KRISZTUS TŰNŐDIK…

20140714_122519Hát, van min.

Itt , Varsóban, ahol a napokban megszólalt a sziréna, a villamosok megálltak a kereszteződésekben, buszok lefékeztek, a szupermárketben felállt gépe mellől a pénztárosnő, a bevásárlók letették a földre a kosaraikat, és megnémultak. A parkokban a szerelmespárok abbahagyták a csókolódzást, a járókelők a mobiltelefonálást, az öltönyös férfiak meg az üzleti tárgyalást. A város vigyázzállásban dermedt meg és még Chopin sem szólt a hangszórókból. Csak a fáklyák égtek, fényes nappal. Egy kerek percig.

http://www.youtube.com/watch?v=Ejd2rsXoQSI

Utána összeölelkeznek, vadidegen emberek, és együtt kezdenek el énekelni az utcán. Hihetetlen, de minden mai gyerek és felnőtt fújja ezeket a 70 éve született dalokat, szövegestül, egyiket a másik után éneklik, bár az itt látható emberek közül senki sem élt hetven évvel ezelőtt. Nálunk ez elképzelhetetlen lenne: a járókelők tömeges ölelkezése, a mélyen átélt egységes és tömeges emlékezés, ami ott, a jelek szerint, egyenlő a jelennel.

Az 1944 augusztus elsején kitört Varsói Felkelésről van szó. Szégyellem magam az eddigi tudatlanságom miatt. Úgy tűnik, az agyam összemosta ezt az eseményt a varsói gettólázadással, mert arról valamit, valamikor tanultam, pedig, hát, se időben, se tartalomban messze nem azonos, és azt sem tudtam, hogy egy teljes civil város, az összes (!) lakosával , egy vacakul felszerelt, föld alatt szerveződő, un. Honi Hadsereggel karöltve, éppen hetven éve úgy döntött, hogy egyszál maga, mindenféle szövetségesi támogatás nélkül (mert az nem volt), kiűzi Varsóból, legyőzi az akkor már őket öt éve megszállva tartó németeket.

Ilyen képtelen és reménytelen, ilyen naiv heroizmus nincs is, gondolná az ember.. Pedig volt. Úgy ítélték meg,hogy – mivel Hitler ereje addigra már meggyengült -,  48 óra alatt véghez viszik a dolgot. Ehelyett két hónapig tartott és katasztrófába torkollott: negyedmillió, főleg civil halottal és egy csontsíkra rombolt várossal, amely így aztán megszűnt létezni.w4

Hiába jártam iskolába, azt sem tudtam, hogy előtte öt éven át mi történt ott, de most már tudom. Az pedig Európa egész történelmében is páratlan. Leginkább Cook kapitány eljárására emlékeztet engem, aki,anno, pechére, bennszülötteket talált az üresnek vélt  Ausztráliában. Hogy az akkori jogrend szerint, angolnak deklarálhassa a frissen felfedezett földrészt, valóban lakatlanná kellett tennie. Ezt megoldotta frappánsan: komótosan, szisztematikusan kinyírta az ott élő bennszülötteket..Egyenként és manuálisan.

Ami pedig itt történt a XX. században: Hitlerék, miután – egyébként az oroszokkal szövetségben – lerohanták, német földdé kívánták tenni egész Lengyelországot: helyi lengyel kormány, se báb-, se kollaboráns, semmilyen, ezentúl nem létezett.Teljesen felszámolták a közigazgatást, a jogrendet. Eliminálva minden. Ilyen jellegű megszállásra tényleg nem volt minta máshol. De akkor még – zavaró módon- ott voltak a varsói lakosok. Öt éven át minden német katonának megvolt a joga, hogy bárkit, bármiért és bárhol a köztereken lelőjenek, felakasszanak, nem is kellett hozzá indok. Öt éven át senki se mehetett ki este 7 után az utcára, mert akkor biztosan megölték. Varsó egyetlen koncentrációs táborrá alakult. A precizitás kedvéért, eltörölték az összes gimnáziumot és egyetemet. A gyerekek öt évig egyáltalán nem tanulhattak.

Nem lehet egy nemzetet ilyen sokáig gyilkolni és alázni.

