RONCSKIRÁLYNŐK

Hát, eljött a roncsolás ideje is. Már mint a roncsmerülésé.Az északi szafarik ezt nagyon tudják: egy csomó roncs hever errefelé a tenger mélyén.

Ezeket kell újra és újra felfedezni , s bár X éve pihennek a tenger fenekén,akárhányszor csak meglátogatjuk őket, mindig valahogy másnak tűnnek. Bár én eddig még olyan sokszor nem jártam bennük, mégis.

A roncsmerülések másfajta adrenalin-szintet hoznak létre, mint a többi merülés. Már a lemenetel is különbözik. Általában erős a roncsok körüli áramlás, éppen ezért Noah, a divemaster és guide vagy a személyzet más tagja is, még a többi búvár előtt lemennek, és kötelekkel biztosítják a helyszínt, amelyek mentén majd mi is alá fogunk merülni. Indulunk is, szépen,sorban. A sodrás néha annyira erős, hogy, miközben a kötélbe kapaszkodva haladunk a mélybe, minden igyekezetünk ellenére majdnem vízszintesen lobogunk mentén, a fogainkkal meg egyenesen ráharapunk a reduktorunkra, nehogy már a víz kitépje a szánkból…… Sok-sok búvár, pár méterre egymástól, sok-sok zászlóként lobogva. Elég vicces látvány. Erről a jelenetről – legalább is a környezetemben – nem készült még fotó, biztosan azért, mert ilyenkor nincs szabad kéz az exponáláshoz. Mert, persze, közben még az egyenlítéssel is foglalkozni kell, befogott orral időnként fújni egy jó nagyot. Arra is kell egy darab kéz, a másik meg közben a kötelet markolja.

Óriási dolog, amikor odalent megpillantjuk az elsüllyedt hajó körvonalait. Bár már sokan bejárták (beúszták) előttünk, és még többen fogják, mégis kicsit az az ember érzése, hogy addig ismeretlen kincset talált a fenéken. Misztikus élmény tud lenni. Suzy, a képzés részeként, lehozta ide a tanfolyamistáit, akik életükben először látnak ilyesmit, és az ő viselkedésükön , izgatottságukon, mozdulataikon mérhető le legjobban ez az érzés.

P1300665

Misibúvár sikeresen debütál

Most a Thislegorm nevű, hajdani teherszállító gőzöst merüljük, a Shaab Ali zátonynál . Ezt a roncsot tartják az északi régió királynőjének, de sokak szerint a Vörös tenger legszebb elsüllyedt hajója. Lehet egy roncs szép? A maga módján igen. Nagyon is.

th halakkalMinden hajóroncs más állapotban van, és más mélységben fekszik, némelyik az  oldalára dőlve. Mindegyiknek megvan a maga rakomány-maradványa, ez is más-más persze. És kivétel nélkül mindegyiknek megvan a maga egyedi, drámai története,bomlásukban is fenségesek, nyugodtan állíthatom.

Ezt a Thislegorm- ot , például, 1941 október hatodikán hajnalban érte utol a végzete. Skót hajó volt, rakománya fegyverekből, municióból, aknákból, páncélozott dzsipekből, motorkerékpárokból, gőzmozdonyokból állt. Az Észak-Afrikában állomásozó 8. brit hadtest utánpótlásának szánták. Nagy kényszerkerülők után, két és fél hónap alatt jutott el a Vorös-tengerig. Azon a bizonyos októberi napon eltalálta egy német bombázó, a bomba a hajóhíd mellett csapódott be és a robbanások, minthogy – többek közt – lőszert szállított, mint egy dominón végigszaladtak rajta, a gőzmozdony, például, a levegőbe repült, de úgy, hogy az az ellenséges repülőt is megsértette, ami aztán, pár kilométerrel arrébb, le is zuhant.

Halálában is bosszút állt ez a hatalmas gőzős, úgy látszik. Aztán a világ elfelejtette ezt a hajót, egészen addig, amig Cousteau nem azonosította, jópár évvel később.

Na, ide úszunk mi most be. Harminc méter mélyen vagyunk, most már a hajdani teherszállító hadihajó belsejében.  A béna szavak helyett, mutatok néhány képet, sajnos saját egy sincs,vagy nagyon kevés, így az internetről szedtem le őket(remélem, nem lesz ebből jogi baj) , hogy láthassátok és elképzelhessétek azt a feelinget.th agyuvalth mozdonyth dzsipth érdekes

Döbbenetes, hogy egy ilyen robbanás-sorozat után mennyi minden megmaradt a hajdani rakományból. Élőhalott történelemben úszkálsz, sötét termek, rozsdás lépcsőfokok, rakterek, kabinok, fülkék, folyosók, gépház, sok helyütt csak lámpa mellett lehet látni bármit is.

Megmondom, mit imádok én, általában is, ezeken a roncsmerüléseken. A bújócskázást. Azt nagyon élvezem. Minél nagyobb, bonyolultabb egy roncs, annál többet kell bújkálnod. Mert a belsejében úszva ( igen lassan szabad csak) millió rozsdás nyílás van. Természetes ki-be járatok, hajdani ablakok, csapóajtók vagy éppen az enyészet által kimart amorf lyukak. Bizarr, néha picike helyeken kell átférned, hogy továbbjuss. A guide nélkül sose ismerném ki magam, tuti, hogy ottragadnék valahol. Szemem sarkából folyamatosan lesem a guide uszonya végét, legalább azt kell látnom, hogy ne érezzem elveszettnek magam.

th buvárralth motorral hallal

Ez, ugyanis, egy labirintus. Szóval: sötét ,zárt terek plafonján és oldalán a fura nyílások. Korrodált, éles, kiálló vasdarabok szegélyezik, némelyik hegyes, mint a kés. Lehetőleg úgy kell átférned rajtuk, hogy ne akadj be, ne koccintsd oda folyton a palackod, ne sérülj meg. Ez nekem nem mindig sikerül, de azért a vékony alkat besegít. Hogy megy át itt, mondjuk Misibúvár vagy Lacibúvár vagy Gyuribúvár, akik egyenként több, mint 100 kilósak? Fogalmam sincs. Halott kéményekbe úszol be, vagy úszol fel a belsejükben és egyszer csak kibbukansz a nyílt vízben, mondjuk, éppen egy szépséges tűzhallal szemben landolsz. Visszaúszol egy lyukon át. Nem felmész, hanem felsuhansz vagy fellebegsz a félig elenyészett lépcsőkön. Nagy kaland ez.

Na, itt aztán semmi nem lóghat rólad. Az összes kábelednek, műszerednek, bójádnak, szelepednek laposan kell szorulnia a testedhez. Mert még beragadnál, beakadnál oda, ahol nem akarsz maradni. Magára a testedre is nagyobb szükséged van, mint máshol. Egészen kifinomultan kell, ugyanis, a lebegésedet szabályozni. A jacket helyett ajánlatosabb sokszor csak  a tüdődet  használni, egész finom, apró be-ki légzésekkel, hogy , mondjuk csak 1-2 centivel változtass magasságot, különben hol a hasadat, hol a palackodat találja el valami randa, éles tárgymaradvány, cső, miegyéb…. Az ember próbára teheti magát, ez a klassz benne. És a súlytalanság élménye ebben a környezetben és ilyen körülmények között még sokkal fokozottabb.

És azt is megmondom, mit imádok még ezeken a roncsokon: az enyészet és az élet együttes jelenlétét. Erről az élményről legközelebb szeretnék mesélni, egy másik merülés kapcsán.. Most csak egy  beszédes képet mutatok róla. Folyt. köv.KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s