A megbékéléstől a mocskos lepedőig

Tu, az azt jelenti, a ‘negyedik’ vagy azt, hogy ‘négy’. Így hívják az én emberemet Huében, nomen est omen, ő volt a negyedik tizennégy testvére sorában… Tu az Easyriders nevű cég tulajdonosa és ő lesz a kis motorján az én vezérlő angyalom négy napig – a mai már megvolt – a közép-vietnámi hegység ösvényein, hasadékaiban, kanyonjaiban.

hid2Végre nyár! És ma napot is láttam, először nem szürke minden, amióta itt vagyok. Tu ma mesélte: volt egy amerikai turistája, 72 éves ember, aki valaha pontosan itt, Hué környékén gyilkolt, amikor 68-ban óriási tömegmészárlások voltak ezen a vidéken – mindkét oldalról, egyébként.  Az elmúlt tíz évben gyakran, rendszeresen visszajár ez az amerikai, egyszer még hét veterán társát is elhozta. És elkeveredett Tu-hoz, aki hatvannyolc környékén még csak tíz éves volt. Az apja és a nagybátyja viszont aktívan részt vett a harcokban, az északiak részéről, öltek ők is, tömegmészároltak és azt mondták: ha nem én őket, akkor ők engem. Mocskos háború.

És 1-2 éve azt kérte ez a férfi Tu-tól, hozza össze az apjával. Tu ezt nem tudta megtenni, mivel az apja már régen meghalt, megkérdezte hát a nagybátyját, mit szólna egy ilyen találkozáshoz. A nagybácsi először határozottan elhárította a dolgot, de Tu noszogatására belement. Annyit mondott csak, ha ezt tíz évvel ezelőtt kéri tőle, csak azért találkozott volna az amerikaival, hogy megölje. De most már ő is 78 éves, a másik is 72…

Hajnalig beszélgettek, ittak és beszélgettek.  Nem lettek éppen barátok, de hajnalig együtt voltak.

Van itt valami, ami a múlt feldolgozását illeti. A többség, azok kiváltképpen, akik gyerekek voltak, vagy nem is éltek a háború idején, nem akar már tudni, nem akar hallani már semmit. Csak túlélni akar a mindennapokban. Felejteni, megbékélni azzal, ami apjuk, nagyapjuk számára többnyire megbocsájthatatlan. Vagy az is lehet, hogy nem.

Mike, az ausztrál is hasonló okokból jár vissza minden második évben Vietnamba. Ő a tengerészetnél szolgált a hetvenes években, az amerikai-ausztrál egységben, nem bombázott éppen, de feldolgozhatatlannak tartja, ami történt, és a bűntudata nem hagyja nyugodni. Mike kb. 65-68 éves lehet, vagy egy picit több, nagydarab pasas. Az északi túránkon ugyanabban a hálóteremben laktunk, ugyanabban a homestay-ben. Három egészen fiatal vietnami kislánnyal túrázott, fura összetételű csoport.  Mike is északon szolgált annak idején, és úgy 10 éve felvette a kapcsolatot olyan vietnami családokkal, akik a háború alatt szenvedő alanyok voltak vagy lehettek. Komoly emailezés, kutatás előzte meg az első útját. Azóta minden második évben meglátogatja őket. Mesélte, hogy elviszik a rokonaikhoz, náluk is lakik. A három leányzó is valahogy ebből a körből került ki, és azért tartanak vele, például a sapai túrán, hogy hegymászás közben élőben gyakorolhassák az angolt. Mike rém türelmes velük, gondosan tanítgatja-javítgatja őket. Nagyokat kártyáznak így együtt, jól elvannak.

Úgy tűnik, a lelke megbékélését keresi. A bűntudatára egyébként nincs igazi orvosság, szerintem azért jár vissza egyfolytában. Talán abban a reményben is, hogy legyen már egyszer béke.

P1050770De vissza Tu-hoz. Szépen várt a Hué-i állomáson, ahogy megbeszéltük. Bukósisak, pattanás a motorra, cuccok profin felkötözve valahol hátul, és miután gyorsan lepakoltam a szállodában, már indultunk is a volt királyi város felfedezésére a járgánnyal. Pagodák, uralkodói paloták, imádkozó szerzetesek, Citadella, Tiltott Város, templomok, és nem utolsó sorban elképesztő uralkodói  síremlékek. A nap végére már nem tudtam beszívni semmit. Megteltem. Akkor Tu elvitt egy közeli faluba. Csak ültünk a piactéren, piac már nem volt, ő dumált ott emberekkel, egy rém kedves asszony kávét-teát hozott nekünk, kirakott szárított gyömbért is, aminél nincs finibb rágcsálni való, Tu még valami képtelenséget is rendelt: zöld, nyers mangót és zöld nyers guavát, egy dög nagy késsel meghámozta őket, kért sós chilit és abba mártogatta a zöld, éretlen gyümölcsdarabokat.

TuNa, ez nekem olyan marhára nem ízlett, de az ember közben közelről nézhette a XVIII. század közepi festett hidat, amit annak idején, tehát jó 250 éve az erős napsütésben kiszikkadt és elpilledt vásározók kedvéért építettek fedetté, hadd pihenjenek már meg az árnyékban. Békés volt, körülöttünk rizsföldek, olyan zöldek, amilyen zöld nincs is, meg a folyó, azzal a híddal. Jól megbámultak, mert ide nemigen jut el gyakran európai. Egy kisgyerek az ölembe mászott.

fahidAmúgy ebédeltünk is korábban, egy olyan, csak helybéliek által látogatott helyen, ahol mindössze két félét főznek, egy előételt és egy főételt. Szóval, csak azt kell mondani: kérek ennyi és ennyi adagot. És hozták: friss tavaszi tekercs, ami tök más, mint amilyet mi ismerünk, hozzá egy elképesztő szósz, amibe mártogatni kell, a szósz a lényeg, édes is, fűszeres is, citromos is, meg nem tudom milyen is, de mennyei. Friss attól, hogy nem sütik meg őket, csak nyers rizslapba csavarják a zöldséges husit. Aztán meg egy álom kaja, tészta, hús, rengeteg friss zöldség leöntve valami mogyorós, fűszeres, édeskés, citromos, stb. szósszal. Egy ilyen kétfogásos kaja fejenként másfél dollárba kerül.

tavaszi tekercsEgészen mások az árak, mint feljebb, a turista területeken.

Ma muszáj iszonyúan lezuhanyoznom és iszonyúan aludnom, mert a most következő három napban 120-180-240 km-es motorozás következik. Meg amúgy ez a hálókocsis idejövetel is jól leszívott.

Utolsó sztori: éjszaka, a sötétben valaki rángatja a lepedőmet. Jézusom! És húzza ki alólam. És kacarászik közben. A kalauznő volt, mint kiderült. Punkt az én priccsem mélye tartalmazta azt a deszkadarabot, amit elfelejtett előre eltávolítani, pedig hát ez a deszkadarab szolgál az ő kis ágyául, amit egy gyanús rongydarabbal takar le, odakint a mocskos folyosón. Hát, nevetgélve, tréfálkozva kiszedte alólam, én meg álmosan és háborogva álldogáltam addig a négyszemélyes cellában. Jó hír: a dán pasi hajnalra abbahagyta a horkolást.

Most pedig zuhany!  Nem tudom, mikor jutok legközelebb wifihez.

Reklámok

A megbékéléstől a mocskos lepedőig” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s