Életem első videoblogja, ennivaló!

Ígértem egy vietnami gasztronómiai csemegét. És ez a NYERS TAVASZI TEKERCS. Először odakint az észak-vietnami hegyekben kóstoltam, egy tüneményes törzsi családnál, együtt készítettük és ettük meg. Olyan egyszerű és irtó finom!

tekercs2

A körülményeket és az ottani hangulatot persze nem lehet a receptúra részévé tenni. Smaragd színű rizsföldek, teraszosan, hiszen, mondom, magas hegyekről van szó. Bivalyok szügyig a sárban, mögöttük gazdáik kísérik őket, ugyancsak combtőig gázolva a vízben. A rizsföldek szántásának helyi technológiája nemigen változott az elmúlt több száz évben. A család háza egy kanyon fölött áll. Mellettük-alattuk rattan függőhíd, ha rálépsz, illeg-billeg a mélység fölött, jó ijesztő vállalkozás átmenni rajta. Bent a lakóépületben, ami fából készült, van valamiféle konyha, de sokkal szívesebben, guggolva főznek, sütnek a betonaljzaton rakott tűzön. Átjön a szomszédasszony, ő is segít tavaszi tekercset göngyölgetni. Színes, hímzett ruhát és vörös fejdíszt visel, mint errefelé minden nő. Egy szál foga sincs.

Három éves kisfiú mezítláb rohangál a jéghideg betonpadlón. Sose fázik meg. Folyékonyan csicsereg vietnamiul meg a törzsi nyelvén is. Estére misztikus köd üli meg a környéket.

Ez leutánozhatatlan, persze.

Tehát: vissza a főtémához: mi az, hogy „nyers”? Mert hát, kérem szépen, a tavaszi tekercset mi úgy ismerjük, hogy zsiradékban sült, ropogós, hártyavékony rizstészta, ami finomságokkal van tömve. Én nagyon szeretem azt is. De valljuk be: a mélysütés, azaz a zsiradék ízét azért ki lehet érezni. Néha a fáradt olajét is, ami nem a legjobb gasztro élmény. Azonkívül, ha nem elég forró vagy friss, ha már picit is kihűlt,  akkor nem sokat ér.

Ezzel szemben a nyers változat spontánul fogyasztható csemege. Hideg étek, amelyeket improvizálva, falatonként, magamnak készítek el, hangulatom, ízlésem, na meg a hűtőmben éppen fellelhető nyersanyagok függvényében. Azonnali sikerélményt hoz, és ha mégsem teljesen, ott a korrekciós lehetőség a következő falatnál

P1050412

Príma társasági móka is, vidám és kreatív együttlétek kísérője, közös tevés-vevésre ad alkalmat. Más esetben, magányos majszolgatásra is alkalmas, mert az a sokféle, ezer ízű, nyers, ropogós falat, tele egészséggel és természetességgel, valahogy vidámabbá teszi az embert.

Ez az étel dolga, nem igaz? Ne már hogy pusztán a hasunk megtömése éltessen bennünket. De, persze azt is szolgálja, mármint ha eleget nyomunk le belőle.

 

 

Az előkészítés kicsit babrás, de utána már semmi az egész. Lehetsz vega, lehetsz húsfaló, a dolog így megy, ahogy láthatod az alanti videón:

Szóval, most írásban is megerősítem, nehogy elszálljon a pontatlan szó: először is feltúrod a hűtődet. Van sárgarépád? Akkor vágj fel egy szálat jó vékony, metélt csíkokra, gyufaszál- szerű alakzatra. (szaknyelven: julienne-fazonra). Bumm, bele egy kis tálba. Van zellered? Tedd vele ugyanezt. Friss zöldhagymád? Apró karikákra vágd. Friss gombád? Szeleteld fel jó vékonyra. Szóba jöhet még sok minden, ami csak eszedbe jut: pl. apróra vágott vagy tört főtt tojás. Meg például kicsike kockákra vágott paradicsom. A paprika is jó. A főtt rizs is. Húsevőknek külön tálba megy az ízesített darálthús (nem árt, ha előtte gyorsan átpirítod, kiváltképp, ha sertésről van szó) Az uborka is játszhat, ugyancsak gyufaszálnyi formátumban. Szárnyaljon a fantáziád!

Most jön a dolog lelke, a mártás. Híg léről van szó. Kevéske vízzel kezdjük. Bele lime- vagy citromlé. Aztán cukor vagy méz. Ne sajnáld tőle a zúzott fokhagymát. Pár karikányi chili paprika, vagy más erősebb cucc. Valamint reszelt gyömbér. Meg néhány levélnyi friss koriander, az nagyon ázsiaiassá teszi (én a budapesti Nagycsarnokban szoktam venni, grammra kimérik, akár egy vagy két szálat is kérhetsz), de ha nem szereted a nagyon speciális fűszeres ízét, akkor helyettesítsd petrezselyemmel.

tekercselesMikor már ezek a guszta, színes dolgok előtted vannak, akkor elő a hajszálvékony, csontszáraz rizspapírral vagy rizslappal, amit szintén készen lehet kapni mindenütt. Ezeket egyenként kevés vízben feláztatod, vagy -ahogy a vietnami törzsi családtól tanultam- egy fél paradicsommal addig simogatod a felszínüket, amíg rugalmasak, tekerhetőek nem lesznek, majd szép tiszta, mosott kezeddel csippents fel egy keveset minden tölteléknek szánt nyersanyagból, batyúsítsd, tekerd, hajtogasd a burkolatot kicsire, feszesre, majd hopp, kapd két pálcika közé és tunkold bele az édes-savanyú-erős-pikáns mártásodba, ki ne ejtsd a kezedből, ahogy én szoktam, és amikor gondolod, kapd be.

 

 

foz4Ne izgasson, hogy a gyufaszál-szerű sárgarépák vagy ubi-darabok a rágicsálás közben esetleg kilógnak a szádból, tömd vissza, annyi, nem a Gundelnél vagyunk.

A fogaink között reccsen a répa, olvad a paradicsom, roppan a gomba, ínyednek hízeleg a husi, összekeveredve a tojással és az összes többivel, mégis mindegyik megőrzi a karakterét. A mártás meg dolgozik az elsőtől az utolsó nyelésig.

 

 

Tetszik? Akkor kóstold meg!

Reklámok

Életem első videoblogja, ennivaló!” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s