A Love Markettől a királyrákig

A Love Marketet elrontottuk, mi turisták. Fuccs. A dologról a videokamerák meg a fényképezőgépek tehetnek, amelyek megzavarták a szégyenlős falusi lánykákat meg a fiúkat. Ők ugyanis a párkeresési rítusukat nem kívánják megörökíttetni, izgatott európaiaknak és amerikaiaknak semmi dolguk ott, a villogó vakuikkal. Elvonultak ezzel a praktikus szokásukkal, beljebb, a hegyekbe, ahol csak a helybéliek a tanúk. Mert tanú az azért kell, hogy rendben menjen minden.  Az ismerkedés, a későbbi „lányrablás”, melyet követ a három napig a fiú szüleinek házában való kötelező tartózkodás. Ezalatt  a leendő anyós?  Kilesi, hogyan hímez a lány, hogyan látja el az állatokat, rendben való, dolgos hitvese lesz-e a fiuknak. Aztán a családfa egyeztetés következik, a két szülőpáros összedugja a fejét: ha három generációra visszamenőleg nincs rokonság a két család között, akkor nyitott a pálya. De mégsem egészen: a bivalyok száma is fontos. Ha a srácnak ill. családjának nincs elég bivalya, az gáz. Vagy vesz egyet a hetivásáron (1000 dollár, és ennyi pénzt egy életen át nem lát egy hótt szegény kisebbségi parasztcsalád), vagy három éven át ledolgozza a lány szüleinek házában azt a hiányzó bivalyt. A bivalyt motorkerékpárra is lehet váltani, az is ugyanennyibe kerül, kivéve, ha kínai vacak, mert akkor csak 500 dolcsi.

bivalyEz nem néphagyomány, hanem kőkemény, színtiszta gazdasági alapokon nyugvó valóság ma is. Annyira archaikus, mintha valami régen kihalt népszokásról beszélnénk, amelynek az elemei egyébként nekünk sem ismeretlenek. De hát elég csak pár órát eltölteni a Bacha-i piacon, ahová minden vasárnap lejönnek a hegyi törzsek és rögtön úgy érzed magad, mintha egy nagy hetivásáron lennél valamikor a XIX. században, esetleg a XX. elején, valahol az Alföldön. Állatok, emberek keverednek, ez főleg a Hmong törzs terepe, ruháik fantasztikusak, de itt vannak a fekete sapkás Thy-ok meg a vörös fejdíszes  Dzaok is, meg bivalyvásár részleg, meg szárnyasvásár. Meg vad nyers húsok, lazán egy faasztalon heverésznek, higiéniát felejtsd már el.  Nagy, hosszú asztal, valami ponyva alatt, óriás tálakon barbárul hatalmas, főtt lóhús darabok, meg néhány más, azonosíthatatlan cucc. Tuti, hogy kutyahús is van benne. A tömeg zabál, még a három éves kissrácok is vígan rágták ezeket a falatokat… Pasik közül sok a részeg, fogy a happy water, azaz a rizsbor, ez van, ha az ember a haverjaival találkozik egyszer egy héten.

furcsa húsok

Más volt, nagyon más. Elbűvölő volt. Mobiltelefonja, tévéje viszont mindenkinek van.

Amit viszont szombat este találtam Sapában a Love Market helyén, azt úgy hívják: rohadt nagy köd… Olyan vastagon szállt le, amit városban én még nem is láttam. A téren, a katolikus templomban zajlott a mise, nyitott ajtók mellett egyébként (Észak-Vietnámban most tavasz van, elvileg) a templom tömve hívőkkel, rém fura volt hallani a katolikus zsoltárokat, vietnámiul, persze. Aki nem fért be, az a tejfehér semmiben maradt kint, gyerekek ugrálnak, sihederek röhögnek csoportokban, 7-8 éves kislányok a hátukra kötözött csecsemő kistesóikkal bámulásznak, gondolom, amíg a szülők a misén tartózkodnak..

Most egy vonaton ülök, illetve mindjárt fekszem, mert ez hálókocsi, éjszakai vonat, amely Hue-ba, a hajdani vietnami fővárosba visz, reggelre oda is ér. Mögöttem van már a Halong-öböl, egyik Unesco Világörökségből esem a másikba, úgy látszik, Hue is az lesz. És mögöttem ez a ködös, esős, borús, felhős stb. tavasz (Hanoi, ami egyébként izgi város, olyan szürke volt, hogy már nyomta az embert) és megyek most a nyárba. Egyetlen éjszaka alatt, ezt már szeretjük! A Ha Long öböl pedig még félig ködben is olyan, amire aztán tényleg nincsenek szavak. Amúgy hajón aludtunk ott, és ami történt, az – számomra legalább is – kimerítette a luxus fogalmát, hogy ilyen is legyen már egyszer.

köd1halong

Na, az utolsó leírásom ma: a hajón, ugye, teljes az ellátás két napig. Személyzet a búcsúétkezésen kb. 15 féle ételt tálal fel. Sok tengeri herkentyűt is. Millió féle zöldség. Ropogós előételek.  És egyszer csak, lazán, valahányadik fogásként, érkezik egy mély, talpas üvegpohár. Széléről körben rózsaszínű királyrákok lógnak lefele, mintha kapaszkodnának a pohár peremébe, termetes darabok.  És középen, benne a pohárban, egy gyönyörű virágkompozíció. Megérintem, hogy ez a tökély csokor élő virágból van-e. Abból volt. Csak nem virágból. A zöldszirmú liliomot egyetlen szál uborkából faragta ki a mester, a hófehér rózsát, az összes szirmával retekből, van, amelyik sárgarépából készült. A húsz centis szárak is élő anyagból voltak. Erről van is itt egy kép.

pohárrákok

A rák gyorsan elfogyott. . És legközelebb Mike-ról kell naplót írnom. Aki ausztrál. És akivel, illetve akinek a rendkívüli történetével  még a sapai hegyekben találkoztam, egy tömegszálláson, nem messze attól a hídtól, ami most február végén egy gyászmenet alatt beszakadt. . Megyek aludni, négyszemélyes kupé, dán pasi ISZONYUANNNNNN  horkol…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s