Pártfunkciktól a Nyúlszigetig

Kambodzsából írok, egy szigetről, amely Kep faluval szemben van. Az a neve: Nyúlsziget, azaz Rabbit Island. Kicsike, van rajta egy bungaló-telep, néhány állandó lakó, és különben csak dzsungel. Magam is egy primitív kunyhóban alszom, de ez pont így van jól. Se folyóvíz, se villany.

Viszont tőlem 10 méterre ott a tenger, a Gulf of Thailand. Kb. 34-35 fok a víz hőmérséklete. Hajnalban ma vihar volt, jó nagy trópusi eső, de nem hűlt le a levegő. Tegnap, naplementekor befizettem magam egy khmer masszázsra. Az ágyakat, pár centire helyezték el a tengerparttól, ha hasalsz, és a hátadon babrálnak a lányok, szinte belelóg az orrod a tengerbe.  Utána pihensz egyet a saját bungalód saját függőágyán.

rabbit1

Előtte kései ebédben volt részem: rendeltem jó nagy halat, aminek a hasában -többek között- egy csomó citromfű lapult, meg fokhagyma. Mennyei volt (az ilyesmi itt 3- 4 dollárba kerül).

Jó dolgom van, és ezt minden pillanatban átélem, egyáltalán a megélt pillanat, a jelenben-levés itt magától adódik. Otthon nekem az ilyesmi csak ritkán megy…

Nemsokára egy szigetkörüli sétára indulunk Jochennel, legalább is este még így beszéltük meg. Jochen meg én ugyanazon a hajón jöttünk át a szigetre, szőke, berlini srác, 33 éves, és azonnal megértettük egymást. Ebéd után még három óra hosszat dumáltunk utazásról, életcélokról, találkozásokról, fontos dolgokról, meglepően meghitten. Ő például azért kelt útra -fél vagy egy évre, még nem tudja-, hogy bejárja egész Délkelet-Ázsiát, mert komplett reset-et tervez az életében. Computer-pszichológiával foglalkozik otthon, van egy barátnője is, de úgy érezte egy ponton, hogy ki kell magát ürítenie, hogy újra kezdhesse az életét. Akinek nincsen éppen egy halom pénze, az – hasonló célokból- szívesen jön éppen Ázsiába, mert megfizethető.

Nagyon fura az utazók közötti kapcsolat. Mély és fontos, vagy annak tűnő beszélgetések történnek olykor, roppant személyesek, sokszor nagyon informatívak, pár órára vagy napra közel is kerülhetsz egy másik, addig idegen emberhez. Ugyanakkor biztos, hogy elváltok és nagy valószínűséggel nem folytatjátok a kapcsolatot. Egy ilyen utazás tehát elválni is tanít, szívfájdalom és további vágyak nélkül, azt veszem észre. Senki nem kapaszkodik senkibe. Továbbutazók vagyunk.

Na, de adós vagyok azzal, hogy a csudába is kerültem Kambodzsába, ahová nem feltétlen akartam jönni. Pihenni ugyan akartam, de azt Phu Quoc szigetére terveztem, ami Vietnamban van. Ez a könyves egyetlen mondata miatt történt így , és jó, hogy így történt.

Chau Doc-ban, még a Deltában pillantottam meg azt a könyvesboltot. Egyetlen ilyen van a városban. Idegen nyelvű könyvek is, használtak, újak, mindenféle, s ami meglepő, olyan ez a könyvesbolt, mint egy falusi szatócsbolt: minden egyebet is árulnak benne. Sál, hátizsák, buszjegy, hajójegy, vízum, túrák. Sőt: angol korrepetálás! Jó, akkor ez biztos az intellektuális központ Chau Doc-ban – gondoltam. Mr. Long, a tulaj ott ücsörög az ajtóban. Érdekesen, de beszél angolul, ami –ismétlem- nagy szám errefelé. Megegyeztünk abban, hogy csinálunk kettesben egy pár órás túrát, hogy megláthassam a Mekong egy másik arcát.

