hölgy elkéri a TAJ számom, személyim, majd ad egy csomó papírt. Az egyikkel rögtön a pénztárhoz kell fáradnom. Második emelet. Befizetem a 3.300 forintot, a leendő szakvéleményért. Pénztáros kér, hogy várjak, amíg a hat oldalt kinyomtatja a gép. – Milyen hat oldalt? – kérdezem. Hát a számlát és a pénztárbizonylatot, hat oldalban -, mondja. 10 perc alatt meg is van az egész. Le az elsőre. Hosszas várakozás. Folyosón megszólítok egy fehér köpenyes nőt. Mázlim van, ő az asszisztens. Standa pityere, helyben, ott a folyosón felveszi az adataimat. Sok-sok adatot. Nagyon részletesen, mindenki füle hallatára. Aki esetleg kíváncsi rá, most megtudhatja, szegény anyukám milyen betegségekben szenvedett, amíg élt. Hogy apu mibe halt meg. Engem mikor és mivel operáltak. Milyenek az étkezési szokásaim, mennyi a súlyom, a korom. Hogy állok a mensesszel. – Már sehogy.

Annyi baj legyen, mindent bemondok. Látom, hogy praktikus okokból veszi fel az adataimat itt, hogy odabent ezzel ne teljék már az időm. Hölgy el, fél óra múlva (bagatell várakozási idő ez) már bent is vagyok. Szakorvos egy férfi. Kikérdez, megkopogtat, meghallgatja a tüdőm, táblákat olvastat le velem. Ez a dolga. Nővérke vérnyomást mér. Ez a dolga. Kérdezi, én magam fizettem-e be a háromezerháromszázat vagy valamilyen munkahely. – Hát, persze, hogy én -, válaszolom, és elmesélem neki, hogy közlekedési szabálysértést szeretnék közmunkában ledolgozni. Nem is lepődik meg nagyon. De azt azért megtudom, hogy a bíróságokon jogerősen elítélt köztörvényesek vagy más közmunkával megváltást választó pervesztesek foglalkoztatás-alkalmassági vizsgálati díját előre kifizeti az állam, és később ez a díj is ledolgozható a közmunka részeként. Az ő esetükben. Sóhajtva megállapítjuk, hogy nincs igazság a földön. A hozzám hasonló vétkesek, akik nem veszik figyelembe a várakozni tilos táblát, mondjuk, csak kápével perkálhatnak a zsebükből, semmi hitel meg ledolgozás. Valahogy kiderül, hogy civilben újságíró vagyok. –Ezt tessék megírni akkor! –, mutat a nővérke a vérnyomásmérőre. – Tudja, hogy ez kié? Rázom a fejem és érzem, hogy lassan rám szakad a szürrealitás. – Az enyém. Otthonról hoztam el, mert az Intézeté egy éve elromlott és nem küldenek helyette másikat.

Istenem, mi jön még? Doki kiállítja az alkalmassági papírt, úgy nézem, csupa megértés és jóindulat: azt írja benne, nem végezhetek nehéz fizikai munkát, tehát húsz kiló fölött nem emelgethetek, még kéz és karvibrációval járó, sőt kifejezetten balesetveszélyesnek tartott munkát sem sózhatnak rám. Aszfalttörésre tehát nincs esély. A többi mind oké. Végezhetek jó íz- és szagláskészséget igénylő munkát, semmi akadálya a fokozott figyelmet igénylő munkának (agyilag oké vagyok, úgy látszik, hurrrááá!), a zajos munkahely sem árthat nekem, sem a nedves, nyirkos, poros, füstös, gőzös, gázos helyszín. Futószalagon is dolgozhatok, stb. stb. Remek, elég széles választék marad a számomra. Mondja is, hogy stramm nőnek tart. Így hetven év körül, ennek még örülök is. Szinte összebarátkoztunk, melegen búcsúzunk. Na, van már egy fontos papírom, legalább az első megvan.Lehet, hogy a vártnál jóval több akadállyal, de haladok előre a közmunkássá válás rögös útján? Azt az igazságtalan tízezres bírságot semmi pénzért nem fizetném be!

eltöltött idő: 2,5 óra, költség: 3300 Ft, benzinköltség most nincs, metróztam, az már ingyen van nekem.

Eddig összesen: 9 óra, 3300 Ft, 20 km benzin

A következő rész tartalmából: Az idő repül, napok múlnak, türelem fogy. Személyesen, aláírással kell nyilatkoznom a hatóság előtt, hogy se terhes (azaz biológiai csoda), se fekvő beteg nem vagyok. A tanárember nagyon pórul járt, s ez velem is előfordulhat. Eső előtt köpönyeg, mint józan gondolkodás. Úgy néz ki, talán azért utcát söpörhetek majd. De erre még várni kell.

 

Reklámok

HOGYAN VÁLTSUK ÁT A KERÉKBILINCSELÉST KÖZMUNKÁRA? Avagy az igazi kalandért nem kell messzire utazni III. rész” bejegyzéshez ozzászólás

    • Hát, nem semmi. Úgy látom te sem akarsz bizonyos tapasztalatok nélkül távozni a boldogabb vadászmezőkre. Énnekem néhány éve sikerült börtönbe jutnom. Interjúkat készítettem, így ezzel a tapasztalattal is gazdagabb lettem. Télidőben távozva a börtönből, a jól végzett, bár nem vidám, munka után a börtönkapuban elcsúsztam az év első havazása örömére. nagyot reccsent valami, és az intézmény parancsnoka azonnal visszatámogatott a falakon belülre. oda jött értem a mentő. Szóval a kalandozás még így hetvenkedés közelében is meglepetésekkel és tapasztalatokkal gazdagítja a magukkal nem bíró hölgyeket. Sok siker a közmunkához, ha eljutsz odáig. Várom a folytatást. Éva

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s