Motorozás rohadt esőben

Még hogy nyár! 20 fok körül, ebben nincs hiba, de zuhog, zuhog, néha abbahagyja, a szürkeség, az alacsony felhők viszont maradnak.

Mindezt egy kis motoron, magashegyi utakon kell tűrni, na, de hát Tu azért profi. Hogy mi minden fér rá egy kis motorra, azt errefelé már eddig is gyakran elképedve láttam: több mázsa valamilyen termény, tíz méteres bambusz rudak (ezt uszály szerűen húzza maga után a hátul ülő utas), négy gyerek a sofőrön kívül, óriási zsákok két oldalt, elől,hátul,  stb. stb. Ez van, így mozognak.

motoronTu készült, hiszen van gyakorlata: teljes vízhatlan ruházat, persze nekem is, két csomagom, hátizsákom is nylonzsákokba bugyolálva, ide-oda gumiszalagokkal erősítve, a cipőnk cuppogósra ázva, ez neki nem gond, zokniban vezet, a saját cipőjét meg odaerősíti a motorházhoz, egy-kettő kiszárad  a melegtől. Aztán a zoknija is odakerül, már mezítláb vezet. Mindezt egy tényleg kicsike motoron kell elképzelni.

beöltözveNem lehetek egy szexi látvány így beöltözve, hozzá persze a kötelező bukósisak, arcomba vág az eső, mindez történik a közép-vietnámi hegységben, na de ott, ahol a madár sem jár. Dzsungeleken, esőerdőkön át vezet az utunk (tegnap is, ma is egyenként 230 km) szakadékok, eldugott hegyi falvak, nagyon drámai táj. Ez, kérem, a Ho Chi Minh ösvény maga, az a titkos út, amit a hatvanas években kezdtek építeni a meglévő, észak-déli összekötő útvonal helyett, amelyet az amerikaiak állandóan bombáztak. Éjszakánként, lassan építették, mondom, a legnagyobb titokban, lehetetlen körülmények között. Megvan a feelingje, még ilyen átkozott időben is.

Első napunkon (mert ez már a második volt) elértük a Vinh Moc föld alatti alagút-rendszert, arra tényleg nagyon kíváncsi voltam. Ebben a három szintes, 13 kijárattal bíró járatrendszerben több száz helyi ember töltött el hat kerek évet a legkeményebb bombázások alatt, 1968-től kezdve. Hat év a föld alatt Hat év a koromsötétben. Hat év gyertyás élet. Benne három négyzetméteres „családi barlangok”, ahol egy-egy lukban hatan is éltek, konyharész, iskolarész, szülőszoba rész, szellőzőlyukak, tűzrakó-hely. Szűk vagy picit szélesebb folyosók – ebből áll a rendszer, és csak meghajolva lehet közlekedni bennük. Hogy az amerikaiak ne lássák meg a föld alól előtörő füstöt, a barlangrendszeren kívül apró lyukakat létesítettek a felszínig, hogy észrevétlen, vékony füstcsík jelenjen csak meg, elszórva, feltűnést nem keltve. Víznek kutat ástak. Éjszaka ki a rizsföldekre, gyertya mellett művelték őket, hogy legyen mit enni. 17 gyerek született odalent, mind fiú. Ma 40-46 évesek. Volt ott iskola, tanár is, lent, a valahányadik szinten fekvő járatban. Nagyon ritkán jöttek elő nappal, annál is inkább, mert szinte azonnal megbetegedtek a kinti fénytől és klímától.

Lett egy fogalmam megint arról, mit bírtak és bírnak ki ezek az emberek. Néha, akár egy üres barlangrendszer is segít láttatni, mit képes elviselni egy ember és miféle képtelen határokat feszeget sokszor.

P1050928Na jó, vissza a mostani utunkhoz. Az elképesztő tájon túl itt vannak ezek a kis hegyi falvak. Némelyikben bizonyos nemzetiségek élnek,nem jegyeztem meg a nevüket. Idilli tájban a mélynyomor. Besétáltunk 1-2 faluba, különösen oda, ahol Tunak barátai vannak. Előtte vettünk cukorkát, több kilóval, vagy 50 üres füzetet és vagy 50 egyszerű tollat. Ezt persze Tu javasolta. Bekanyarodsz a motorral. Mindjárt egy halom gyerek rohan eléd, 1 éves totyogótól a 13 évesig. Gyönyörűek. Visítoznak, hogy megjött a vendég. Előbotorkálnak az öregasszonyok és a fiatal nők. A férfiak nem tudom, hol vannak. És jönnek-jönnek. Mosolyognak, körbeállnak, tolakodnak, hogy megérinthessenek. Csicseregnek a saját nemzetiségi nyelvükön, meg vietnamiul is. Nagyon vidámak.  Tu előveszi az ajándékokat. Sivitozás, boldogság. Még a 80 éves mámi is kért a füzetből, a tollból, pedig nyilván nem tud írni. A három éves is. Nyújtják a kis kezüket, egyszerre száz kis marok. Fiatal anyák is jönnek. Ők is nevetnek. Az egyetlen út két oldalán házak. Kb. 10 nm-esek. Majdnem egymásba épültek. Deszkapalánkokból vannak a falaik. Föntről, mint egy lámpa, egy hatalmas lapos edény függ, abban tartják a fát. Ez a központ. Alatta nyílt tűz. Ennyi egy ház belülről, meg néhány gyékény, slussz, de tényleg nem több. Esznek, alszanak, tanulnak a gyerekek a földön. Hatan-heten élnek (vagy még többen) egy ilyen 10 nm-en. Már van elektromosság, de nem használják a számla miatt. Az ő gyerekeik ingyen járhatnak iskolába, ez az állam támogatása az általában nyomorult nemzetiségiek felzárkóztatására. Különben pl. Tunak évi 600 dollárjába kerül a fia iskoláztatása (állami iskola, persze), ami tenger pénz itt.  Városban nem lehet több mint két gyereked. Ha állami alkalmazott vagy, tanár, kórházi orvos, mit tudom én, állami tisztviselő, és vágysz egy harmadikra-negyedikre , ki is rúgnak azonnal az állásodból. De vidéken, kontrollálhatatlan helyeken nem számít, ott termelheted a nagycsaládot, aztán boldogulj, ahogy tudsz.

P1050965 P1050962 P105096052 nemzetiségi csoport él Vietnamban. Itt nincs állambácsi, úgy értem, mint támogató rendszer. Ahogy adót sem fizetnek az emberek, a korlátozott számú gazdagabbak kivételével. A mobilhálózatot, televízióadókat ugyan még a legtávolabbi hegyvidékeken is kiépítették, s ez nagy befektetés lehetett az állam részéről, de rászorulókra, családokra, településekre, bizonyos csoportokra leosztott állami gondoskodás nincs (a nagyon szegény nemzetiségek ingyenes iskolázása kivétel). A nagy családok iszonyúan összetartanak. Ez az egyetlen biztos támogatás-érzet az egyén számára. Nincs annyira közösség-tudatuk, mint amennyire nagyon erős a családi tudatuk és felelősségük.  És tojnak az államra, kormányra, a többség azt se tudja, ki a miniszterelnök. Ez van most, ha túlélni akar itt az ember.

Írom ezt egy esős este, egy szép kis falu egyszerű hotelszobájából, ma nem mentem el vacsizni, mintha tényleg elfogyott volna – átmenetileg, gondolom – az étvágyam. Holnap újabb csodák várnak, My Son (Unesco világörökség) tengerparti motorozás, varázsos tájak, és NO ESŐ, remélem. Délre tartunk.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s