P1060760Ez a pár óra nagyon fontos lett számomra. A fülem idővel hozzászokott Mr. Long angol akcentusához és sajátos grammatikájához, s olyan dolgokat tudtam meg tőle, ami közelebb hozott a mai vietnami valósághoz. A város határában rámutatott néhány üres telekre. Ezek rizsföldek voltak – mondta. És az történt, hogy feltöltötték őket, látod? – És mi ebben a különleges? – kérdezem tőle. Akkor elmesélte:

Kb. húsz elvtárs a helyi pártszervezetből, nagy muftik, összedugta a fejét, de nagy titokban. Elhatározták, hogy nagy ingatlanbizniszbe fognak, felvásárolnak városközeli rizsföldeket, amelyek a művelőik tulajdonában voltak, és aztán extra profittal továbbadják őket. Elküldték civil, vagy annak látszó embereiket a paraszthoz. „Add el a földed, adunk érte hektáronként ezer dollárt!” (kb. ennyit ér valóban a föld, papíron.) A parasztnak esze ágában sem volt, a többség elhajtotta a felvásárló-jelölteket. Hiszen ez a mindenség számára, meg ebből is él meg. Na de, szanzsen, másnap megint jöttek. „Jól van, adunk érte 5000 dollárt hektáronként. Mit szólsz?”

Ez már csillagászati összeg. Paraszt megszédül, számol, eladja. Városba költözik, házat vagy lakást vesz, egy darabig jól él. Földek feltöltve, két év múlva eladva helyi vagy külföldi beruházónak hektáronként a vételár sok-sokszorosáért. Ezen a helyen pár év múlva -mondta Mr. Long- lakótelepeket vagy szállodákat láthatsz majd. És iszonyúan meggazdagodnak rajta jópáran.

Most a komcsik a leggazdagabbak – világosított fel Mr. Long. A miniszterelnök lánya, harmincvalahány éves és multimilliárdos. Elhúztak az egyenlőséget prédikálók. Valamint dúl a korrupció. A középosztály meg eltűnik, lesüllyed.

Ő és a családja egyébként az alsó középosztályba sorolja magát, még a szegénységen kicsit beljebb. Minden nap négy órakor kelnek, akkor reggeliznek, ötre a boltban vannak, akkor nyitnak. Ezért állnak több lábon. Azaz csak egy lábon, de az jó színes. Ezért árul túrát, jegyet, sálat, könyvet, mindent. Óriási a konkurencia, mármint a turistaiparban. Hajtani kell, rengeteget. Ezért korrepetál angolt is, diákoknak. Most ma lemondta az óráját, mert ma én voltam a forgalma ezzel a túrával.

Jó, akkor most nézzük a túrát:

rabbit2

Kb. egy órás motorozás után elértünk egy mangrove erdőbe. Bemásztunk egy kis motoros hajóba. Csendesen brummogott a motor, suhant a zöld hínárfélével borított vízen, csodás mangrove gyökerek, fák között. Ez egy madárrezervátum is, úgyhogy egészen különös hatalmas madarak reppentek fel mindenfelé. A gólyát tutira tudtam azonosítani, jópárat nem. A fatörzsekre rózsaszínű kígyótojások tapadtak, mint megannyi ékszer, úgy láttam őket. Egyre zöldebb lett a víz, egyre nyakatekertebbek a vízből kilógó mangrove gyökerek. Ekkor, egy ponton, átszálltunk egy evezős csónakba Egy asszony ült a kormánynál, evezőnél, és mi ketten. Turistának nyoma se. Elkezdtük a lassú szakaszt, egyben a csendesebbet is, be tudtunk menni keskenyebb csatornákba és egyre több madár került látótérbe. Az ember teljes bizonyossággal tudta, már megint, hogy ez az a pillanat és ez az a fura, lápos táj, amit meg kell élni, mert ez csak most történhet meg veled. Holnap már nem.

Visszafelé egy középiskolából áramlottak ki fiatal gyerekek. Vagy 50-100 lány is. Kint rászálltak a várakozó bringájukra. A lányok egytől egyik hófehér, lebegő tradicionális ruhát viseltek. Úgy tűnik, ez az iskolai egyenöltözet. Ötven vagy száz fehérbe öltözött, törékeny angyal bringázott el az orrunk előtt, libegett-lobogott rajtuk a selyem lepel.