A válasz: a város felkelése Hitler hadserege ellen, ami egy szuverén, polgári állam létrejöttét szolgálta. Volna. Oroszok és németek nélkül. Függetlenségi háború a világháborún belül. A föld alatt szerveződő, ötvenezer, főleg húsz éves srácokból álló, u.n. Honi Hadsereg nem rendelkezett komoly fegyverekkel és közülük csak kevesen bírtak harci tapasztalattal. Mégis mindenki,de mindenki erre a parancsra várt, évek óta.

jó arcok

ezek a fiatal lányok és fiúk másnap már nem éltek…

És az első napokban csoda történt. A teljes fővárosi civil lakosság csatlakozott hozzájuk. Az utcákon százával jelentek meg a fehér-piros lobogók,a hangszórókból lengyel dalok szóltak, s a napi sok ezer lengyel halott és veszteség ellenére, pillanatok alatt megszerveződött a civil, nagyvárosi élet. Egy modern és demokratikus állam a háború kellős közepén.Még Jogi Közlönyt is kiadtak, előkészítve a háború utáni szabad államrend alapjait, a felkelő Varsóban több, mint 100, különböző politikai beállítottságú újság jelent meg, szociális konyhák, házbizottságok, postaszolgálatok alakultak, mentőegységek, műhelyek, virágzott a kulturális és a vallási élet.imagescsatornacivil lakosságharmonika

Elképesztő, mondom, csak így, egy szál magukban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem tartott soká. A németek erősítést szereztek és iszonyatos vérengzés indult meg. Már nem volt hová temetni. Negyedmillió halottat nehéz is. Közben odaértek a lengyelekkel szövetséges oroszok, de Sztalin parancsára, nem avatkoztak közbe. Nem állt érdekükben. Még a segélyszállító brit repülőgépeket sem engedték áthaladni a területükön. Csak végignézték szépen, ahogy Varsó elpusztul. Dögöljenek meg a lengyelek, a maguk önfelszabadító, polgári, nemzeti mentalitásukkal együtt, nem kár értük. Aztán jött a bosszú: a németek, a még lábon álló épületeket, szisztematikusan, egyenként felégették és felrobbantották. Lakosság evakuálva , koncentrációs táborokba küldve, Varsó totálisan megsemmisítve.kivégzés

 

Ide, erre a reménytelen romplatóra most már nyugodtan besétálhattak az oroszok, így ők lettek a „felszabadítók” és így került egész Lengyelország szovjet fennhatóság alá.

 

lány romok közt

 

 

 

Mit lehet még mondani? Ja, lehet, persze, mert most jön a negyven évig tartó agymosás, az meg már a hazai terepről is ismerős. A háború utáni kommunista rezsimben kínos és kényelmetlen volt beszélni a felkelésről. Polgári, nacionalista, gyanúsan szuverén szaga volt. A résztvevő túlélőket üldözték, sokat kivégeztek. Még az én testvérem is, aki a hatvanas évek óta lengyel feleség, még ő is csak az elmúlt tíz évben tudta meg, mi is történt pontosan. A gyerekeire, akik pedig Varsóban születtek, ugyanez áll, hiszen az iskolákban nem tanították ezt az apróságot.

Hogy lehet ennyi évtizeden át elkenni, zavaros, kétes üggyé torzítani ezt a feneketlen szenvedést?? Megpróbálni egy nemzet élő és fájdalmas kollektív memóriáját eltörölni?

20140713_162439

Átlagos vasárnap Varsóban. Tömegek a parkban, heverészve hallgatják az élő Chopin koncertet.

Hát, nem sikerült. És nem azért nem sikerült, mert a hajdani felkelők közül még él kb 1000, kilencven év körüli ember. Hanem az azóta született generációk miatt, akik éppen ettől a fontos és tragikus eseménytől tartják magukat lengyelnek. Akik ma, mondom, mind kívülről fújják a felkelés összes hajdani dalát. Akik vadidegenként is összeölelkeznek egy ilyen évfordulón. Nekik ez nem történelem, hanem egy nemzet szimbóluma.

Mert azóta feltámadtak lengyelek, nem is egyszer. Mint hajdan Jézus Krisztus.

w3Mint ez a ledőlt Krisztus is, az égre mutató ujjaival. Ha nem hangozna idétlenül, azt mondanám: innen nézve, irígylésre-méltóak.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s