P1060755Aztán mikor vége volt, elmentünk a Sam hegyre, a tetejére, ahol egy jó adag pho (nagy vietnami leves, tésztával, rengeteg ropogós zöldséggel és hússal) bekebelezése közben néztük a pazar naplementét, nagy szokás ez arrafelé, sok-sok helybéli ugyanezt csinálta. És amikorra lement a nap, mindenki levese elfogyott, azonnal elfogyott az a sok ember is.

Ne menj te Phou Quoc-ra! – ajánlotta Mr Long. Mióta megnyílt a nemzetközi reptere, kommersz lett. Jobban teszed, ha átmész Kambodzsába. Az még üres és csodaszép. Majd eladott nekem egy buszjegyet, pici haszonnal, ha nem is Kambodzsába, de Ha Tien-be, ami 3,5 órás buszozás Chau Doc-tól. Onnan már csak egy ugrás a határ. Hallgattam rá és örülök neki, hogy így történt.

rabbit3Közben itt a Nyúlszigeten, Kambodzsában, Kep falucskával szemben szintén naplemente van.

Kunyhócskám teraszán, a függőágyból látom, előttem a tenger. Ma délelőtt körbe is jártuk a szigetet Jochennel, két óra alatt meg is volt. Meg-megpihentünk a hőségben. Itt nincs egy falu sem. Csak pár, a szigeten elszórt halászkunyhó, meg egy rendőrség(!?). A dzsungel buja, ahogy illik, nagyjából a partot követi az ösvény. Volt egy hely, ahol megálltunk, mert meg kellett állnunk. Ugyanis egy fiatal helybéli férfi egy kókuszpálma tetején dolgozott. Kb. 10-15 m magas volt az a fa, csupasz, kapaszkodók nélküli törzzsel. Ez a férfi minden nap felmászik a kókuszokhoz, mezítláb húzza fel magát ezen a 10 méteres, vastag, függőleges törzsön. Ott összekötöz két-három termetes kókuszt és valamiféle primitív házi csiga segítségével leereszti a magasból. Utána úgy ereszkedik le a fáról, mint egy akrobata. A férfinak családja is van. Egy pici lánya és egy terhes felesége. Háza is van, ha lehet így nevezni. Romos kunyhó inkább, nagyon romos. Hatalmas lyukak vannak oldalt, fent mindenütt, szakadt deszkák. Ajtaja nincs, tök nyitott a tengerre. A fiatal férfi naponta leszed a magasból egy csomó hatalmas kókuszt, s hozza ide őket a bungalótelepre, ahol előfordulnak turisták, és árulja. Különben halászik. A konyhája egy fa alatt felállított pár tégla. Mikor esős évszak jön, akkor beviszi a téglákat. A fa ágaira akasztva főzőedények. A vécézést nem tudni, hogy oldják meg. Elmesélte, hogy ebben a házban született 25 évvel ezelőtt. Halászik, és szedi a kókuszokat, ahogy az apja, a nagyapja is. Ők is biztos ugyanígy másztak fel ugyanerre a fára.

rabbit4Nekünk is preparált egy-egy kókuszt. Jól esett a szívószállal beszippantott lé. Legalább egy liternyi volt benne. Közben a kicsi lány játszott a kutyákkal, tyúkokkal. Nem volt rajta bugyi, csak egy ruhácska. Terhes asszony egyfolytában söpörte a területet, maga gyártotta, ágakból összerakott söprűvel. Nem zavartatták magukat, élték az életüket. Villany persze itt sincs, folyóvíz itt sincs, nem is lesz. Mobiltelefon az van. És kínáltak az ebédjükből is: kókusz húsából készült mismas, édes volt, ízletes, eszik, amit a természet körülöttük ad nekik. Nem hinném, hogy okuk van panaszra. Legalább is nem így gondolják. Az élet egyszerű. Illetve sokféle igazság létezik. A kunyhót pedig valószínűleg egy kicsit feljavítja az esős évszak beállta előtt.

rabbit5Itt most sötétedik, sőt, sötét lett. Csak egy éjszakát akartam maradni a szigeten, kettő lett belőle. Mert azt hallottam ma reggel, hogy éjfél táján világító planktonok lepik el a vizet, és -ha az ember bemegy fürödni- a testét is. Csillog a teste a planktonoktól. Tehát itt maradtam, hogy meglássam.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s